Minden választás előtt kell írni egy magasztos hangvételű cikket arról, hogy miért kell elmenni szavazni. Ez nem egy ilyen bejegyzés, inkább dühöngés, de a Szótlan Szemtanúnak az a véleménye, hogy bizony el kell menni szavazni. A Hídra, vagy az MKP-ra.
Két év alatt túlestünk a második olyan kampányidőszakon, amikor nem egy egységes magyar párt próbál meg mozgósítani minél több választót, hanem kettő viaskodik egymással. És mind a kettő hangadói remélhetőleg elszégyellik magukat, ha pár hónap múlva visszagondolnak erre az időszakra. Mert ez a kampány sem arról szólt, amiről kellett volna. Nem a valós problémákról. A politikai elitünk, na meg a hozzájuk csapódók teljes valójában mutatták meg, mennyire képtelenek konstruktívan vitázni. Ha mindez csak a kampányidőszakban történne, akkor bocsánatos bűnnek számítana – de az MKP és a Híd egyébként sincsenek beszélőviszonyban egymással.
Az idei nem volt egy érdekfeszítő kampány. Mondjuk ki, helyenként kimondottan undorító volt. Kicsit kevésbé, mint másfél éve, mikor az árulózástól volt hangos a média, de elég volt belenézni a leplezetlenül egyoldalú magyarországi híradásokba, elolvasni,vagy meghallgatni a politikusok egyre hisztérikusabb megnyilvánulásait, a firkálós és ragasztgatós plakátháborút, esetleg átnézni az álcivil szervilis álláspontot teljesen új dimenzióba emelő Szóljhozzát ahhoz, hogy az embernek egyszer és mindenkorra elege legyen a politikából. Teljesen érthető, hogy a megkeseredett választópolgár azt mondja, magasról tesz az egészre, inkább el sem megy szavazni. A politika azért van, hogy jobbá tegye az életünket, hogy nyugodt szívvel a politikusokra bízzuk a problémáink egy részének megoldását. Ezekre az emberekre, akik futószalagon és tudatosan hazudnak, csúsztatnak, a Szótlan Szemtanú a biciklije őrzését nem bízná rá jó szívvel.
Ne legyenek illúzióink, a szlovákiai magyar viszonyok között folytatódni fog a háború és az ellenségeskedés a két tábor között, bármi is legyen a választás végeredménye. Mindig lesznek jobb magyarok és rosszabb magyarok, kompromisszum- és szalonképtelen meg “rendes” magyarok, akik bizonyos szemszögből megalkuvó magyarokként lesznek elkönyvelve. A politikusok (és az önkritikára képtelen, pofátlanul egyoldalú és tényeket ferdítő holdudvar) mindig maszatolni fognak, ha a saját hibáikról és felelősségükről lesz szó, a kritizálóból így jobb híján Hídas lesz, ha MKP-s a sértett, vagy éppen MKP-s, ha Hídas politikus kerül a támadások kereszttüzébe. Így működik egyelőre a mi kis belterjes társadalmunk. Hálátlan szerep kívülállónak lenni.
A sok kesergés ellenére mégis el kell menni voksolni. És az MKP-ra, vagy az Hídra kell szavazni. Miért? Mert ezeknek a politikusoknak a sorsát valóban a kezünkben tartjuk. Félnek tőlünk, mert ha mi nem szavazunk rájuk, más nem fog. Az utóbbi pár hónap pedig megmutatta, hogy ha kell, nyomás alatt még akár teljesíteni is képesek. Vajon miért pörög búgócsiga módjára Érsek Árpád, önkéntesen előrehozva a táblaállítások dátumát? Vajon miért jutott egyáltalán eszébe a táblaállítás az MKP-nak? Vajon honnan akadt a Hídnak elég szürkeállománya ahhoz, hogy rájöjjön, szabályozni kell a kisebbségek jogállását? Miért lett hirtelen annyira fontos Komárom gazdasági helyzete az MKP-nak? Ez mind annak köszönhető, hogy a pártokat kívülről helyezték nyomás alá az érdekvédelmi szerveződések, vagy éppen a könyörtelen élet. És ezt a nyomást mi, a szlovákiai magyar közösség szervezetten csak a Hídra meg az MKP-ra tudjuk kifejteni, a szlovák pártokra nem.
Képzeljük csak el, mi történne, ha a Szótlan Szemtanú szavazna a KDH-ra, aztán öntudatos választóként felszólítaná Ján Figeľt a kisebbségi ügyek képviseletére, meg a déli gazdasági helyzet javítására. Figeľ valószínűleg azt mondaná neki: kösz a voksot Szemtanú, de speciel nem ígértem Neked semmit. Nézd, épül az autópálya a sanyarú sorsú Szepességnek, azt ígértem, hát nem örülsz? Mire a Szemtanú elkönyvelné magában, hogy Figeľ egy tapintatlan bunkó, másrészt kénytelen lenne ráébredni, hogy igaza van, hisz ő is csak a szavazatmaximálásra hajt.
Dél az MKP és a Híd vadászterülete. Szolgálják meg a szavazatokat, de ugyanakkor szolgálják is ki a szavazatokat. Utóbbi dolognak magától értetődőnek kéne lennie, de politikusaink a nagy semmittevésben sajnálatos módon eltunyultak az utóbbi pár évtizedben. Itt az ideje, hogy elkezdjenek megdolgozni értük – ahhoz viszont az kell, hogy folyamatosan számon kérjük őket a munkájukért. Ahhoz, hogy számon lehessen kérni őket, ott kell ülniük a parlamentben. Berényinek, Bugárnak, és mindenekelőtt azoknak a politikusoknak, akiket mi magunk hitelesnek tartunk, és úgy gondoljuk, hogy képesek megfelelően képviselni az érdekeinket. Na, azokat az illetőket karikázzuk be!
A Szótlan Szemtanú elmegy szavazni. Aztán pedig számon fogja kérni a politikusokat a most fennhangon hirdetett ígéreteikkel és a régiós érdekekkel kapcsolatban. Négy évig. Az olvasók pedig tudni fogják, hogy mit kér rajtuk számon – itt lesz leírva a blogon, vagy pedig fent a bummon. Jó terv, mi?