Van pár ok, amely miatt sajnáljuk a Radičová-kormány bukását, ezek közül az egyik, hogy a rendőrségnél beindult kedvező folyamatoknak vélhetően annyi. Jaroslav Spišiak kiűzettetik a Račianska utcai rendőrpalotából, az értékelési rendszerét utána dobják, és visszajönnek az általa lapátra tettek, lehet, hogy pont az ő székébe is. Ahhoz, hogy egy olyan, 20 000 fős, monolitikus struktúrában, mint a rendőrség, érdemi változást lehessen elérni, négy év is kevés, az a durván 600 nap meg, mely ennek a vezetésnek jutott, szinte semmire sem elegendő.

Az ország biztonságát a fegyveres állami erőszakszervezetek szavatolják, elsődlegesen a rendőrség és a hadsereg, de természetesen illik megemlékeznünk biztonsági vonalon a Szlovák Információs Szolgálatról, a Katonai Elhárításról, a Katonai Hírszerzésről, a Nemzetbiztonsági Hivatalról, a vámőrségről, a büntetés-végrehajtásról, és a különböző típusú, meglepően széles jogosultságokkal rendelkező „mezőgazdasági fegyveresekről”. Az átlagember sanszos, hogy a fenti szervezetek nagy részével való találkozás nélkül éli le életét, miként József Attila szövőlánya is „cukros ételekről álmodik, nem tud kartelekről”. A schengeni csatlakozás óta a finánctól már csak a kamionosok félnek; a sorkatonai szolgálat eltörlése óta katonát csak az lát, aki nagyon akar; a biztonsági testületek – egy kis töris kitekintés a fiatalabb olvasók kedvéért, az átkosban a rendőrséget Nemzetbiztonsági Testületnek nevezték, melynek két része volt, az okker-fehér Volgákkal és Zsigákkal közlekedő látható, és az Štb – közül leggyakrabban a (városi és állami) rendőrséggel találkozunk, jóban-rosszban. Azaz némileg leegyszerűsítve a nagyon is bonyolult állambiztonságot, az állampolgár biztánságérzetét elsősorban a jól működő rendőrség szavatolja, mert a többi testület létezéséről vagy munkájáról nem tud, és közvetlenül nem is találkozik annak hatásával.

A Radičová-kormány hivatalba lépését követően a következő, lényegesebbnek mondható személycserékre került sor a rendőrségnél:

Kassai Kerületi Rendőr-főkapitányság: Juraj Bukuš (korábban távozott, formailag üres volt a poszt)→Jana Baranová
Eperjesi Kerületi Rendőr-főkapitányság: František Leško→Jozef Seman
Pozsonyi Kerületi Rendőr-főkapitányság: Pavel Brath→Faragó Csaba
Nagyszombati Kerületi Rendőr-főkapitányság: Bystrík Stanko→Puha Imre
Zsolnai Kerületi Rendőr-főkapitányság: František Posluch→Peter Fízel
Trencséni Kerületi Rendőr-főkapitányság: Vladimír Šramka→ Peter Müller
Nyitrai Kerületi Rendőr-főkapitányság: Dušan Síleš→Pavol Šrámek
Besztercebányai Kerületi Rendőr-főkapitányság:  Marián Slobodník→ Miroslav Bitala
Az országos rendőrfőkapitány első helyettese: Michal Kopčík→Ján Vaľo
Országos rendőrfőkapitány-helyettes: Stanislav Jankovič→Ľubomír Ábel
Belső ellenőrzés: Štefan  Kočan (korábban távozott)→Milan Jonis
Szervezett Bűnözés Elleni Hivatal: Ivan Ševčík→Peter Krajíček
Korrupcióellenes Hivatal: Tibor Gašpar→Peter Kovařík

És persze további sok, járási szintű helycsere. De 2006-ban Róbert Kaliňák belügyminiszter – a témát augusztustól december végéig lebegtetve – ugyanígy lecserélte a kerületi rendőrfőkapitányokat.

R. S. Mueller jó volt a republikánusoknak
és a demokratáknak is, nem beszélve
a mindenkit túlélő Hooverről…

És most nem az a kérdés, hogy mi lesz Ján Packa funkciója, ha visszatér a belügybe, vagy hogy tényleg Juraj Bukuš veszi-e át Jaroslav Spišiak helyét az országos rendőrfőkapitányi tisztségben, esetleg hogy visszatér-e a Korrupcióellenes Hivatal élére Tibor Gašpar, hanem az, hogy a „mélyreható” személycseréket nem szakmai, hanem politikai okokból hajtották/hajtják végre. A cserék lehetősége és gyakorlata hosszú távon elbizonytalanítja az állományt, és ez végső soron az állampolgárnak lesz rossz. Ehhez képest az FBI igazgatója 2001-től Robert S. Mueller. Jó volt Bushnak, és Obamának is. Mert valószínűleg ért hozzá, azt meg, hogy kire szavazott, nem kérdezték. Szlovákiában ettől fényévekre vagyunk.