Trianon update, avagy magyar cégek esete a szlovákiai kétnyelvűséggel

Nemrég nagy vihart kavart az internet szlovákiai magyar szegletében a Norbi Update cég, amelynek vezetője jól kiosztott egy vásárlót, amiért az az üzletlánc egyik szlovákiai egységének egynyelvű szlovák feliratait kifogásolta. Maga az eset most mellékszál, akit érdekel, olvashat róla itt vagy itt, meg itt. Norbi ugyanis korántsem egyedül állja a civilek ostromát. Több magyarországi cégre is jellemző, hogy a határokon túl – magyarok által lakott helyeken – elfelejtenek magyarul.

Klasszikus példa erre az OTP, amelynek fiókjaiban szinte csak szlovák feliratot, szórólapokat találunk; vagy éppen ukránt a beregszászi fiókjuk esetében, amely furcsán fest az ukrán tulajdonú, ám ukrán-magyar feliratokat használó helyi Kredo Bank mellett. Vagy vegyük a „magyar üzletláncot”, a CBA-t, a Fornettit, a MOL-t, illetve a tulajdonába tartozó Slovnaftot, amelyeknek dél-szlovákiai egységeiben alig találunk magyar feliratot. Mi késztetheti a magyar cégeket arra, hogy a többségükben magyar anyanyelvű ügyfelekkel következetesen szlovákul kommunikáljanak?

Ennyi hely jut a magyar feliratoknak a Slovnaft kútjain

A leggyakrabban felhozott ál-ok, hogy a szlovák államnyelvtörvény tiltja a kétnyelvűséget. Legutóbb a győri Árkád egyik menedzsere fejtette ki, hogy azért szorul csallóközi óriásplakátjaikon háttérbe a magyar nyelv, mert őt „hivatalosan” még nem tájékoztatták arról, hogy a kétnyelvűség megengedett. Nem tudom, hogy személyesen Róbert Ficótól vár-e levelet, de a helyzet az, hogy üzleteken és reklámokon a szlovák törvények soha nem tiltották a kétnyelvűséget, és 1995 óta azt az államnyelvtörvény explicit megengedi. Vannak dolgok, amiket tilt, magam is sokszor kritizáltam a szabályozást és annak megfélemlítő hatását, de ha van, aki nem hivatkozhat tudatlanságra, az egy vállalat vezetője.

A magyarországi cégek túlzott óvatossága részben azzal is magyarázható, hogy a Magyarországon nem létező nyelvi szabályozást olyan érthetetlen politikai ügynek tartják, amiből szeretnének kimaradni. Ők elvégre üzletelni szeretnének, nem politizálni. Norbi szavaival élve: az üzletek nem a nyelvhasználatról szólnak, arra ott a szavalás meg az olvasókör.

Van aki a “szívében”, van aki a nyelvében…

Rossz hírem van számukra: nem tudnak „nem politizálni”. Az üzlet ugyanis nemcsak kereskedelmi egység, hanem a szóbeli és vizuális nyelvhasználat fontos színtere is. A magyar nyelv szlovákiai megmaradása attól is függ, hogy azt lehet-e a kereskedelmi életben használni. Sőt, sokkal inkább függ ettől, mint az olvasóköröktől. A törvényalkotó ezt a kérdést a kereskedőkre bízta, és ők kétféle választ adhatnak: vagy biztosítják a magyar nyelv egyenlőségét, vagy nem. Semleges, „kívülállók” számára fenntartott középút nincs.

Tudom, nem szívderítő, hogy Dél-Szlovákiában egy büfé üzemeltetése is politikai állásfoglalást jelent. De ha már igen, akkor mindenki vállalja a felelősséget azért, hogy melyik oldalra áll. A szlovákiai magyarok nagy része szeretne magyarként megmaradni a szülőföldjén. Ehhez fontosnak tartják a magyar nyelv egyenrangúságát a kiskereskedelemben is. Egy részük, mint pl. a Kétnyelvű Dél-Szlovákia aktivistái, tesz is ezért, kifogásolva a magyar feliratok hiányát. Őket ezért „durván magyarkodók”-nak beállítani súlyos tévedés. Mindezt arra hivatkozva, hogy a magyaroknak Trianon miatt („ott kellett volna harcolni”) nem jár magyar felirat a „szlovákok országában”, egyenesen a szlovákiai magyar közösség arculcsapása, ami a szlovák nacionalisták programjának megvalósítását jelenti.

A Norbi Update adminjének véleménye. Azért örülök, hogy nem ő volt a tábornokunk a “trianoni csatában”.

Furcsa kép élhet a magyar cégvezetők fejében a szlovákiai magyarokról. Egyrészt fontos célcsoportot képeznek közvetítőként és munkaerőként, hiszen ismerik a magyar cégeket és beszélnek magyarul. El is várják tőlünk, hogy őrizzük meg a magyar nyelvet, például nemzeti szónoklatok és néptánckörök működtetésének céljaira. A cégek egy része a kormánnyal való kapcsolata révén tevékenyen részt is vesz a magyar nemzeteszme építésében, illetve annak hasznának lefölözésében. Például az OTP-nek monopóliuma van a Bethlen Gábor Alap által nyújtott oktatási támogatások kezelésére, amelyet a Magyar igazolvánnyal rendelkező, magyar nemzetiségű szülők kapnak magyar tannyelvű iskolába járó gyerekük után. Azonban erről a tájékoztatást már, a téma abszurditási mélypontjaként, a 90%-ban magyarok lakta Gútán is csak szlovákul nyújt a bank. Úgy látszik, ügyfélként a magyar is szlovákul köteles beszélni – legalábbis a magyar cégekkel.

Nemzetpolitika OTP-módra

Azért, hogy ne legyünk annyira komorak, pozitív példaként említsük meg a Lipóti pékséget, amelynek legtöbb üzletén és üzletében van magyar felirat (a vágsellyein mondjuk érthetetlen okokból nincs). Ilyen szempontból a Norbi Update sem rosszabb az átlagnál, sőt, a botrány óta állítólag növekedett is az üzletekben lévő magyar szórólapok száma. Reméljük, egyszer majd az érsekújvári, galántai és szenci üzletükre is kikerül a magyar felirat, azonos méretű lesz, mint a szlovák, és nem az aktivistákkal fogják akarni kifizettetni annak költségét, mint ahogy az üzletvezető ígérte. És örvendetes az a hír is, hogy az OTP bekapcsolódott az erdélyi kétnyelvűséget propagáló „Igen, tessék” mozgalomba.

Fejlődés tehát van. Reméljük, egyszer majd elérjük azt a szintet, hogy a magyar nyelv legalább a magyar cégeknél egyenrangú lesz a többi nyelvvel. Higgyék el, a szlovákiai magyarok megmaradásához ez sokkal fontosabb, mint akármennyi olvasókör és március 15-i szónoklat! Még csak arra sincs szükség, hogy a magyar cégek úttörők legyenek ezen a téren. Első lépésként pont elég lesz, ha az ellenszél nem Magyarországról fog fújni, és a szlovákiai magyarban is meglátják az ügyfelet és az embert. Vagy legalább az egyiket.