Az ekeli vasútállomás táblája 2010-ben

Valamikor 2011 őszén, még jóval a RegioJet színrelépése előtt figyelmeztetett az egyik kollégám, hogy az ekeli vasúti bódé (merthogy megállónak aligha nevezhetjük a 63-as útról is jól látszó épületet) oldalán magyar nyelvű „Ekel” feliratok jelentek meg.

Az ekeli állomás északi, keleti és nyugati oldala 2011 októberében

Mivel a vizuális nyelvhasználatot és a kétnyelvűséget hivatalból is dokumentálni szoktam, az első adandó alkalommal, arra jártamkor lefotóztam a helyszínt. Ez úgy októberben lehetett, nem sokkal a Kétnyelvű Dél-Szlovákia párkányi performensze után.

A „hivatalos”, egyébként frissen elhelyezett szlovák tábla (lásd feljebb) az épülettől távolabb állt, a házikó mindhárom vasútra eső oldalán pedig az Ekel helységnév volt olvasható − helyenként egy-egy szmájlival kiegészítve. Az épület belső falán, látszólag ugyanazzal a színnel, hasonló betűmérettel és típussal egy „PICSÓ” felirat díszelgett.

Magyar feliratok a Felső-Csallóközben 2012 februárjában

Hónapok múlva, 2012 tavaszán, Légről, Úszorról, Nagypakáról, és Ekecsről olvashattunk hasonló híreket.

A festékszórós módszeren nem volt semmi meglepő. Külföldön akárhánnyal találkozhat az ember, Szlovákiában viszont ilyen kontextusban talán ez az ekeli volt az első.

Baszk nyelvű helységnév-felirat Sain Jean Pied de Port (Franciaország) vasútállomásán

Múlt az idő és egyre aktuálisabbá váltak a választások és az előestéjére időzített RegioJetes vonatindítás is. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala még ezidőtájt kereste meg a vonatokat üzemeltető társaságot, hogy a már létező (részben) kétnyelvű honlapjuk után, a hamarosan induló vonatokon is valósuljon meg a többnyelvű tájékoztatás.

A vasút mentén található falvak és a nyomvonal 5 km-es körzetének etnikai térképe
Forrás és teljes térkép: Szlovákiai Magyarok Kerekasztala

Érveket találni nem volt nehéz, hisz a vasútvonal az ország két -legmagyarabb járásán halad keresztül, ráadásul szinte az összes környező országban találunk példát a vasúti helynevek többnyelvű feltüntetésére. Még a szomszédos Csehországban is − ahonnét a Regiojet vállalat származik − megtalálhatók a lengyel helynévváltozatok Szilézia egyes településein.

Román, francia, cseh és szlovén példa a vasúti kétnyelvűségre

Egy esélyt ekkor már elszalasztottunk, hisz az akkor regnáló kormánypártunk, annak ellenére, hogy, a régióból származó politikusa épp a Közlekedési Minisztérium államtitkára volt, nem tett semmit azért, hogy a felügyelete alá tartozó vasútfelújítás során gyakorlatba ültesse a korábban elfogadott, sokat vitatott kisebbségi nyelvhasználati törvényt. Az első újságírói számonkérések után a sajtóból megtudhattuk, hogy minden lehetséges, csak kérni kell. A Kétnyelvű Dél-Szlovákia háza tájáról pedig az derült ki, hogy nem minden úgy van, ahogy azt az illetékesek állítják.

Miután a vonatok elindultak, több kezdeményezés látott napvilágot: Komáromban a Fontos Vagy mozgalom, Dunaszerdahelyen a Pázmáneum Polgári Társulás fordult az állomás üzemeltetőjéhez (előbbit épp e bejegyzés megírásakor utasították el). Meg nem erősített információk szerint pedig a nagyabonyi és a szerdahelyi önkormányzatok is felhívással éltek a vasút irányában. Az Új Szó elég jól összefoglalta a jogi helyzetet, mely már-már kilátástalannak tűnt.

Ahogy arról a Kerekasztal beszámolt, májusban megtörtént az áttörés, és a Regiojet vállalat a négy hozzá tartozó vasúti várakozóra (Kispaka, Nagyabony, Nagypaka, Szentmihályfa) a szlovák alá kihelyezte a magyar helységneveket is.

Az ekeli (1947-ig hivatalosan is Ekel) és a dunaszerdahelyi vasútállomások feliratai az I. Csehszlovák Köztársaság idején (1918-1938) 
Vass Laura és Nagy Attila gyűjteményéből 

Mi történt eközben Ekelen?
Az omladozó, ürülékkel, avarral teli, a ŽSR (Szlovák Állami Vassúttársaság) tulajdonát képező, festékét legutoljára 20 éve látott várakozóépület falait végre átfestették. De hogyan? A füvet nem kaszálták le, ablakot és ajtót sem szereltek be, padot − vagy más ülőkét − nem helyeztek el, de az Ekel feliratokat lemeszelték.

Az ekeli állomás 2012 áprilisában
Csak a PICSÓ maradhat

Maradt a szemét, az avar és a beltérben a PICSÓ felirat is. Nem baj tehát, ha egy állomásépület csúnya, régi vagy gazos, az sem baj, ha vulgáris, csak nehogy kétnyelvű legyen.