A választási harcban kifulladt szlovákiai magyar pártok kedden összeültek a Csemadok-székházban, és tartottak egy finoman fogalmazva is furcsa találkozót.  Az ülés után az egyik fél az együttműködés hiányát rója fel a másiknak (mikor is hallottuk ezt a Hídtól?), a másik pedig a lehető legkisebb jelentőséget akarja tulajdonítani az ülésnek (igen, ez az MKP lenne). Most akkor mi is történt Pozsonyban? A Szótlan Szemtanú röviden úgy értékel, semmi új a nap alatt, rögös az út az igazi együttműködés felé.

De először pár szót ejtsünk arról, miért is jött létre ez a találkozó. A Híd hivatalos verziója szerint a 2013 őszén, azaz bő másfél év múlva esedékes regionális választások kapcsán, valamint a helyi együttműködést tekintve volt szükség az egyeztetésre, az MKP pedig egy kilencpontos nyilatkozat kapcsán járja végig a főbb közéleti és politikai szereplőket. Valójában a két párt komoly társadalmi igénynek tesz eleget: ha már egyszer az idő előtti választások előtt felvetődött az együttműködés kérdése, és az egymást kitartóan utáló két társaság meglepetésére a szlovákiai magyarság is jól reagált a felvetésre (a dupla kudarccal végződő választások után meg főleg), muszáj éreztetni a választókkal, hogy a pártok próbálnak egymáshoz közeledni.

Igény van, szándék viszont nincs. Amit ugyanis a Híd akar az MKP-tól, az Berényiéknek nem jön jól, hiszen az MKP pont a megyei választásokon tudja megmutatni a rajongóinak, hogy nincs Bugárékra utalva, nélkülük is jól elboldogul az erős régiókban. Amit pedig az MKP akar a Hídtól, az sok ponton vállalhatatlan a szlovák és magyar szavazatok között egyensúlyozó vegyespártnak  – például az autonómia melletti nyílt kiállás.

A nagy kérdés az volt, hogy ilyen előzmények után születik-e egyáltalán valamiféle érdemi egyezség a pártok között. Hát nem született, sőt, sporthasonlattal élve Bugár Béla pártja mintha az idegenben jó a döntetlen is taktikáját választva ült volna aztalhoz. Bevezetőnek a Híd vezetője meghirdette, hogy idegenben játszik (a Csemadok épületében, de mégis miben nyilvánul meg a pszichológiai nyomás? Vizezik a kávét? Nem engedik ki a küldöttséget addig, amíg nem írják alá az együttműködési nyilatkozatot?). Másodszor is egyeztetés nélkül, személyesen jelent meg az MKP részéről görcsösen alelnöki szintűként beharangozott találkozón, mire Berényi Józsefet rohammunkában kellett a helyszínre hozni, nem volt egy szép gesztus, na. Harmadszor pedig úgy tűnik, hogy nem szorgalmazott semmilyen konkrét megállapodást. Mielőtt elkezdenénk nagyon sajnálni az MKP-t, a párt is hozzátette a magáét a kudarc látványos részéhez. Egyezség híján ugyanis nincs értelme agyonreklámozni egy olyan ülést, mely a Híd rövid távú érdekeit szolgálja, rohamtempóban megkezdődött tehát az esemény bagatellizálása. Az sem véletlen, hogy a két párt külön-külön magyarázta el, miről is szólt a találka.

A találkozóból három fontos és részben optimista következtetést azért le lehet vonni:

– Furcsa látni, hogy a hagyományosan radikális internetes fórumokon nem (sem) alakul ki olyan éles párbeszéd a Híd-MKP együttműködést tekintve, mint korábban, akár a választások előtt. A szlovákiai magyar közvélemény a márciusi események után mintha higgadtabban és gyakorlatiasabban állna a kérdéshez, belátná, hogy a közösség megosztottsága végzetes lehet, ez pedig a pártokat is gondolkodásra de legalábbis taktikázásra készteti. A Hídnak és az MKP-nak is demonstrálnia kell a választói felé, hogy megegyezésre, a jelenlegi hidegháborús helyzet feloldására törekszik. Fél év alatt ez a téma elméleti lehetőségből sürgető kérdéssé vált.

– A találkozó során sokszor felmerült a civil szervezetek szerepvállalásának kérdése, amit főként az MKP szorgalmazott. Megérne egy hosszabb bejegyzést, miként tekint ezekre a szervezetekre az MKP és miként a Híd (röviden: az előbbi magához láncolná őket, az utóbbi tart tőlük, mivel a saját struktúrái még nem épültek ki ezen a téren). A pártok mögöttes motivációjától függetlenül elmondható, hogy a tenniakaró civil szervezetek bevonása az érdemi előkészítő munkába egy pozitív fejlemény, mely valós előrelépést jelentene az érdekvédelemben.

– Végül, de nem utolsósorban pedig érdemes leszögezni, lesznek még hasznosabb találkozói a két pártnak. Az MKP és a Híd eddig nem kommunikált egymással, három éves mosolyszünet után azt sem tudták, hogy fogjanak hozzá.  Először a közös pontokat kell megtalálni ahhoz, hogy érdemi előrelépés szülessen, ezek a pontok pedig idővel fel fognak tűnni. Méghozzá a választások közeledésével és az alulról jövő, folyamatos nyomás miatt. A gesztusok most még egyik fél részéről sem hitelesek – de a Szótlan Szemtanú kíváncsi rá, mi lesz itt egy év múlva.