euro

Múlt pénteken “ünnepelhettük” az adószabadság napját. Június 3-ig az államra dolgoztunk, utána év végéig már saját magunkra. Idén négy nappal kevesebbet kellett dolgoznunk az “államra”, mint tavaly. De jó ez a megközelítés? Miért az államra dolgozunk? Az a jó, ha minél hamarább van az adószabadság napja? Vagy inkább másként kellene feltenni a kérdést?

A kérdés alapvetően rosszul van feltéve. A lényeg ugyanis nem az, meddig “dolgozunk az államra” – önmagában ez a megfogalmazás is problematikus -, hanem az, hogy mit kapunk mindezért cserébe. Bármennyire furán is hangzik, de az, hogy április elejére vagy július közepére esik az “adószabadság napja”, másodlagos. A legfontosabb kérdés az, hogy kellő színvonalon és megfelelő hatékonysággal nyújtja-e az állam azt, amiért mi adót fizetünk. Illetve szükségünk van-e az összes szolgáltatására, esetleg más területeken kellene-e többet bebiztosítania?A liberális Hayek Alapítvány évek óta elkészíti az adószabadság napjával kapcsolatos kimutatását. Mi pedig megtudhatjuk, hány napig dolgoztunk az államra. Az elemzés mögöttes üzenete a következő: az lenne a legjobb, ha minél korábban ünnepelhetnénk a szabadság napját, ergo minél kevesebb adót fizetnénk. Ez a megközelítés egyben azt sugallja, az állam egy csúnya szörny, amely egy fillért sem érdemelne, az adófizetés pedig az egyik legrosszabb és legkárosabb kötelezettségünk. Valóban így van ez?

Az pedig, hogy mit nyújtson, közmegegyezés kérdése. Így adóügyekben – áttételesen – az alapvető feladat az, hogy meghatározzuk: mi az, amit elvárunk az államtól. Ingyenes oktatást hattól huszonéves korig? Gyógyszertámogatást? Ingyenes úthasználatot? Az állam katonai védelmét? Effektív rendőrséget? (A sort még nagyon hosszan folytathatnánk.) Ezek mind-mind pénzbe kerülnek, nem is kevésbe. Ha megadjuk, mi az, amit úgymond ingyen szeretnénk megkapni – merthogy ezek bebiztosítása végett szed adót az állam -, milyen mennyiségben és minőségben, akkor számítható ki, hogy mindez mennyibe fog kerülni. Ha pedig cirka 50 százalékos újraelosztási arány jön ki, akkor ez azt fogja jelenteni, hogy csak június végén lesz az “adószabadság napja” – ha viszont cserébe azt kapjuk, amit szeretnénk, akkor nem kellene, hogy emiatt búslakodjunk.

Mindezek után megkaphatnám a kérdést: én netán szeretek adót fizetni? Ez a kérdés is rossz: ez ugyanis nem szeretet kérdése. A kofoláért sem szeretetből fizetek az üzletben, hanem azért, mert pénzbe kerül. Mert az a normális, hogy megfizetem az árát, nem az, hogy ellopom. Ugyanígy van ez az állam által nyújtott “szolgáltatásokkal” is. Csak itt sokkal áttételesebben zajlik mindez, ezért sokan úgy érzik, adót fizetni fölösleges, igazságtalan, rossz.

Az állam az emberi civilizáció egyik ismérve. Úgy is mondhatnánk: amikor megjelentek az első államszerű képződmények, akkortól beszélhetünk civilizációról. Az első államok évezredekkel ezelőtt pont azért jöttek létre, amiért most is léteznek. Olyan szolgáltatásokat nyújtanak, amelyeket az egyén nem tudna magának bebiztosítani, vagy nem tudná ezt effektíven megtenni (a kezdetektől jellemzően ebbe a kategóriába tartozik a védelem vagy az infrastruktúra). Éppen ezért értelmetlen az államot mint olyat rossznak tekinteni. Lehet, hogy rosszul gazdálkodik – mert rossz kezekben van -, lehet, hogy silány szolgáltatásokat nyújt – mert rosszul menedzselik -, de nem rossz. Ha valamit ki kell cserélni, az a vezetés. Ha pedig úgy érezzük, hogy ok nélkül fizetünk adót, akkor azon kell elgondolkodunk, hogy miről mondanánk le, milyen, eddig az állam által “ingyen” biztosított szolgáltatásért lennénk hajlandóak a jövőben piaci árat fizetni.

A liberális agytröszt adószabadságnapi kimutatásával az a legfőbb gond, hogy nem ezeket a kérdéseket feszegeti, populista felvetésével elrejti a lényeges összefüggéseket. Ehelyett az állam rossz című automatikus reflexet igyekszik beindítani az adófizető polgárban, elhitetve, hogy a lehető legjobb dolog, ha minél kevesebb adót kell fizetnünk. Az adószabadság napján ahelyett, hogy miért ilyen későn “ünneplünk”, inkább azon kellene elgondolkodnunk, hogy vajon azt kapjuk-e a pénzünkért, amit szeretnénk. Az újraelosztás aránya és vele párhuzamosan az adószabadság napja egy technikai paraméter, amely azt mutatja, hogy hány közszolgáltatást végez az állam – esetleg azt, hogy mennyire effektíven teszi -, nem pedig azt, hogy az adott állam polgárainak rossz-e vagy jó.