A rossz konyha elkerülésének érdekében érdemes figyelni a részletekre. Az első részben megpróbáltuk összegyűjteni a leggyakoribb intő jeleket, a másodikban a (tucat)éttermek üzletpolitikáját és megjelenését vonjuk kétségbe.

Óvakodj a szobortól!

A rossz étteremnek mindig bizonyítási kényszere lesz. Maga a kényszer alapjában véve sosem rosszindulatú, ez esetben azonban valami olyat próbál bizonyítani, ami nem igaz, hogy az étterem ételei frissek és finomak. A leggyakoribb példája a teltebb, fehér ruhás, konyhasapkás, öregujjal felfelé mutató, jóllakott, bajszos, idősödő szakácsszobor. Az ilyen szakácsok legaláb hetven éve kihaltak Közép-Európában, de ha léteznek még, egyetlen modern konyhában sem alkalmazzák őket. Az elégedett szakács rokona biztosan a nagymama (ismertebb nevén: Babička), akit azért talált ki az élelmezőipar, hogy vizuálisan visszahozza a köztudatba a kedves, vidéki nagymama jó főztjét, ill. hogy a köztudatban azt a látszatot építse, hogy az adalékanyagokkal felturbózott, mélyfagyasztott élelmiszer épp ugyanolyan friss, mint az előző évszázadban a nagymamád kertjéből szármázóak. Az eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy ahol szakácsszobor invitál az étterembe, sosem jó az étel.

Pincérek

A magyarországi éttermekben visszatérő probléma, hogy a személyzet nem fejezi ki tiszteletét a vendéggel szemben. Ilyen például a mára állandósult tegezésen alapuló kommunikáció.

Az étlap és annak magyarázata a következő buktatópont. Ha az “Ön mit ajánlana?” kérdésre az a válasz: “Mindent, itt minden jó”, akkor nagy valószínűséggel a pincér semmit sem tud a felszolgált ételekről. Ha a pincér nem tud választ adni a fogás elkészítéséről vagy összetételéről, akkor nyilván nincs mivel büszkélkednie az étteremnek.

Lassan bónusz pontok fognak járni az étlapon helyesen feltüntetett ételekért is, általános hiba pl. a Gordon Blue, vagy a vegetariánus ételnek titulált rántott sajt sonkával.

Nem biztos, hogy ezt a levest meg szeretnéd enni

Zene

Akit nem zavar, hogy az étteremben Fun Rádió szól, azt valószínűleg a tálalt étel minősége sem fogja. Mindenki más azonban azért megy étterembe, hogy kellemesen töltse az idejét, aminek nem része az egy éve lejárt slágerek körös-körben való hallgatása.

A mennyiség válsága

Az éttermek gyakori problémája, hogy nem tudják meghatározni az egy adag étel mennyiségét. Ehhez hozzájárul az is, hogy bizonyos helyeken nem ismerik az előétel fogalmát. Sem starter, sem appetizer. Sok helyen a leves is hiányzik az étlapról, ezért egy hatalmas adagnyi főétellel kompenzálják a három fogást, az ételek közti egyensúly pedig felborul.

Nagyon sok ismerősöm állítja, hogy ők azért nem mennek jobb étteremekbe, mert ott kis adagokat szolgálnak fel, és inkább olyan (közép árkategóriás) helyeket részesítenek előnyben, ahol csak egy, de nagy mennyiségű fogást kapnak.Valamiért a köztudatban megrögzült, hogy a jobb (bár sok esetben csak drágább) étterem ismertetőjele a kis adag étel. Egy ilyen állításra persze több nézőpontból is tekinthetünk, de amennyiben abból indulunk ki, hogy szeretnénk néhány kellemes órát eltölteni egy étteremben, közben pedig két-három, vagy akár több fogást is megkóstolni, sem a vendégnek, sem pedig az étteremnek nem kedveznének a “jóllakató” mennyiségek a tányéron.

Rántott dinoszaurusz

Gyermekmenü

A gyerekek válogatnak, csak azt eszik meg, amit ismernek, és ami úgy néz ki, mint otthon. Jobb helyeken ezért is kínálnak olyan ételeket, amelyek nem ismeretlenek a gyerek számára.

Szlovákiában a gyermekmenü a legnagyobb ízléstelenség. Etethetsz rántott sajtot vagy rántott, dinoszaurusz alakú csibemellett szalmakrumplival a gyerekeddel. Mennyiségben a porció fele, árban viszont csak 10, max 20%-kal olcsóbb.

A szlovákiai étkeztetőipar elég rosszul fest. Kevés olyan hely van, ahol örömmel hagynám ott a pénzem. A mai közép-európai (átlag) éttermeket inkább táptermeknek nevezhetnénk. Az összes rossz tulajdonság egy dolog köré csoportosul, hogy sem az étel, sem az alapanyagok nem frissek. Legközelebb tehát azt nézzük meg, hogyan értelmezhetőek félre (pl. a nemzetközi) ételek a hazai kontextusban.

by Sanya
2 hozzászólás