Még nem tudni, hogy Ivan Gašparovič új Facebook oldala spam-e vagy sem, de mivel a Facebook személyesen ellenőrzi a fizetett hirdetések hitelességét, feltételezhetjük, hogy valóban az ország első emberének hivatalos oldaláról van szó. Az elnök 2013-ban újra kampányol és sajnos úgy indít, ahogy a 2009-ben országos “offline” kampánnyal végzett, indulatosan és sértődötten.
Gašparovič Facebook oldala vírusként terjedt a múlt héten. A statisztikái biztosan többtízezres megtekintést fognak mutatni, de akkor miért csak háromszáz követője van?
Fontos, hogy elvonatkoztassunk a like-októl. A like nem minden, és a Facebookon semmit sem lehet (valósan) öregujjal mérni. Tegyük fel inkább az alap kérdéseket: milyen célt szolgál az oldal, és sikeres-e annak elérésében? Első ránézésre az oldal a főügyész ki nem nevezése körül kirobbant botrány mellékterméke. Naiv célja, hogy márkanév építés nélkül befolyásolja a közhangulatot.
Nem kellett sokáig várni az ehhez hasonló képekre.
Gašparovič kampánya iskolapéldája lehetne a rossz ügyfélszolgálatnak. Az eset nagy vonalakban másolja a magyarországi Nescafé Hungary botrányát, amely 2011. decemberében egy szavazáson alapuló nyereményjáték döntőjébe nem engedte be a legtöbb szavazatot kapott mozgássérült srácot. Az eset óriási indulatokat váltott ki, és a Nescafé oldalát csúnyán befloodolták (elöntötték). A Nescafé úgy próbált védekezni, hogy nem engedélyezte a felhasználói státuszüzenetek posztolását az oldalra. Ennek eredményeképp a felhasználók minden frissítést szétkommeltetek az oldalon. Az egész botrány nemzetközi szintre nőtte ki magát, a Nescafé PR csapatának pedig minden valószínűséggel a munkaügyi hivatalban ért véget a történet.
Az elnöki Facebook oldal ugyan nem kínál versenyt, a fala mégis ugyanazon okok miatt van tömve, mint a Nescaféé: a felhasználók úgy érzik, hogy a játékszabályokat az alkotóik szegik meg. Az elnöki PR csapat válaszul moralizálásba kezd és bejelenti, hogy nem fogja törölni a felhasználók tartalmát. A hozzászólók száma azonban nem csökken, épp ellenkezőleg, óráról-órára egyre inkább nő, az elnök fizetett hirdetése pedig olaj a tűzre.
A fizetett hirdetés szövege meglehetősen szerencsétlenül van megfogalmazva: “Meg tudja hallgatni és el tudja fogadni a másik fél véleményét is?”. A negatív töltetű hirdetés elsősorban negatív tartalmat generál. A szöveg egyértelműen azt feltételezi a hirdetett célcsoportról, hogy az elnök ellensége. A hirdetések, amelyek automatikusan lenézik, és tiszteletlenül bánnak a felhasználóval, sosem voltak és lesznek sikeresek. A (politikai) negatív kampányok általában célzottan egy személy ellen irányulnak, nem pedig a célcsoport ellen.
Az oldal üzenetét főleg a negatív tartalomra építik. Bár maga Gašparovič sosem beszélt tákolmányként a jobboldali pártokról, itt mégis visszatérő jelző. A felhasználók a bejegyzéseket is floodolják a hozzászólásaikkal, amelyek 95%-ban elnökellenesek.
Az adófizetők pénzén hirdetett elnöki Facebook oldal tehát továbbra is sikertelen, és a bosszús felhasználók szemeteseként szolgál.
A hasonló nehéz esetekben kifizetődőbb megvárni a téma elcsendesedését, és csak ezt követően próbálkozni a márkanév építésével. Gašparovič a szlovákiai politikusokhoz hasonlóan a Facebookot nem kommunikációra akarja használni, hanem politikai propagandára. A politikusok (vagy az azok oldalait kezelő emberek) általában nem veszik a fáradságot, hogy vitákba elegyedjenek a negatív visszacsatolású hozzászólókkal, rosszabb esetben pedig sorra törlik őket.
Szlovákiába 2008-ban robbant be a Facebook, azóta az internettel rendelkező lakosság közel 60%-a már regisztrálta magát. Megértjük, hogy az elnöki közleményeket kötelezően közlő állami hírügynökséget nehéz felülmúlni, de hat év bőségesen elegendő idő volt ahhoz, hogy az elnök emberei rájöjjenek: a közösségi hálózatok csatornái teljesen másról szólnak. Az ilyen húzásoknak köszönhetően már nem csak a kisebbségek, de a “Facebook generáció” is joggal érezheti úgy, hogy nincs köztársasági elnöke.
