Annak, aki alaposabban is szemmel követi a Szótlan Szemtanú ténykedését, meg a polgári inkarnáció (Tokár Géza) kommentárjait, egy érdekes dolog feltűnhet: a felvetett témák túlnyomó része Szlovákiával és a szlovákiai magyar politikával, na meg közösségi problémákkal foglalkozik, nagyon kis részben nemzetközi jelentőségű ügyekkel. Magyarországról nem esik szó. És ennek megvan az oka.
Nem mintha Magyarország ne játszana kiemelt fontosságú szerepet a szlovákiai magyar közösség életében. A politikai események, a választások, a közéleti fejlemények és a kormány intézkedései mind-mind nagymértékben kihatnak a határon túlra is. A fejleményeket könnyű lekövetni, különösen abban a korban, mikor elég bekapcsolni a számítógépet, és ömlenek ránk a hírek, többek között Magyarországról is.
Az információáramlás persze kétoldalú. Ahogy a magyarországi vonzatú események megjelennek a szlovákiai közéletben, úgy azokra reakciók is születnek a helyi véleményformálók részéről. És ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy az Új Szó kommentárjairól, a bumm vagy a paraméter blogjairól, esetleg más, szélsőséges esetben akár magyarok által írt, de szlovák nyelvű írásokról is beszélünk. Megjelenik bennük Orbán, Gyurcsány, a nemzetpolitika, a nacionalisták, radikálisok, liberálisok kritikája, egyszóval azok a témák, amelyek és ügyek, amelyek kapcsán az emberek hajlamosak ölre menni egymással. Magyarországról könnyű írni és véleményt formálni, a legtöbben meg is teszik.
A Szótlan Szemtanú ebből a közegből próbálja magát meg kivonni, méghozzá úgy, hogy egyszerűen nem nyilvánul meg a témában, évek óta. Megvan rá a saját, nagyon nyomós oka. Méghozzá az, hogy amíg a szlovák és a szlovákiai magyar közösségi témák kapcsán lehet értékekről és kezdeményezésekről írni úgy, hogy az embert ne csapják oda egyik szekértáborhoz sem, persze ehhez is nagyon megfontolnak és óvatosnak kell lenni. Magyarországi viszonylatban ez a manőverezés nagyon problémás, hosszú távon egyenesen lehetetlen nem valamelyik táborhoz csapódni.
Köze van ennek ahhoz, miként fejlődött a magyarországi és a szlovákiai magyar társadalom. Egy kis, ötszázezres tömegben, ami kisebbségi státuszban van, sokkal könnyebb közös értékeket találni, mint egy nagy, tízmilliós, homogén masszában. Szlovákiában például a magyar beszéd, a magyar kultúra ápolásának szükségessége közös kiindulópont és vitaalap, Magyarországon nem. Mások a feltételek, nincsenek olyan faktorok és tényezők, amelyek erősítenék, és nem gyengítenék az összetartozást. Ennek függvényében a közvélemény is másként ítéli meg az írót meg a cikkjét. Lássunk egy példát.
Míg ha a Szótlan Szemtanú Szlovákiából arról ír, lehetne az országban nagyobb bért adni a tanároknak, akkor attól még lehet a közösségért aggódó magyar. Ez egy jó szerep, nehéz beskatulyázni, nehéz támadni. Ha Magyarországon tenné meg ugyanezt, akkor nincs hasonló menekülőútvonal. Ugyanis ha a béremelésért küzdő tanárok a Fidesz-kormány ellen küzdenek, akkor a Szótlan Szemtanúból nyomorult libsi lesz. Ha fordítva áll a dolog, akkor orbánbérenc. Ha a dolognak bármilyen köze van a roma kisebbséghez, akkor a két választható alternatíva a nemzetáruló zsidó és a náci, ha a szociális ügyekhez, akkor a kommunista és a nyugatbérenc (magyar sajátosság, hogy további dimenzióként a téma kapcsán megjelenk még a nemzetvédő álláspont is). Még a határon túli ügyekről is egyre nehezebb írni, az emberből ebben az esetben a mondanivalótól függően nemzetáruló lesz, vagy nacionalista.
Végső soron nem a téma fontos, hanem az, hogy mit állítanak róla (éppen) a pártok. Vegyünk egy példamondatot.
Elektronikus útdíjat javasol Orbán Viktor.
Elektronikus útdíjat javasol Gyurcsány Ferenc.
Elképzelhető, hogy egy átlagos megfigyelőnek az ugrik be a példamondatról, hogy vajon mi az az elektronikus útdíj. De sokkal valószínűbb, hogy Orbán Viktor, vagy Gyurcsány Ferenc anyukájának foglalkozását firtatja. És irreleváns, hogy elektronikus útdíj helyett kisebbségi kollektív jogokról, kettős állampolgárságról, nyelvhasználatról, de akár magánbiztosítókról, tandíjról, tizenharmadik havi nyugdíjról beszélünk, egy hasonló mondatban mindig a politikus és a párt személye lesz a meghatározó, ha reakciókat várunk. Na, ezért nem ír a Szótlan Szemtanú magyarországi témákról.