HVIM matrica

Olvasom, hogy országos, minden eddiginél nagyobb matricázós akciót indított a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM). Nem lenne ezzel semmi baj, nincs senkinek szabadalma a matricázásra. Végül is minél több matrica, annál jobb, mondhatnánk, örülni kellene minden új szervezet megjelenésének a nyelvhasználati színtéren – ha nem lenne a dolognak egy nagy szépséghibája.

A „nemzeti érzelmű” fiatalok ugyanis fontosnak tartották a matricákon névjegyüket, pontosabban weboldalukat is feltüntetni. Gondolom azért, hogy a matricával megtisztelt vállalkozók tudják, kitől kapták az ajándékot. Meg a sajtó. Meg a közvélemény. Kíváncsi lennék, tudatosítják-e, mit csináltak.

A matricázás legfőbb célja ráébreszteni az érintetteket arra, hogy a kétnyelvű feliratok követelése teljesen legitim dolog, nincs benne semmilyen nacionalizmus, pláne nem szélsőségesség. Egyfajta kommunikációs eszköz ez nem is annyira a bolttulajdonosok, mint inkább a közvélemény meggyőzésére a kétnyelvű feliratok és általában a magyar nyelv melletti kiállás érdekében.

Ahogy azt két hete írtam, a stratégia meglepően jól működik, a kétnyelvű üzletek szaporodnak, és egyre több átlagpolgár tudatosítja, hogy a magyar feliratokat követelni helyes dolog. Úgy látszik korán örültem, a HVIM mostani akciójának ugyanis jó esélye van arra, hogy teljesen lejárassa ezt az eszközt.

Azt ugyanis, gondolom, senkinek sem kell magyarázni, hogy egy nyíltan szélsőjobboldali szervezet egyáltalán nem képes senkit sem meggyőzni arról, hogy a kétnyelvű feliratokra emberi jogi vagy netán erkölcsi megfontolásokból van szükség. Arra viszont kiválóan alkalmasak, hogy az eddigi kétkedőket és a szlovákokat megszilárdítsák abban a hitükben, hogy valójában burkolt soviniszta vagy ki tudja, milyen szélsőséges akcióról van szó.

Tévedés ne essék, ezek a vádak bőven megjelentek már az eddigi matricázók esetében is. A Kétnyelvű Dél-Szlovákia mozgalom és a többi matricázók viszont sikerrel vették ezeket az akadályokat, annyira, hogy sem a magyar, sem a szlovák sajtó nem tudta szélsőségesként beállítani az általuk felvállalt célokat, és nacionalista színezetet adni a kétnyelvűségi követeléseknek. Nem baj, besegít majd nekik a HVIM. Mostantól kezdve minden jóérzésű polgár azzal legyinthet a matricák láttán, hogy ez csak a szélsőségesek újabb provokációja, nem kell, sőt nem is szabad foglalkozni vele. Esetleg az is elfordul az ügytől, akit eddig sikerült meggyőzni, mert bizony a HVIM nem az a szervezet, akivel szeretné egy táborban találni magát a mezei választópolgár.

Ezek a matricák nem közelebb, hanem távolabb visznek a magyar feliratoktól. A HVIM mostani akciója a szlovákiai magyarok érdekével homlokegyenest ellenkezik, amennyiben az alatt a magyar nyelv minél szélesebb körű és szabad használatát értjük. Hogy az ő érdekük mi, azt ők tudják. Csak azt nem értem, hogy miért a nemzetre hivatkozva teszik mindezt.

Akinek ilyen „szövetségesei” vannak, tényleg nincs szüksége ellenségekre. Remélem, kétnyelvű vasúti táblát nem szeretnének állítani.