Örvendetes, hogy az utóbbi időben egyre több vélemény fogalmazódik meg az autonómia kérdéskörében. Az már kevésbé, hogy a vita közben sok szempontból egy helyben topog.

Az autonómiával kapcsolatos írások sorába tartozik Samu István cikke is, amely részben az én egyik írásomra reagál. Míg abban amellett érveltem, hogy az „autonómiáról”, annak hasznáról nem beszélhetünk tartalmának pontos meghatározása nélkül, és elsősorban erre, például a nyelvhasználati, gazdaságfejlesztési, oktatás- és népesedés-politikai hatáskörökre érdemes rákérdeznünk, Samu István ezzel ellenkezően érvel: 

Csak annyi a baj a [Fiala-Butora János által] feltett kérdésekkel, hogy amikor Dél-Tirol autonóm státuszt kapott, nem hiszem, hogy a tiroliak ezekre a kérdésekre, már előtte rendelkeztek teljesen világos egyértelmű válaszokkal, vagy lett volna kiforrott megvalósítási konstrukció.

Mivel az „először legyen autonómiánk, majd utána feltöltjük tartalommal” korántsem egyedi vélemény, sőt, jellemző az egész autonómia-diskurzusra, úgy gondolom, nem fölösleges közelebbről megvizsgálnunk. Az alábbiakban hadd vázoljam, hogy miért tartom tévesnek ezt a hozzáállást. Erre két nyomós okom van: egy stratégiai és egy gyakorlati.

 

Stratégia: mi a vita célja?

Ha az autonómiát úgy próbálná ránk tukmálni a szlovák többség vagy a nemzetközi közvélemény, ha arról kellene döntenünk, hogy kell-e ez nekünk vagy sem, akkor én is azt mondanám: persze, hogy kell, a részletek nem érdekesek, majd később eldöntjük, mire tudjuk használni.

De nem ebben a helyzetben vagyunk. Jelenleg senki nem kínálja tálcán ezt a megoldást, épp ellenkezőleg, egy meglehetősen szűk csoport akarja megvalósítani a többség heves ellenállása közepette. Ehhez sok minden szükséges, de legfőképp sok embert kell meggyőzni a cél helyességéről, az autonómia hasznosságáról – elsősorban a szlovákiai magyarokat.

Erre a jelenlegi autonómia-diskurzus szerintem nem alkalmas, mivel eleve abból indul ki, hogy az autonómia a megfelelő cél, így nem is tekinti feladatának, hogy erről bárkit meggyőzzön. Ez azonban csak az eleve meggyőzötteket képes az ügy mellé állítani. A többiek álláspontjára marad a „baj van az értékrenddel”, meg a „nincs rend a fejekben” magyarázat. Szerintem ugyanakkor teljesen racionális hozzáállás az átlag-választópolgár részéről, ha bemondásra nem akarja elhinni, hogy neki pont az autonómiát kellene támogatandó politikai célként elfogadnia.

Érvként esetleg egy dolog szokott felmerülni: Dél-Tirolban, Kanadában, Belgiumban és más pozitív példaként számba jöhető helyen is van autonómia. Ez azonban nagyon kevés. Az egyszeri választópolgár is kapásból fel tud sorolni húsz szempontot, amelyek alapján ezek az országok különböznek Szlovákiától. Az oksági viszony tehát mindenképpen magyarázatra szorul: elhiszi ő, hogy Québecben jó világ van, csak nem biztos, hogy ennek pont az ottani autonómia az oka – lehet, hogy az ottani életszínvonalnak, demokratikus hagyományoknak, stb. is köze van hozzá. Hogy miért éppen az autonómiát kellene átvennünk onnan és nem mondjuk a kampányfinanszírozási rendszert, arra egyszerűen nem válasz az, hogy Katalónia vagy Dél-Tirol egyébként virágzó régiók.

Valószínűleg maga az érvelés iránya is rossz: szerintem sokan elfogadják, hogy az autonómia alapvetően jó dolog, csak nagyon nehezen kivitelezhetőnek, vagy egyenesen elérhetetlennek tartják, ezért számukra sokkal célszerűbbnek tűnik kisebb célokért kiállni. Hogy igazuk van-e vagy sem, most mellékes, de az világos, őket sem lehet meggyőzni azzal, hogy az autonómia egyébként egy hasznos eszköz. Ha valaki úgy gondolja, hogy az autonómia az igényelt politikai befektetéshez képest a legjobb megoldás, sőt bizonyos problémákra az egyetlen megoldás, akkor erről kell meggyőznie a közvéleményt, nem arról, hogy az autonómia „jó dolog”.

Ehhez pedig tartalom kell. Nem kell aprólékosan elmagyarázni a részleteket, de tisztában kell lenni velük. Ha a közönség azt látja, hogy a szónoknak sincs elképzelése arról, hogy az általa javasolt megoldás hogyan kezeli az ő régiójában például a munkanélküliség kérdését, akkor miért kellene elhinnie, hogy pont ez a támogatandó cél, és nem mondjuk a gazdaságfejlesztés decentralizációja?

 

Gyakorlati megfontolások: mit akarunk elérni, és mikor?

A másik fontos ok, ami miatt érdemes lenne a tartalomra összpontosítani az, hogy ezáltal sok olyan hasznos javaslat merül fel, amelyhez nincs is szükség területi autonómiára. Ha például felvázoljuk, hogy Dél-Szlovákia gazdaságát miként virágoztatná fel az autonómia, vagy hogyan lehetne a magyar nyelvet a szlovákkal egyenrangúvá tenni, számos olyan megoldást találunk, ami autonómia nélkül is működhet, akár a jelenlegi keretek között – akkor pedig miért ne élnénk vele?

Nem túl célszerű az ideális autonómiára várni, mert az nem egyhamar fog eljönni, és nem is egy lépésben. Amíg mindent erre az egy lapra teszünk fel, számos hasznos alternatíva csúszik ki a kezeink közül. Ezért fontos, hogy pontos elképzelésünk legyen arról, mit is szeretnénk, és miért van rá szükségünk. Miközben az autonómiáért küzdünk, közben ne felejtsünk el közösségünk gyakorlati problémáival sem foglalkozni. Az autonómia-diskurzus ehhez sok munícióval szolgálhat, ha végre a tartalomról lesz benne szó. De csak akkor.