Teljesen jogos lemondani bármilyen rendezvényt, ha a szervezőket előtte többször megfenyegetik. Gyurcsány Ferencet meghívni vagy nem meghívni egy felvidéki közéleti rendezvényre pedig stílus kérdése, a Komáromi Szalonnak ugyanolyan joga van hozzá, mint Belusovovának orosz nacionalistákkal cseverészni Csacán. Személyesen Gyurcsány Ferencnek egy másodpercnyi nyilvánosságot sem adnék, de az ő részvételével zajló, komáromi kettős állampolgárságról szóló vita rendkívül érdekes és pikáns lett volna. Valószínűleg mind egyetértünk abban, hogy győztesen nehezen került volna ki belőle. Továbbá lehetőséget adott volna egy önálló és eredeti polgárjogi aktivistának, Boldoghy Olivérnek az ügye prezentálásához.
Burkoltan vagy kevésbé burkoltan megfenyegetni egy polgári, nyilvános rendezvény szervezőit viszont a civilizált együttélés alapvető szabályait rúgja fel. Pláne egy olyan időszakban, amikor az emberek egyre közömbösebbek és kiábrándultabbak a közösségüket érintő kérdések és azok megoldása iránt. Elég nagy baj, hogy ez a jelenség az egyébként békés felvidéki hobbitok közt is felütötte a fejét.
Valamikor a falu öregjei kiültek a kapuba, és megbeszélték a község ügyeit. Létezett természetes tekintély, a közös ügyek megbeszélésének megvolt a módja és szokásjoga. A legutóbbi, nagy visszhangot keltő teltházas kultúrfinanszírozási beszélgetés ezért jó irányba mutatott, vártuk az újabb akciót.
Nem jó irányba mutat, hogy ilyen fenyegetős, agresszív jelenségekből egyre több van. Budapesten és Debrecenben agresszív fociszurkolók érzik kompetensnek magukat, hogy a felsőoktatási reformról vitázzanak. A közbeszéd színvonala egyre alacsonyabb lesz, az értelmesebbek inkább nem fognak foglalkozni vele, kevesebb bátrabb és eredeti kezdeményezés lesz. Kinek volna kedve az ügyes-bajos dolgai mellett fenyegetésekkel, internetes shitstormokkal foglalkoznia?
Így egyre jobban megerősödik az emberekben az az érzület, hogy ők csak a helyi történések passzív figyelői (és elszenvedői), semmint aktív alakítói. Zsarnokjelölteknek ideális terep. Hiába van ’89 óta demokrácia, szabadság meg internet, úgy látszik, a civil kurázsihoz ma még nagyobb kockázatvállalás és elszántság szükséges, s nemcsak a mindenkori hatalommal, hanem az emberi hülyeséggel szemben is.