pistanakjolesz2

Szerencsére nem a felvidéki magyar közélet központi eleme, mégis érdekes dolgok láttak napvilágot a (magyar) politikai szélsőségekhez való viszonyulását tekintve, és már ott tartunk, hogy maga Berényi pártelnök volt kénytelen de facto elhatárolódni a Jobbiktól. Kár, hogy a fiatalok (HÖK, Via Nova) még nem tartanak itt, és egy dokumentumból (is) kiderült, erős a Jobbikhoz való kötődésük.

Kérdés persze, hogy ez a Berényi-féle elhatárolódás mire lesz elég. Ugyanis a kiszivárgott  Szávay-féle, nem cáfolt jobbikos pártdokumentumon kívül, amely szerint a Via Nova jobbikos fordulatot vett, a komáromi HÖK pedig segítségükre van a fiatalok véleményének formálásában, akadnak konkrét példák  is mindkét szervezet esetében arra, hogy ez a Jobbik-behatás a gyakorlatban is működik. Például az MKP elnökségi tagja, és egyben Via Novás Samu István azzal büszkélkedett a bumm.sk fórumában, hogy a Sme napilap – egyébként tökéletesen negatív hangnemben – beszámolt arról, hogy páran (köztük ő) árpádsávos zászlóval várták Robert Ficót Dunaszerdahelyen. Samu szerint ez eredmény. Értsd: az a sajtómegjelenés, amelyben azt írták, szélsőségesek fogadták a kormányfőt. Anyu, benne vagyunk az újságban! A másik bejáratnál közben civilek próbáltak levelet átadni a kormányfőnek, erről nem adott hírt a szlovák sajtó, mert az árpádsáv érdekesebb. Peter Morvay biztosan elégedetten dörzsölte tenyerét, mondván, mégiscsak sikerül rásütni a pártra, hogy náci.

A Jobbik-leaks másik felvidéki érintettje, a komáromi Selye Egyetem Hallgatói Önkormányzata eközben különös demokrácia-deficitet mutatott fel, amikor az ő almukból kikerült egyetemi rendszergazdának elgurult a gyógyszere. Az egyik doktorandusz-hallgató ugyanis némi pejoratív hangéllel merészelte kiküldeni a diáklevelezőlistára a Magyarországon éppen teljes gőzzel pörgő, ELTE BTK HÖK listázós ügyéről szóló mandineres cikket, amely a hökök működési elvét írta le, amúgy általánosságban, mire az admin letiltotta a listáról az illetőt, és keresetlen szavakkal küldte el a fenébe. Volt hökösként elmondhatom, a cikk meglehetős pontossággal írta le az efféle szervezetek működési elvét, nem volt benne semmi sértő. A HÖK-elnök persze a kitiltást övező felháborodásra való tekintettel lépett, és visszatetette a levlistára az érintettet. Bár érvelési stílusából nagyjából kiderült, hogy a komáromi HÖK-öt elérte az a – valamilyen szaknyelven biztosan névvel illetett – szindróma, amely miatt megkerülhetetlennek, megfellebbezhetetlennek érzik magukat a szervezet képviselői. Miközben ugyanis úgy látják, hogy ők áldozatos munkát végeznek a népért, ingyen és bérmentve, egyéb fontos teendőik és magánéletük rovására – ami egyébként igaz is lehet – a hálátlan diák fogja magát, belepofázik, és „lejárató” linkeket küldözget, ahelyett, hogy szép csöndben elmenne a koncertre, és jól bebaszna, a hököt éltetve. Hát kérem, ilyen ez a popszakma.

A komáromi HÖK érzékeny reakciója az említett ELTE BTK HÖK ügyére – amely ugye köztudottan a Jobbik egyik bölcsője – persze érthető, hiszen azóta egy nyilvánosságra került – és nem cáfolt – dokumentumból is kiderült, a Jobbik, illetve képviselői szoros kapcsolatot ápolnak a komáromi HÖK szervezetével, valamint a fent említett Via Novával. E sorok írója előtt ez korábban sem volt ismeretlen tény, sőt. Sok évvel ezelőtt, aktív komáromi hökösként ismertem meg az ELTE BTK HÖK-öt és Szávay Istvánt, akik rajtunk keresztül valóban aktívan építették a kapcsolatot a komáromi diáksággal, sok segítséget nyújtottak az SJE HÖK megszervezésében – amely nekünk, a Corvinus kihelyezett képzése hököseinek nem mindig sikerült – amely végül döntő szerepet játszott az egyetemet különös módon irányító Albert Sándor rektor eltávolításában. Bár azt nem igazán tudom, miként tudta volna rajtunk keresztül a fiatalok véleményét formálni, a mi időnkben nem volt ilyen próbálkozás részükről, lehet, hogy azóta változott a helyzet.

Akkoriban még szó sem volt pártpolitikáról, a Jobbik egy marginális szervezet volt, és Felvidékről nem látszott, valójában milyen fán is terem. Tán még azt se tudtam, hogy jobbikosok. Azóta azonban kiderült, milyen is az a fa, bárki, aki érdeklődik a politika és közélet iránt, és nem a kurucinfót tekinti hiteles forrásnak, nem a gárdistamasírozást tartja a cigányprobléma legkézenfekvőbb megoldási kulcsának, valamint netán belátta, hogy a magyarság újraegyesítésének jelenleg egyetlen járható útja az EU, az idióta határlezáró demonstrációk június 4-én pedig csak bennünket emlékeztetnek arra, hogy léteznek még határok, az szerintem láthatja, miféle pártról van szó. Persze elég kimenni egy sima jobbikos demonstrációra is, ahol többnyire teli pofával megy a cigányozás és zsidózás, és fura egyenruhákba bújtatott betyárseregek és egyéb túltengéses úttörőcsapatok alakzatokban kiáltják Szegedi Csanád Vona Gábor vezényszavára ijesztő pontossággal, hogy szebb jövőt. Szávay pedig az eltelt években (2006 környékén alakult ki a kapcsolat a komáromi és az ELTE HÖK között)  parlamenti képviselő lett, egy bátran szélsőségesnek nevezhető párt képviselőjeként, változott tehát a leányzó fekvése, így nem igazán lehet hivatkozási alap a szakmaiság. Főleg, hogy a Jobbik nyíltan szavazókat toboroz a határon túl.

Ilyen szempontból a HÖK ezzel kapcsolatos nyilatkozata, miszerint “a politikai és társadalmi élet minden szereplőjével, aki felajánlja a segítséget, hajlandóak tárgyalni, amennyiben jó szándékkal közelít az egyetem és a diákság irányába, és ez igaz a Jobbikra is,” mondhatni óriási naivitásra, vagy pedig óriási cinizmusra vall. A Via Nova részéről úgyszintén, bár ott egyrészt inkább régi barátságok alapozzák meg a történetet, másrészt a lelkes úttörő-mentalitás, amely nem lát túl a parlagfűirtás porán, és tényleg elfogad minden segítő kezet, még a sportszeletes csávóét is. Mindenesetre egészen elképesztő, hogy a magukat a felvidéki fiatalság képviselőiként feltüntető emberek ennyire nem vágják, mi vállalható fel, és mi nem, még akkor is, ha vastag nemzeti máz leplezi a lényeget. Higgyék el, bár a Jobbik sok fontos problémát vet fel, és azokra pofonegyszerű válaszokat kínál, és az egyszeregy tényleg vonzóbb mint a differenciálszámítás, a Nobel-díjat mégsem az előbbiért adják.