Bugár-Berényi vita – egy év után. Tudtak valami újat mondani a pártelnökök? Gyorselemzésünk – vigyázat, hosszú lesz!
Kommunikáció
A két pártelnök közti feszült viszonyt csak erősítette a kettőjük kommunikációja. A vita kezdete előtt és annak lefolyása alatt is kerülték a szemkontaktust. Berényi és Bugár külső megjelenése nem változott az előző évekhez képest, továbbra sem helyeznek hangsúlyt az arculatukra.
Berényi nem artikulált tisztán, testbeszéde csak a kezeire korlátozódott, amit sajnos nem mindig lehetett látni az asztal magasított előlapja miatt. Bugár sokkal magabiztosabban gesztikulált és használta az alternatív kommunikációt, nyilván a húsz éve tartó médiában való szereplésének köszönhetően.
Az MKP elnöke láthatóan jól felkészülve jött a vitára, amely első felében a párt agendáját (110 ezres magyarfogyás, autonómia, kettős állampolgárság) próbálta beleültetni minden válaszába. A kérdésekre folyamatosan válaszolt, néha viszont egyszerűen hadart, ezért sajnos nem értettük meg minden mondanivalóját.
Bugár Béla a vita elején nem tűnt magabiztosnak, a magas labdákat nagyon rosszul próbálta leütni. Az egyes témákat annyira alapszintről (Ádám és Évától) próbálta magyarázni, hogy elveszett a mondanivaló. Az együttműködést és az ezzel járó elhatárolódást az MKP-tól csak az est első felében hangoztatta. Egy Polák Gábortól kapott kellemetlen kérdésre csak a pár másodperces grimaszolás után válaszolt.
Bár a vita kimenetelét nem nevezhetnénk harciasnak, azért meg kell jegyeznünk, hogy a pártelnökök közti kölcsönös piszkálódás erősen rombolta a konstruktivitást. Ilyenek voltak a kölcsönös támadások, vagy a sértődöttség szülte kirohanások. Bugár néhányszor megpróbálta eljátszani a “sértődött gyermek” önsajnáltató taktikáját.
Berényi is gyakran támadt a Hídra, az egyik legrosszabb lépése talán az volt, amikor a magyarországi szitokszótárból előkapott “liberális” jelzővel próbálta hitelteleníteni Ivan Švejnát és Rudolf Chmelt, a Híd képviselőit.
Témaelterelésben Bugár Béla nyert. Az első 15 perc után offtopicként bedobott “árulózás”-sal sikerült teljesen mellékvágányra vinnie a beszélgetést. A kérdések megválaszolásánál gyakran használta a “…de beszélhetnénk még az xy” formulát, amellyel rengeteg időt nyert, pontosabban veszített, hogy ne kelljen konkrét választ adnia.
Ami Berényit illeti (lehet, hogy nem tudatosan), de bizonyos helyzetekben sértőn viselkedett. Ilyen volt például a tapsoló közönséghez intézett mondata: “…ez csak elveszi az időmet”, vagy amikor kisajátítóan “az alelnököm”-nek hívta a párt alelnökét, Farkas Ivánt. A vita végénél történő kézfogásnál Bugárnak (felmikrofonozva) még elmondta, hogy “azért annyira ne szeress”, és a nézői kérdéseket a párt (pontosabban Őry Péter munkájának) propagandájára használta fel. Úgyszint nagyon negatívan hatott a Bugárnak címzett szemrehányása is, miszerint az MKP-ban magyarul tartják az elnökségi üléseket, mert mindenki magyar. Bár pár másodperccel később megjegyezte, hogy nem sértésnek szánta, de a kártevés már megtörtént. Egy kérdező, aki igen vagy nemleges választ kért, azt az arrogáns első reakciót kapta, hogy: “Azt, hogy fogok válaszolni, hadd döntsem el én”.
A Híd elnöke azzal próbálta igazolni pártja munkáját, hogy annak idején az MKP sosem tett annyit a parlamentben, mint most a Híd. Nyilván elfelejtette, hogy majdnem egy évtizedig ő vezette az MKP-t. Nagyon ügyesen sikerült kiforgatnia Berényi szavait, a legjobb példa a “jó magyar – rossz magyar” szókapcsolat volt, amikor Berényi elmondta, hogy a szlovák pártok így szemlélik a magyar politikát. Bugár úgy kommunikálta, hogy Berényi jó és rossz magyarokra osztja a közösséget.
Berényi az egész vita alatt megpróbálta Bugárra erőltetni az autonómia témáját, sokszor fejezte ki az örömét, hogy végre a Most-Híd is felvállalja, miközben Bugár semmi érdemlegeset nem mondott az autonómiáról.
Összegzésképp, Bugár magabiztosabban kommunikált, de Berényi felkészültebb volt. Pozitívan csalódtam Berényiben, de ami a kommunikációt illeti, a sok elkövetett hibája miatt szerintem ez most döntetlen.
Orosz Örs felvétele.
Ki mond igazat? Kiválasztott idézetek ellenőrzése.
Valóság: Mind a Focusnál, mind az MVK-nál, mind a Polisnál figyelembe veszik a nemzetiségi összetételt, tehát a megkérdezettek 8-10 százaléka magyar. Az viszont tény, hogy a magyar mintás felmérések pontosabb képet adnak.
Valóság: Részben igaz, mert a dekrétumokkal kalpcsolatban először 2007-ben Duray Miklós szólalt fel, ezt követően a Szüllő Géza Polgári Társulás, a Csemadok és a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége nyújtott be nyilatkozatot, de azóta elsősorban az MKP foglalkozik a dekrétumokkal.
forrás: bumm.sk
Valóság: Nem igaz, mert a dekrétumokkal kapcsolatban pontosan Duray Miklós volt az, aki először felszólalt. Később, amikor pl. a Duray kontra Slota-per folyt, nem volt nagyobb aktivitás az ügyben.
forrás: index.hu, bumm.sk
Valóság: Nem találni semmilyen utalást a fenti állításokra, sem a párt programjában, sem a párt egyéb dokumentumai között, csupán a két terület fejlesztése, illetve támogatása a cél.
forrás: most-hid.sk
Valóság: Nem lehet ellenőrizni, mivel a megyei képviselőtestület üléseiről, a képviselők aktivitásáról nem érhető el olyan részletes statisztika, mint a parlamenti munkáról.
Összeállította: Mózes Szabolcs, Ryšavý Pál
A teljes videó itt tekinthető meg
Így vitatkozunk mi
Hogy mi volt az átalános benyomásunk? Igazi szlovákiai magyar vitát láthattunk: állandó közbekiabálásokkal és (egyébként irtóra zavaró) rendszeres fegyelmezett tapsviharokkal egy-egy trú bemondás után, a műsorvezetők vissza-visszakérdezéseivel és megjegyzéseivel, egyes kérdezők saját személyes monológjaival. Mint egy ógörög piactér felvidéki változata: a széles értelemben vett közbeszédünk több szereplője megjelent a teremben, a virtuálisan bejelentkező Bósza Jánostól kezdve a civil aktivitsa Boldoghy Olivéren keresztül a két párt erős embereiig. Az elejtett félmondatokból pedig kiderült, hogy szinte mindenki szegről-végről ismeri egymást (“te jogász vagy, hisz ismerjük egymást”). Ahhoz képest, amilyen unalmasan indult a vita, az utolsó harmada igen pergősre sikeredett. És e katarzis után még kétségbeejtően lebegnek piacterünk fölött a nagy kérdések: hogy maradnak meg a kisiskoláink? Mikor lesz ebből autónómia? (Talán miután Érsek Árpád megmássza a Maslow-piramist…)
Mondanivaló
A vita mondanivalóját a címszavas fogalmak felemlegetése kövezte ki végig. Berényi a felvidéki magyarok fogyása kapcsán, az autonómia szükségességét mintegy bevezetve jutott el a táblaállításokig. Ezt Bugár replikája követte az új Híd-törvényre utalva, ami szerinte sokkal hasznosabb, mint táblákat csavarozni. Mindkét fél a másik polgármesterét emlegette fel, hogy a kétnyelvűség ügyében mikor, hol, miért nem történt előrelépés.
Ezt követően a közelgő megyei választásokra terelődött a szó, ahol a vitázók szintén egymásra mutogatva magyarázták, hogy hol és miért nem jött létre megegyezés. Ezt a két párt pártpreferenciáit érintő közvélemény-kutatások körüli vita övezte, mindkét fél természetesnek vette, hogy a másik párt által rendelt közvélemény-kutatás a hibás. Szóba került a kisebbségi minimum kérdése, amelyben az MKP a szokásos érdekképviselet, uniós standard, anyaországi „segítség” szentháromságban látja az előrelépések lehetőségét.
Benyomások
A vita lebonyolítását illetően némi hiányosságot lehetett felfedezni. A válaszadóknak túl kevés idejük volt a gyakran összetett kérdések megválaszolására, erre mind Berényi, mind Bugár másképp reagált. Szintén szervezői hiányosság volt a hosszú felvezetés, vagy a mikrofonok nem megfelelő beállítása. A közönség részéről ugyan tapasztalható volt helyenkénti bekiabálás, de ez nem vált állandóvá, így a vita végül rendezetten folyt a maga medrében.
A vitázókat figyelve az volt tapasztalható, hogy Berényi mindent el akart mondani, a vita elején szinte már alig követhetően hadarva préselte bele mondandójába gondolatait. Bugár kissé lazábbra vette a válaszadást, egyes kérdéseket emelt ki és írt körül, de mindkét politikusra jellemző volt a tárgytól való kisebb-nagyobb eltérés – ez főleg a vita második szakaszától volt érezhető, ahogy egyre-másra próbálták válaszra kapott idejüket saját véleményük, nézeteik hangoztatására kihasználni. A vitázók érezhetően próbálták kihasználni, hogy most nagy közönség előtt vannak, sokan figyelnek rájuk, így nem maradt el a „régi ügyek” felemlegetése sem.
Berényi József szemmel láthatóan sokkal felkészültebben érkezett, bár ugyanez visszájára fordult a szűkre szabott válaszadási idő miatt. Bugár fesztelenebbül, lazábban ült a vitaasztalhoz, végig sokat jegyzetelt, ügyesen reagált vagy vágott vissza Berényinek – gyakran ki-kiszólt szervezőnek, kérdezőnek.
Berényi egy olyan helyzetben találta magát, amikor van ideje kifejtenie gondolatait – bár Bugár időnként próbált be-beszúrni, de a vita struktúrája nem adott lehetőséget neki az azonnali replikára. Minden lehetséges kártyát előhúzott: egy magyar párt, magyar megmaradás, autonómia, áruló Híd, csak az MKP, csak az MKP. A pártpropaganda szinte minden mondatába mereven be volt építve.
Bugár érveléseiben gyakran húzta elő az MKP mellényúlásait (táblaállítások, megyei jelöltek körüli perpatvar). Sokkal fellengzősebb volt, végig nyeregben érezte magát, de Berényi megnyilvánulásai (szinte kisebbségi komplexussal küzdő magyarázni akarás) legtöbbször erre okot és muníciót is adtak neki. Tipikusan nagy ívekkel kezdte válaszait, semmire nem adott tömör (igen, nem) választ, ezáltal kevés lehetőséget adott Berényinek a jó visszatámadásra.
A közelgő megyei választások előtt mindkét vitázó kihasználta az ingyenreklámot saját véleménye, programja hangoztatására. Bár az összefogás mint szó itt-ott felröppent, végül mindig azt magyarázták a vitázók, hogy mi miért nem sikerült, és ebben a másik félnek mi a bűne.
Ryšavý Pál, Felvidéki blog
Ankét – ezt gondoljátok ti:
Hajtman Gábor, 21
Véleményem szerint Bugár Béla ebből a vitából jobban jött ki, mivel ügyesebben tudta magát eladni, nem véletlenül ilyen jó politikus, hisz számos vitán vett már részt. Berényi Józseftől viszont többet vártam, szerintem néhány dolgot mondhatott volna diplomatikusabban, és nem kellett volna játszania a sértődöttet. Támadásai nem voltak hatékonyak, azokat Bugár ki tudta védeni. Egy szó mint száz, Bugár tényleg karizmatikus, de ez nem azt jelenti azt, hogy szavahihetőbb!
Kovács Balázs, 21
Túl a sokadik Bugár-Berényi vitán az embernek az az érzése támad, mintha ugyanazt a csörtét látná megismétlődni, mint amit korábban: megszokott frázisok, unalomig ismételt érvek és ellenérvek. Ebből a sematikusságból mintha az elnök urak nem tudnának kitörni. Talán ezért is történik, hogy mindkét fél több energiát szánt a társadalmi bajok miatti felelősség hárítására mint a választók meggyőzésére. Ebben a tekintetben a vita mélypontja az volt, amikor Bugár az MKP-n kérte számon az autonómia-tervezetek hiányát, miközben nincs objektív akadálya, hogy a Híd szakmai műhelyében ezzel foglalkozzanak.
Hangácsi István, 22
A korábbi Bugár-Berényi viták alapján nem vártam átütő újdonságokat, de a végén kellemesen csalódtam. Borítékolni lehetett az oda-vissza utalgatásokat (jó-rossz magyar, Népi Platform- és Európai Néppárt-tagság, kisebbségi nyelvtörvény stb.), a régi sérelmek felemlegetését, és olykor a közönségben ülők sem tudták visszafogni bekiabálásaikat (sajnos az online közvetítésből alig tudtam értelmezni az elhangzottakat). A két-két perces hozzászólási idő elégséges volt az álláspontok kifejtésére, a kérdések nem voltak részrehajlóak, bár lehettek volna csípősebbek is. Utóbbit a közönségtől vártam, sajnos hiába. A szervezők igyekeztek minél több témakört bevonni, sikeresen. Berényi József támadóbb, Bugár Béla védekezőbb, de riposztokkal teli stílusa, a mindkét félre jellemző témahalmozás egyik-másik vádjára, és a néha elnagyolt kijelentések szintén a szokásos dialógust tükrözték. Természetesen jópár probléma kapcsán egyetértésüket is kifejezték, Bugár Bélától többször is hallhattunk „autonómiát“, Berényi József pedig pozitív gondolatokkal zárta összegzőjét. Az biztos, hogy jóval több ilyen nyílt és nem csak pártelnöki szintű vitára lenne igény.
Tóth Tibor
Szerintem senki sem várta hogy a két elnök sok mindenben egyutt fog érteni. A gazdasági területen az 
elhangzottak alapján a különbségek nehezen olvashatóak, persze, nem is ez volt a vita témája. Viszont elég világosan lehetett látni a személyes rivalitást a két elnök között. A kisebbségi érdekérvenyesítést területén a különbség elsősorban a stratégiai vonalon volt érezhető: az egyik együtműködéssel kezdené az érdekérvenyesítést a másik, inkább az érdekek kötetlen/szabad megnevezésével. Szerintm a továbbiakbn hasznos lenne (1) negyedévenkét nyilvános MKP/MOST-HÍD vitákat kezdeményezni, (2) a kulturális és oktatásügyi önrendelkezés lehetőségeinek szakmai megvitatása, (3) évi rendszerességel beszamolót készíteni a két párt kisebbségi minimummal kapcsolatos törekvéseiről és eredményeiről.
