Miközben a szlovákiai magyar (vagy mondjam úgy, szlovmagyar?) virtuális közönség az egyre népesebb shitkontent-termelőknek köszönhetően teljesen lényegtelen témákon csámcsog, Čaplovič miniszter úr szép csöndben egész frontos támadást indított a szlovákiai magyar iskolarendszer ellen. Ezúttal valóban egy racionalizálási igyekezetről van szó, nem kell feltétlenül nemzetiségi motívumot keresni mögötte. A javaslat országos, és az első bezárási listára akár több magyar iskola is felkerülhetett volna.
A gond viszont az, hogy a mindenkori államhatalom nem veszi figyelembe, hogy az egyes intézményi racionalizálási lépések mekkora halálos csapást jelenthetnek a nemzeti kisebbségekre. Ezen csak speciális szabályok, kivételek tudnak hosszabb távon segíteni – egy szélesebb kulturális-oktatási önrendelkezési modell keretében. De erről már sokat írtunk.
A legutóbbi kisiskola-bezárási akció újabb példája annak, hogy reaktívak vagyunk, nem proaktívak. Ezeknek az intézményeknek a fenntarthatósága nem új keletű probléma, itt van velünk már majd egyévtized óta. Mint ahogy azt egy tanult barátom megállapította, a helyi közösségekben sok minden épül az iskolára: a szakköröktől kezdve a szülői bálokon keresztül a nemzeti ünnepek megszervezéséig, ergó – hangzott a konklúzió – minden áron fenn kell őket tartani. Sajnos azonban ott tartunk, hogy vannak iskolák, amelyeknek már csak két-három tanulója van. Ott már nincs versenyszellem, se minőség, sem szülők bálja. A világ más tájain erre találták ki az iskolabusz programot, vajon miért a szlovákiai magyarok lennének ez alól a kivétel?
Az amerikai filmekből ismert „sárga buszok” programjának megvalósítása kapcsán már számos sikeres helyi összefogásra láthattunk példát: a zsigárdi, nagyfödémesi vagy a muzslai példa egy igazi sikersztori. Az első kettő még a Szülői Szövetség 2007/2008-as igen ötletes iskolabusz-pályázatából valósult meg. Azonban vannak rosszul végződött történetek is.
Viszont az önkormányzatok rossz pénzügyi helyzete és a magyarlakta régiók (különösen a szórványvidékek) sajátosságai miatt a helyi kezdeményezések modellje hosszabb távon nem fenntartható, országos szintű megoldások, törvényileg garantált források szükségesek. A kereszténydemokraták iskolabusz-javaslata (ami az államnak évi 7 millió, a megyéknek és önkormányzatoknak 3.5 millió eurójába kerülne) nem először vérzett el a parlamentben. A többségi nemzet oldaláról tehát lenne szövetséges az ügyben, mi több, egy nagyobb iskolabezásári hullám sok kis szlovák falut is érinte smeres polgármesterekkel. A nagy kérdés inkább az, hogy mi a szélesebb értelemben vett jövőképünk az iskoláinkkal kapcsolatban, és ebben milyen szerepe lehet a sárga iskolabuszoknak?
Melecske Ákos
Az Iskolapélda a Közbeszéd cikksorozata a szlovákiai magyar oktatásügyről. Az esélyegyenlőség elvét magáénak valló társadalmakban léteznek azok a „létrák”, melyeken az egyén, saját erőfeszítései hozzáadásával, magasabbra kapaszkodhat. Ebben iskolarendszernek – óvodától egyetemig – kulcsszerepe van. A szlovákiai magyar világban ehhez a szerephez szorosan kapcsolódik az iskolák közösségmegtartó és községfejlesztő feladata is. Az elkövetkező hónapokban saját- és vendégszerzőink fejtik ki a témával kapcsolatos véleményüket és javaslataikat.
