1988-at írtak, mikor az Oscar-díjas színész, Paul Newman létrehozott egy tábort, ahol súlyosan beteg gyermekeknek biztosítottak lehetőséget arra, hogy biztonságos környezetben kikapcsolódással töltsenek egy hetet betegségükről, annak fizikai és lelki megnyilvánulásairól-következményeiről megfeledkezve. A kezdeményezés sikeresnek bizonyult, az elkövetkező években világszerte fokozatosan több hasonló tábor nyílt, ahová egy idő után magyar gyermekek is járni kezdtek. Az őket kísérő szakemberekben fogant meg az ötlet, hogy Magyarországon is létre kéne hozni egy hasonló helyet. Összefogásuk eredményeként megszületett a Bátor Tábor, amely először 2001-ben nyitotta meg kapuit: két turnusban összesen 70 daganatos megbetegedésben szenvedő gyermeket fogadtak.

Bátor Tábor 3

Az azóta eltelt több, mint egy évtized folyamán a tábor fokozatosan bővült, fejlődött. 2002-től a turnusok az egykori hatvani úttörőtábor területén zajlanak, amely a támogatásoknak köszönhetően teljes felujításon és átalakításon esett át, és jelenleg is folyamatosan szépül. A fogadott gyermekek köre is kibővült: jelenleg daganatos, cukorbeteg, krónikus ízületi gyulladással (JIA), valamint haemophiliával kezelt gyermekeket táboroztatnak. 2008-tól pedig nemzetközi turnusokban cseh, szlovák és lengyel gyermekeket is várnak. A nyáron szervezett gyermektáborokon kívül tavasszal rendezett Testvér és ősszel rendezett Családi Táborok is vannak, így idén júliusban fogadták a Bátor Tábor fennállása óta az 5000. táborozót. Idén októberben pedig először kerül megrendezésre a Lélekmadár Tábor, ahová azokat a családokat várják, akik daganatos betegség következtében veszítették el gyermeküket.

Bátor Tábor 1

A Bátor Tábor kulcsszavai az élményterápia és a terápiás rekreáció, ezekre épül a táboroztatás egész koncepciója. A gyermekek a betegséggel való mindennapos harc miatt nem úgy élnek, mint a szerencsésebb, egészséges sorstársaik: szociális kapcsolataik megakadhatnak vagy leépülhetnek, gyengülő fizikai és lelki teljesítményük vagy a betegség látható következményei miatt önbecsülésük erősen csökkenhet. A terápiás rekreáció ezeken próbál segíteni: egy jól meghatározott, biztonságos és rendkívül barátságos környezetben kapcsolódhatnak ki. Az egyhétnyi ottlét alatt gyakorlatilag reggeltől estig különféle programokon vesznek részt, így nincs idejük a hétköznapok gondjairól és betegségükről gondolkodni. A programok rendkívül változatosak: lovaglás, magaskötélpálya, evezés, íjászat, de van fotó, színjátszás és kézműveskedés és még sok más. Mind mások vagyunk, így könnyen előfordulhat, hogy míg például a lovaglást gond nélkül abszolválta az adott gyermek, addig egy emlékkönyvecske elkészítése már kihívás számára. A tábor célja, hogy a gyermekek a saját komfortzónájukból a kihívászónába átlépve olyan dolgokat próbáljanak ki, amikről nem gondolták volna, hogy képesek rá. Valamint hogy az ebben a dologban elért sikereikről, akár a legapróbbról is, pozitív visszacsatolást kapjanak, hogy így is erősodjön az önbizalmuk, programról programra, napról napra. Fontos mindig szem előtt tartani, hogy egy gomb felvarrása ugyanakkora és ugyanolyan értékű siker, mint egy 6 m magasan levő kötélpályán végigsétálni.

Bátor Tábor 2

Az egyes turnusok a Bátor Tábor Alapítvány alkalmazásában álló táborvezető és táborvezető-helyettes kivételével önkéntesek segítségével zajlanak (ez például nyári turnusonként nagyjából 70 főt jelent), így elmondható, hogy a cimborák (az önkéntesek) rendkívül fontos elemei a kirakósnak, rajtuk áll vagy bukik a turnusok sikere. Az alapítvány több csatornán reklámozza a tábori önkéntességet: különféle jótékonysági események, szociális hálózatok, valamint kimondottan önkénteseket toborzó programok is léteznek. A nemzetközi turnusokba például így próbálják megszólítani a leendő gyermekkísérőket és tolmácsokat: ellátogatnak a 3 ország azon nagyobb városaiba, ahol népesebb magyar közösség él, és a helyi magyar szervezettel együttműködve tartanak egy előadást. Rendszeresen járnak például Pozsonyba, Komáromba, Nyitrára, Prágába, Brünnbe, Varsóba és Krakkóba. Természetesen a tábort már megjárt ismerősök is mesélnek, és a tapasztalatok alapján az ő személyes élményeik hatnak a legmeggyőzőbben.

Bátor Tábor 4

Mikor először hallottam személyes beszámolókat, történeteket, nem igazán értettem a rajongást. Nyilván nemes dolog, hogy beteg gyermekeknek igyekeznek egy minél szebb hetet varázsolni, ami biztosan sok szép és megható pillanatot eredményez, de mitől tart ki ez hónapokig, évekig, és miért akar mindenki újra visszamenni? Az egyik idei nyári turnus során viszont megértettem. Mondják egyébként, hogy egy önkéntesnek nem szabad hinni, mert olyan menthetetlen szerelemben van a Táborral, hogy csak tinilányként rajongva tud róla beszélni. Szóval mitől is csodaország a Bátor Tábor?

A folytatásban kiderül.

Őszi Károly