Stratégiai kérdés – hogy van-e egy kisebbségi pártnak nemzetstratégiai elképzelése, hosszú távú víziója. A Hídnak a múlt héten bemutatott programmal sikerült megelőznie a magát a szlovákiai magyarság egyetlen politikai letéteményesének tartó, „két hét alatt összerakjuk autonómia-elképzelésünket” MKP-t. Attól függetlenül tehát, hogy mennyire értünk egyet a dokumentumban foglaltakkal, egyet mindenképpen el kell ismerni: megalkotása pozitívum. Mint ahogy bemutatása is: Bugárék ugyanis nem csak a magyar médiamunkásokat hívták meg, szlovák nyelvű sajtótájékoztatót tartottak, pedig a téma alapvetően a magyar választóbázisnak szólt. Első írásomban az önmeghatározással kapcsolatos ködszurkálással foglalkoztam, most nézzük a kampányokat és a regisztereket.
A párt javasolja egy dél-szlovákiai imázskampány kialakítását. A vonatkozó részben pár mondatban kifejti, ennek mit kellene tartalmaznia (értékeinket közvetítené, profi, állandósult szókészletű és dizájnú lenne). Tény, hogy a magyarság megmaradásával kapcsolatos ügyek némelyikében (pl. beiratkozások) szükségesek az ütős kampányok, ám ezzel a javaslattal kapcsolatban egyelőre több a kérdőjel, mint az ismert válasz. Egyrészt nem tudjuk, ki irányítaná, és ki fizetné. Egyáltalán, mit kell ez alatt érteni: óriásplakát-kampányról lenne szó, röplapokról, tévés vagy netes hirdetésekről, suttogó propagandáról? Másrészt öncélúnak is tűnik az akció. A dokumentum szerint a kampány célja egy dél-szlovákiai magyar brand létrehozása. Tehát imázskampánnyal megtámogatjuk egy új, a magyartól különböző identitás létrehozását, majd a kialakult brand „visszahat” és ennek köszönhetően megmaradunk – kb. ez a párt elképzelése.
A vízió egy másik részében is visszaköszön a kampány fogalma. „Elengedhetetlen egy a vegyes közegből származók, illetve a magyarsághoz csak származásilag kötődőket megcélzó kampány, melynek lényege ezen csoportok szimpátiájának megnyerése lenne a magyarság számára.” A cél nem túl merész, nem a magyarságtól eltávolodók visszacsalogatása, hanem egyfajta szurkolói kör kialakítása, mely tagjainak szimpátiájára a kisebbségi jogokért zajló meccsek közben számíthatnánk. Itt is felmerül a kérdés: ki és miből csinálná ezeket a kampányokat, illetve konkrétan hogyan néznének ki?
Végezetül kampányokkal mozdítaná elő a Híd a kisebbségi jogérvényesítést is. Nem élünk jogainkkal, hangzik el gyakran – valóban üdvös lenne kicsit megmasszírozni a magyar agyakat, hogy használjuk is azt, amit politikusaink az elmúlt két évtizedben kiharcoltak a parlamentben. Gonoszkodó megjegyzés: a Híd házon belül is letesztelhetné az akciót, választási listáját böngészve pl. nem kevés reménybeli képviselője nem tudja, hogy magyar keresztnevét hivatalosan is használhatja, vagy hogy ovátlaníthatja vezetéknevét. Gonoszkodó megjegyzés II.: ez jó pár MKP-s politikusra is igaz. Ebben akár együtt is működhetne a két párt…
A kampányok mellett adatbázisok kidolgozását is javasolják Bugárék. Pl. dél-szlovákiai magyar kulturális katasztert hoznának létre, mely tartalmazná közösségünk fontos kulturális emlékeit. Háromnyelvű információs tábla a kulturális emlék előtt és netes adatbázis. Az elképzelés alapvetően jó (10 pontos kérdés: mit szólnának a szlovák testvérek, amikor a kassai dóm vagy a késmárki evangélikus templom tövében ütnénk le az infótáblát?), a kivitelezéssel kapcsolatban felmerül pár kérdés, az online adatbázis tűnik reálisabbnak.
A kataszter részét képezné intézményeink listája és bemutatása. A dokumentum utolsó pontjaként pedig azt javasolja a Híd, hogy jöjjön létre egy közös weboldal, mely a törvényeket, rendeleteket és a jogi-hivatali szakterminológiát tartalmazná, elősegítve ezzel a kisebbségi jogok érvényesítését. Mindkét meglátás üdvözlendő.
Miközben igenlően bólintunk, elérkezünk a fő kérdéshez: ki és miből üzemeltetné nevezett adatbázisokat és regisztereket? Ez a kérdés másodszor köszön vissza, a kampányoknál is belebotlottunk már egyszer. S ezzel eljutottunk a fő problémához. Alapvetően ezen pontok realizálását három „szektor” biztosíthatja be: az állam, a vállalkozók vagy a civil szféra. Ha valakinek véletlenül eszébe jutott volna, hogy a pártokra lehetne bízni, gyorsan felejtse el. Egyrészt egy közösségi cél kompromittálására nincs is jobb eszköz, mint menedzselését és propagálását párt(ok)ra bízni, másrészt a pártok a választási időszakok relatív rövidsége miatt – ez a demokrácia egyik alapproblémája – a rövid távú célkitűzések teljesítésére összpontosítanak, így hosszabb távú kampányok és szisztematikus háttérmunka végzésére (amikből nem származik gyors politikai haszon) teljesen alkalmatlanok.
Az államot ki is húzhatjuk, hiszen ehhez vagy permanens és erős magyar kormányzati részvételre van szükség (olyanra, amely egy „megéri magyarnak lenni” vagy „írasd magyar iskolába a gyerekedet” szlogenű, állami pénzből futó kampányt lenyom a szlovák koalíciós partnerek torkán), vagy autonóm közigazgatási szervre. Utóbbi nem célja a Hídnak (a vízió erről szóló részével következő bejegyzésünkben foglakozunk) – és egy ideig amúgy is legfeljebb vágyálom marad –, előbbi pedig nem túl reális. Sem a permanens kitétel (23 év alatt 10 évig volt magyar párt kormánytényező), sem az erős jelző.
A magánszféra általában ott jelenik meg, ahol pénzt lát, ezek a tevékenységek pedig csak pénzt visznek el. Ha pedig egy nemzeti érzelmű vállalkozó kisebbségi célra adakozik is, a végrehajtást általában a civil szférára hagyja – amivel nincs is semmi baj. S el is érkeztünk azokhoz, akik a kampányolást és az adatbázis-építést elvégezhetnék: a kis és közepesen nagy entitásokból álló, színes honi magyar civil szférához. Az ebben a bejegyzésben megtárgyalt ügyeket normális esetben a non-profit szervezetek viszik, ezekkel a javaslatokkal tehát legfőképpen őket kellene megkeresnie a vízió összeállítóinak. Amit a politika tehet ebben az ügyben: ha döntéshozó vagy tanácsadói helyzetbe kerül, akkor pl. a különböző kisebbségi/határon túli (szlovákiai/magyarországi) támogatások egy részét célirányosan és előre betervezhetően a nevezett célok megvalósítására fordítja. Ezen a téren, ismerve a kisebbségi kulturális dotációk kiosztása körüli kérdőjeleket és a Magyarországról érkező támogatások elosztása körüli felkiáltójeleket mindkét magyar pártnál lenne min elgondolkodni. Mert, ugyebár, stratégiai kérdés, hogy van-e hosszú távú víziónk…
