A megyék megvédése

A Magyar Közösség Pártjának megyei választáson elért eredménye egyértelmű siker, hiszen a legtöbb régióban megőrizte pozícióit. A jó szereplés nem volt annyira egyértelmű, mint utólag tűnhet, hiszen négy éve, a 2009-es megyei választás volt az első a Híd számára, s az a voksolás csak a terep előkészítését jelentette Bugár Béla pártjának. Az akkori eredményekhez képest viszont előzetesen úgy tűnt, a Híd most csak nyerhet, az MKP pedig pozíciókat veszíthet, a kérdés csak az, hogy mekkora lesz a nyereség és a veszteség. Irányadásként: a parlamenti, majd a helyhatósági választásokon az utóbbi években alaposan átrendeződtek az erőviszonyok, a Híd lassan, de biztosan felzárkózott. Ehhez képest a megyéket megvédte az MKP, gyakorlatilag veszteség nélkül – na de adódik a kérdés, hogy miért?

A választások veszteség nélküli lehozása, azaz az állandóság az alapja annak, miért ítélheti sikeresnek a választási szereplést az MKP. A pártszimpatizánsok gazdagodtak egy egyértelmű, pozitív, kollektív sikerélménnyel (Amit egyébként elsősorban a nyugati régióknak köszönhetnek, középen és keleten azért több helyütt akadnak problémák. A rozsnyói botrány megroppantotta a kassa-környéki struktúrák egységét, az ország keleti csücske pedig régóta teljesen önjáróvá és kívülről nézve értelmezhetetlenné vált a szemlélődőknek). Nagy szükség van a hasonló sikerélményekre és pozitív impulzusokra, hiszen az MKP idén már harmadik éve nincs parlamentben, jobbára kudarcok érik a pártok, a hasonló választások után pedig a veszteségek summázása marad. A megyei bástyák megtartása ezzel szemben szinte semmilyen veszteséggel nem járt, ráadásul rámutatott, hogy az MKP  tud mit kínálni a szimpatizánsain túl a politikusainak is, van perspektíva a párton belüli politizálásban. Ezzel együtt tehát a Magyar Közösség Pártja egy nagyon sikeres választáson van túl.

A kedvező összképet egyetlen dolog ronthatta volna el – Berényi József sok rizikóval járó, előzetesen is támadható és kis híján rosszul elsülő indulása a megyefőnöki választáson (bővebben itt volt róla szó a blogon). Még a második hely megszerzése után is tér nyílik az eredmények pártelnökre veszélyes értelmezésére előtt, hiszen az MKP elnöke mellé mérhető egyéni népszerűségben felzárkózott Nagy József, aki ráadásul nem is a Híd első embere. Berényi ugyanakkor az egyenlő erők küzdelméből a lehető legszerencsésebben keveredett ki, elérte kitűzött célját és második lett Nagyszombat megyében. Ebből akár komoly stratégiai előnyök is származhatnak. Ha a pártelnök képes érdemi egyezségre jutni a szlovák jobboldallal, az MKP akár kitörhet abból a karanténból, ahová az utóbbi években jutott, hiszen ismételten jobboldali egyeztetésekre kerülhet sor a tájékozatlan laikusok számára gyakran “magyar szélsőségesnek” tartott pártelnök és a szlovák jobboldal között. A választásokon való indulás átkozott körülményeit mutatja viszont az, hogy minél többet nyer Berényi a jobboldali együttműködésen, annál többet veszíthet megyén belül, azzal a Mikušsal szemben, akivel egyébként a párt jó kapcsolatokat ápol. Ha nem történik semmi, akkor pedig a félszívvel való kampányolás ténye nyújt támadási felületet a haragosoknak. Elég csak megnézni, mi történik MKP-Híd viszonylatban, ráadásul azóta a KDH is elzárkózott a közvetlen támogatástól, újabb rossz üzenetet küldve a nyilvánosság felé.

A számszerű eredmények hosszú távon talán-talán nem okoznak gondot. Amennyiben a választók memóriája kegyes lesz, akkor évek múltán nem a kis különbség, hanem az MKP jelöltjének második és a Híd-jelölt negyedik helye marad meg a köztudatban.

A Híd egyértelmű vereséget szenvedett az MKP-val szemben, viszont ennek a vereségnek a mértékét és jelentőségét a 2009- eshez hasonlóan nem szabad túlbecsülni. A párt megyei választásokon induló funkcióhalmozói (Nagy József, Érsek Árpád vagy Gál Gábor) jól szerepeltek, s egy országos választáson ugyanúgy húzóerőt fognak jelenteni a Híd számára. A második vonal viszont teljes egészében hiányzik a pártnál, senki nem tudta, vagy nem akarta magát a megyei választásokon felépíteni a középkategóriás káderek közül. A végletekig központosított Híd-vezetés négy év alatt sem tudta kinevelni, vagy megtalálni azt a réteget, akik nem a legfelső és legalsó, hanem a középső, megyei szinten fel tudják venni a versenyt az MKP-val. A Híd ezzel együtt az MKP eufóriájával veszíthet a legtöbbet, hiszen saját választóit is elkedvetlenítheti az eredmény.

Összességében tehát az MKP–Híd különmeccset az MKP nyerte, de ezt a nagyon látványos sikert a győztesnek és a vesztesnek is a helyén kell kezelnie, s csak óvatos következtetéseket lehet levonni belőle a későbbi választásokra nézve. A Híd összeesése már csak azért sem valószínű, mert Nagy József – teljesítve eredetileg kitűzött céljait – megalapozta támogatottságát a szlovák réteg körében is és egy lépést tehet a Bugár-utód jelző felé. Márpedig a Híd fennmaradása nem kis részben attól függ, van-e vezető politikusuk, aki személyében megtestesítője a szpolupráca eszményének.