Szűkös ülések, helyszűke és olykor akár plafonból csöpögő víz. A RegioJet által nemrég bejelentett kapacitáscsökkentés nem éppen úgy zajlik, ahogy azt sokan elképzelnék vagy várnák. Karin Høg vendégszerzőnk írása.

A kisebb vonatok indítását még tavaly ősszel jelentette be a vállalat, akkor okként épp a kapacitásnövelést jelölték meg. Az akkori terv szerint a kisebb vonatokat csúcsidőn kívül, értelemszerűen a több férőhelyes vonatokat pedig a reggeli és délutáni csúcsidőben használnák. Ennek a stratégiának pedig az összkapacitás növekedését és a csúcsidőben több férőhelyet kéne eredményeznie.

Pár hosszabb-rövidebb jetes vonatozás után rá kellett csodálkoznom, hogy ez a kapacitással való tili-toli talán csak egyetlen csoportnak hozott „némi” kellemetlenséget. Ennek a csoportnak a tagjai nevezetesen pont az utasok. Mikor elhatároztam, hogy papírra vetem ezt a témát, csak saját (rossz) tapasztalataimat terveztem megosztani az olvasóval. Végül is úgy döntöttem, hogy különböző korú, nemű személyek véleményét is kikérem, hogy ne csak egy szubjektív panaszhalmazt képezzen ez az írás. A különböző észrevételeket egy szociális hálózat segítségével gyűjtögettem, amíg nem láttam „meggyőzően” elegendőnek a felgyülemlett vélemények számát.

Tehát, Hölgyeim és Uraim, következzék a RegioJet szuper négyese, amelyek nagyban hozzájárulnak az utasok keserű szájízéhez:

  1. Kényelmetlen ülések: Jó, természetesen nem lehetnek óriási elvárásaink, és nem várhatjuk, hogy a csallóközi prériexpresszen bársonnyal bevont székek és tölgyfa asztalkák várjanak ránk. Viszont elgondolkodtató a helyzet, amikor a régi göcse megrévedt műbőr ülései is nagyobb kényelmet képesek nyújtanak, mint a sárga hernyó kőkemény és szűk ülései. Az új szerelvények ülései szó szerint kőkemények, és hosszabb út esetén akár egy sajgó háttal jutalmazza hűségünket a társaság. Legtöbben pont a kényelmetlen ülésekre panaszkodtak, melyek eredetileg két személy számára lettek tervezve, ennek ellenére két felnőtt esetén szükségszerű a másik személy privát zónájának átmeneti használata.
  2. Kevés rakodóhely: Első észrevételem az „új” vonatok láttán a rakodóhelyek hiánya. Vannak ülések, amelyekhez még csak egy kabátfogast sem helyeztek el, és az általában a fejek fölött elhelyezett polcot sem. Így az utas kénytelen poggyászát az ülésre maga mellé helyezni, esetleg az ülés alá (feltéve, ha nem egy nagyobb bőrönddel utazunk, ugyanis az ülések alatti tér inkább csak egy kisebb kézipoggyásznak tud helyet szolgálni). Csúcsidő esetén könnyen előfordulhat, hogy kabátunkat és táskáinkat kénytelenek vagyunk ölünkben „álomba ringatni”.
  3. A kapacitás elosztásának teljes káosza: Furcsamód az eredetileg ígért kapacitáselosztás terve nem valósult meg – vagy talán megvalósíthatatlan. Csúcsidőben, mint például egy péntek délutánon, inkább a kisebb vonatokat részesíti előnyben a társaság. Több személy is elmesélte rossz élményeit a vonat lépcsőjén töltött egyórás utakról, a friss levegő hiányáról és az átjárhatatlan utacska miatt idegeskedő utaskísérők rossz modoráról. Ennek ellenére egy laza dél körül induló járat esetén a nagyobb vonatokat indítják útnak, melynek több mint fele üres. Kerestem az elosztásban rejlő logikát, de nem leltem. Inkább egy random generátorra gyanakszom, az megmagyarázna mindent.
  4. Egyéb kategória: Zárva a sort már csak pár apróságot említek meg. Ilyen a vonat plafonjából csöpögő víz, gyenge Wi-Fi jel, a biciklitartók hiánya, továbbá egyes utaskísérők szerint a cseh egyetemre járó diák nem is diák, így annak nem jár a diákkedvezmény. Igazából nem értem, hogy az iskola helye miben változtat egy diák státuszán, de ezek már igazán csak apróságok, és csak a jéghegy csúcsa.

A fő probléma, így vagy úgy, a nem megfelelő vonatok használata egyes napszakokban, amely nagyban ront a szolgáltatás minőségén. Remélhetőleg a vállalat mihamarabb észhez kap és javít a fennálló helyzeten. Addig is nem marad más, mint kisebb poggyászra váltani és edzeni privát zónánkat az átmeneti látogatók jelenlétére – és lábunkat a vonatos ácsorgásra.

Karin Høg