Bolemant-Lilla

A nők alacsonyabb közéleti szerepvállalása és a magánszféra vezető beosztásaiban lévő alulreprezentáltságuk régóta tárgya az európai és a hazai közbeszédnek, ám a kérdésre adott válaszok, így a javasolt kvóta-rendszer is jelentős mértékben megosztja a közvéleményt. Szükség van egyáltalán külső beavatkozásra, vagy a társadalom organikus fejlődésére kell bízni a megoldást? Portálunk négy, a saját területéten sikeres és aktív hölgyet kért fel a női kvótával kapcsolatos véleménye kifejtésére. Sorozatunk harmadik részében Bolemant Lilla véleményét közöljük.

Mielőtt bármit is mondanék a kvótarendszerről, megpróbálom felsorolni a témával kapcsolatos leggyakoribb kérdéseket. Miért van szükség kvótarendszerre, vagyis arra, hogy a nagypolitikába, és minden döntéshozó testületbe a nők kötelezően előírt százalékban bekerüljenek?

Egyszerűen azért, mert a nők alkotják a népesség felét, és ennek ellenére nem dönthetnek az őket érintő dolgokról. Részt akarnak venni a nők a törvényalkotásban, és egyáltalán a politikában, döntéshozásban? Igen, de a felmérések és tapasztalatok azt mutatják, hogy nem abban a rendszerben gondolkoznak, mint amiben a férfiak ma a politikát és a döntéshozást elképzelik. Tehát nem az erőfölény, a harc, a győzelem a siker hívószavai a nők számára, sokkal inkább a konszenzus, az együttműködés, a közösen elért eredményre törekvés jellemzi a céljaikat. Ez az egyik oka annak, hogy ma kevés nő van a politikában.

Nem lealacsonyító, hogy női mivoltukból kifolyólag kerülnek be a döntéshozásba és nem szakmai felkészültségük alapján? Elemzések és felmérések bizonyítják, hogy a nők a legtöbb esetben magasabban képzettek, mint a férfiak, mégsem juthatnak képzettségüknek megfelelő pozícióba, mert nők. Ugyanabban a pozícióban pedig kevesebbet keresnek, mint a férfiak. A szakmai felkészültség veszélye tehát nem áll fenn. Sokkal nagyobb veszélyt jelent az, hogy a hatalmon lévő férfiak választják ki, hogy melyik nő kerülhet vezető pozícióba, és ha a kvótarendszer listájára is ők választanának nőket, akkor nem biztos, hogy objektíven döntenének. Valószínűleg azokat választanák (mint ahogy ezt most is teszik), akik befolyásolhatóak, és azt teszik, amit a férfi társadalom elvár tőlük.

Miért kell tehát bevezetni a kvótarendszert? Az 1990-es években történtek kezdeményezések arra, hogy bevezessék. A javaslatok azonban zátonyra futottak. Ennek oka a szocialista kvótarendszer iránti ellenszenv és a hatalomféltés is lehetett. A megkérdezettek nagy százaléka azt mondaná: hiszen a nőknek is ugyanolyan esélyük és lehetőségük van sikereket elérni, politizálni, mint a férfiaknak. Ha ez nem történik meg, valószínűleg nem is akarnak vezető pozícióba kerülni.

Nehéz viszont megállapítani, mit jelent az egyenlő esély akkor, amikor a nőtől elvárják, hogy a háztartás és a család felelőssége is az ő vállán legyen, és bármilyen karrierbe kezd, nem felejtik el megkérdezni tőle, hogy össze tudja-e egyeztetni a családi életét a karrierével. Nagy világcégek milliókat költenek arra, hogy a nők életét „megkönnyítsék” azzal, hogy különféle tréningeket, képzéseket szerveznek nekik arról, hogy hogyan egyeztessék össze a kettőt. Ezzel viszont csak a sztereotípiákat mélyítik és erősítik meg, és ellehetetlenítik a nőket.

Mivel az elmúlt évtizedekben az esélyegyenlőség lehetőségei nem vezettek a nők és a férfiak egyenlő érdekképviseletéhez, vissza kell térnünk a kvótarendszer bevezetésének követeléséhez, mégpedig az eredményegyenlőség megvalósításával. Az eredmény egyenlősége lehet az a módszer, amelynek segítségével elérhető a valódi képviselet megvalósítása. Nem esélyt kell tehát csupán adni a nőknek, hanem hozzá kell őket segíteni ahhoz, hogy ugyanolyan eredményesen lépjenek be a politikába és a döntéshozatalba, mint a férfiak.

Ha a nők képviselete eléri és meghaladja a harminc százalékot, akkor kezdődik el a változás, hiszen ez az a kritikus szám, amelynél egy csoport érdekei képviselhetővé válnak, és nem rendelődnek alá a többség érdekeinek. A kvótarendszer jövőbeni konkrét eredménye lehet például a korrupció csökkenése, a gazdasági eredmények javulása, mint ahogy ez megtörtént a skandináv országokban, ahol már a nyolcvanas években bevezették a kvótarendszert. További nem elhanyagolható eredménye lehet a nők és gyermekek elleni erőszak felszámolása, a pornóipar, a szexista reklámok, a szépségipar visszaszorítása, amelyek a nők másodrendűségének megnyilvánulási formái.

Az emberi gondolkodás több évszázados sztereotípiáit nagyon nehéz megváltoztatni, eredményt elérni viszont csak konkrét lépésekkel lehet, amelyeken keresztül a nők egyenrangúsága bebizonyosodik. A törvényes keretek többé-kevésbé megvannak hozzá, a (férfiak által képviselt) politikai akarat azonban még mindig hiányzik a megvalósításhoz. Nem utolsó sorban pedig nagyon fontos egy olyan társadalmi vita lefolytatása a szlovákiai magyar médiában, amely a kérdést minden szempontból körüljárná, és világossá tenné az egyes álláspontok érveit és ellenérveit.

Bolemant Lilla

A szerző szerkesztő, fordító, újságíró, irodalomkutató. Jelenleg a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala mellett működő www.madari.sk, a szlovákiai magyarságról szlovák nyelven tájékoztató webportál főszerkesztője, a szintén a Kerekasztal mellett működő Női esélyegyenlőségi bizottság vezetője, valamint a Phoenix Polgári Társulás ügyvezető elnöke. A Szlovákiai Szakfordítók Társaságának tagja, társadalomtudományi szakkönyvek, tankönyvek, szépirodalmi szövegek, szakszövegek fordításával is foglalkozik.