Kozbeszed-Somorja-indul

Különös coming outot hajtott végre a somorjai Németh Krisztián, frissdiplomás multimédia-művész, és még különösebb módon tálalta mindezt az Új Szó, a katolikus egyházat homofóbnak és perverznek beállító kontextusban. Művészet, vagy kicsinyes bosszú, tudatos provokáció, ha az előre borítékolható eredmény ismeretében valaki magnóra veszi a gyónást?

Történt az Úr 2009-ik évében, hogy a saját állítása szerint vallásos szellemiségben nevelt Németh Krisztián – 10 évnyi kihagyást követően – gondolt egyet, és elment gyónni a somorjai katolikus templomba, számolt be az Új Szó, Juhász Katalin tolmácsolásában, “Az egyházkritika mint művészet” című cikkben, 2014. augusztusának végén. Németh, szintén saját bevallása szerint, ekkor már évek óta párkapcsolatban élt férfi barátjával. A gyónásra – amely a katolikus egyház szabályai szerint egy szigorúan bizalmas, négyszemközti beszélgetés, egyházi szentség – Németh valamiért magával vitt egy hangrögzítő eszközt, és feljátszotta a mintegy 8 perces diskurzust. Tudni kell, hogy a gyónási titok megszegéséért, azaz a megbeszéltek kifecsegéséért a papot akár kiközösítheti az egyház, ez olyasmi, mint a Hippokratészi eskü az orvosoknál. Jó esetben a hívek is így állnak hozzá, akik szintén csak szigorú feltételek teljesülése esetén részesülhetnek a gyónás és feloldozás szentségében.

Németh viszont nem nagyon tisztelte a gyónás bizalmas és szent jellegét. Valamiért felvette a beszélgetést, amelyből néhány évvel később, immár a pozsonyi képzőművészeti egyetem multimédia szakos hallgatójaként kisfilmet kreált, Rácsok címmel. Az egyszerű kis filmre nemzetközi szinten is felfigyeltek, így most külföldi filmfesztiválokon arat sikert (3000 közül beválogatták a legjobb 80 közé egy moszkvai biennálén). Pedig semmi különös nem történik a benne, valójában csak egy hangfelvétel, háttérképpel, melyen a gyóntató pap felméri, hogy az alany teljesíti-e a gyónás feltételeit.

Somorja-templom-vihar

A somorjai katolikus templom, ahol a felvétel született (Fotók: Mózes Szabolcs)

Mégis, miért lett sikeres a film? Egyrészt azért, mert a gyónást nem szokás feljátszani, így kvázi betekintést enged egy titokzatos világba. Másrészt szinte rögtön terítékre kerül benne Németh magánélete: a pap megkérdezi, hogy mikor gyónt utoljára (merthogy Németh  – ahogy sok minden mást is – ezt elmulasztotta az elején leszögezni, alapjáraton szintén a gyónás részét képezi). A 10 év hallatán – alighanem rutinból – a pap rákérdez, hogy azért jött-e gyónni ennyi idő után, mert esküvőre készül? Merthogy általában ilyen nagy alkalmak előtt teszik ezt a gyóntatószéket egyébként nagy ívben elkerülő, Némethez hasonló katolikusok. Innét már pillanatok alatt kiderül, hogy ügyfele együtt él párjával. Aki ráadásul szintén fiú. A pap erre kioktatja Némethet, mondván, így bizony nem kaphat feloldozást. Mégpedig azért nem, mert a katolikus egyház szabályai ezt nem engedélyezik nem házastársi párkapcsolatban élő személyeknek – így a heteroszexuálisok sem részesülhetnek benne. A pap el is magyarázza ezt Némethnek, kissé fölöslegesen, hiszen ő, válaszai alapján mindezzel tökéletesen tisztában van: gyerekként hittanra járt, bérmálkozott is, és igennel felel a pap kérdéseire, hogy tudja-e, a házasság nélküli párkapcsolat az egyház szemében bűnnek számít. Felmerül a kérdés, egyáltalán minek ült be a gyóntatófülkébe Németh, ha egyszer nagy valószínűség szerint tisztában volt a helyzettel? Előre kellett tudnia, hogy nem részesülhet feloldozásban, és nem a homoszexualitása miatt.

oltar

Feloldozásra vágyott vagy olcsó népszerűségre?

Lássuk viszont, mit ír erről az Új Szóban Juhász Katalin, aki kissé hiányosan felidézve a beszélgetést, így írja le azt: „És párkapcsolatban él? Igen, a barátjával. Mármint homoszexuális kapcsolatban. Igen. És ezt nem tartja bűnnek? Nem. Pedig az egyház szemében ez bűn, és ha Krisztián figyelt volna annak idején a hittanon, tisztában lenne ezzel. Amíg bűnös kapcsolatban él, nem áldozhat és nem gyónhat, csak a misére járhat. Vagyis az egyház nem fogadja be őt” – idézi fel az Új Szó cikke a „gyónást.” Ebből ugye az jön le, hogy a pap a homoszexualitásra hivatkozva utasítja el őt.

A valóság ezzel szemben az, hogy a pap először azt kérdezi: “Ott nem volt szó arról, hogy az ilyen házasság nélküli kapcsolat bűn?” De igen” – feleli Krisztián. Tehát a fő akadálya annak, hogy Németh gyónhasson, az élettársi kapcsolat. A pap részletesen elmagyarázza Némethnek, hogy egy nő-férfi párkapcsolat tagjai számára sem lehetséges a gyónás és az áldozás, ha nem léptek egyházi frigyre. Így ez értelemszerűen őrá is vonatkozik, mivel párkapcsolatban él. Terítékre kerül persze a homoszexuális viselkedés is (magyarázat: az egyház nem a hajlamot, hanem a viselkedést ítéli el), ami szintén bűn az egyház szerint, de a pap is elismeri, hogy erről a hajlamról nem tehetnek az érintettek. Nyilván elítélő hangnemben beszél a meleg viszonyról – az egyház álláspontját ismerve ezen aligha lepődik meg bárki is. Az már valóban necces, hogy a pap sajnálkozva beszél a homoszexuálisokról, de hát istenem, egy vidéki papról van szó, aligha látogat ki a Pride-ra, és követnie kell egyháza tanait. Viszont ennél a pontnál is szépen elmagyarázza, hogy az egyház tanítása szerint bizony Isten Ádám és Éva, azaz a nő és férfi frigyét áldotta meg, melynek célja az utódnemzés, így aligha lehetséges, hogy Németh egyházi esküvővel törvényesítse a kapcsolatát. Erről még Ferenc pápa sem mondhatna mást, pedig ő feltette a nagy kérdést: ki vagyok én, hogy megítéljem a melegeket?

Somorja-templom-kod

Juhász újságíró szerint szerint viszont a pap Németh privát szférájában vájkált, sőt úgy látja, akár egy riporternek is becsületére vált volna, hogy ilyen gyorsan terítékre került Németh magánélete és szexualitása – ennek okairól fentebb már írtam. A pap nem tett mást, mint ami a dolga: kiderítette, hogy az alany jogosult-e a feloldozásra, majd elmagyarázta neki, miért nem kaphatja meg azt. Másrészt egy papnak feladata, hogy rákérdezzen bizonyos dolgokra, ő nem csak meghallgatja a „listát”, és dob rá pár pönitenciát. Amit a felvételen hallunk, így valójában nem is gyónás, addig el sem jutunk, csupán gyorsan kiderül, a feloldozáshoz szükséges feltételek nem állnak fenn, és ez feltehetőleg minden gyónáskor hasonlóképpen zajlik.

Az egyház szabályai szerint egyébként azért nem jogosultak feloldozásra az élettársi kapcsolatban élők, mivel a gyóntatószékből kilépve még mindig ugyanúgy fennállna az állapot, mint amikor belépett az illető, tehát nem teljesülne a gyónás egyik alapfeltétele: a bűn őszinte megbánása és az eltökéltség arra, hogy többet ne kövesse azt el. Németh viszont a pap ez irányú kérdésére közli, hogy nem áll szándékában kilépni a kapcsolatból. Ebből logikusan következik, ha Németh közölné, hogy kilép, akkor akár feloldozást is kaphatna. A pap elmondja Némethnek, hogy misére, templomba eljárhat, de gyónni, áldozni nem, és a homoszexualitás messzire vezető kérdés szerinte. Isten Önnel, búcsúzik Némethtől.

racs

Zárt kapuk – az alkotót aligha zavarja, hogy “körön kívüli”

Kérdés, mi célt szolgált Németh akciója. Pusztán az a tény, hogy bekapcsolt diktafonnal ment gyónni – pedig 10 évig jól elvolt gyónás nélkül – arról árulkodik, hogy pontosan tudhatta, mi történik majd, hiszen jól ismerte az egyház és a gyónás szabályait. Ugyanaz az elv, mint amikor Vladimír Mečiar a kilencvenes években direkt otthon „felejtette” személyi igazolványát, és így természetesen „nem engedték” szavazni. Az odacsődített sajtó ezt szenzációként tálalta, becslések szerint ez a trükk 10 százalékot hozott neki a választásokon. Mintha jegy nélkül utazna az ember, aztán balhézni kezdene, mert leszállítják a buszról.

Németh az Új Szó cikkében adalékként elmondja a rendkívül sajnálatos tényt, miszerint édesanyját kislányként szexuálisan zaklatta a bacsfai pap, és ezt is feldolgozta már egy installációjában, valamint többször foglalkozott már az egyház bűneivel alkotásaiban. Úgy tűnik, kedvenc témája az egyházbírálat. A gyónás ilyen jellegű „művészi” megjelenítése viszont így – a művészetet esetünkben alighanem az oltárra oda-vissza közelítő-távolító kamera által közvetített homályos kép testesíti meg – vagy csupán egy erősen megkérdőjelezhető, kicsinyes családi bosszú az egyházzal szemben, vagy pedig egy olcsó karrierindító trükk, melyben kiárusítja saját homoszexualitását, és ráadásként belerúg egyet a mindig kéznél lévő egyházba, melyből ő kirekesztve érzi magát. Németh videójával a gyónásban, a katolikus egyház világában nem jártas emberek tudatlanságára apellál. Ezek ismerete nélkül érthetően riasztó hatású lehet, hogy valakinek rögtön a magánéletét firtatja a pap, majd annak helytelen voltára hivatkozva „kidobja” a gyóntatófülkéből, és megtagadja tőle a bűnei alól való feloldozást.

Somorja-templomkereszt

Félreértés ne essék, jogos lehet az egyház melegekhez és házasságmentes kapcsolatban élőkhöz való hozzáállásának bírálata, személy szerint pedig többször foglalkoztam a témával, például amikor Jézus nevében korbáccsal kergették volna ki a melegeket a szlovák parlamentből állítólagos keresztény politikusok, sőt a Budapest Pride-ra is elmentem. Németh viszont meg sem próbálja korrekt módon feldolgozni a problémát, semmilyen magyarázatot nem fűz hozzá, nem kérdez meg senkit, nem járja körül a témát, egyszerűen csak odadob egy bizalmas hangfelvételt a néző elé. Az Új Szó újságírója pedig szelektív beszámolójával szintén semmi mást nem tesz, mint rúg egyet az egyházba, hiszen az olyan könnyű és hálás célpont manapság. A cikk azt a látszatot kelti, mintha a gyóntatószékben a szexualitás lenne a fő téma, a homofób egyház pedig kiközösíti a melegeket. Biztosan előfordulnak ilyen esetek, de ez pont nem az.

Pedig a téma sok aktuális problémát rejt magában, és mindenki számára nyilvánvaló, hogy a katolikus egyháznak előbb-utóbb válaszokat kellene adnia korunk kihívásaira, hiszen a társadalom gyökeres változásokon ment keresztül az utóbbi évtizedekben, melynek leglátványosabb áldozata a régi családi modell. Ferenc pápa megválasztásával talán már megkezdődött ez a folyamat, de egy kétezer éves intézményt, ráadásul egy vallást aktualizálni aligha egyszerű feladat. Tény, hogy homoszexuálisként láthatólag nehezebb lehet részt venni az egyházi életben, és joggal merülhet fel a kérdés, hogy az egyház miért nem halad a korral, miért viszonyul látszólag ilyen érzéketlenül a másfajta életvitelt folytató, de esetlegesen magukat istenhívőnek tartó emberek irányába. Hiszen manapság több a válás, mint a házasság, rengeteg, magát katolikusnak valló ember is kirekesztve érezheti magát. Viszont az ilyen módszerek aligha javítanak a helyzeten. Bízom benne, hogy Németh legközelebb nem egy végbéltükrözést vesz fel kamerával, majd úgy adja elő, hogy szexuálisan zaklatták őt.

Somorja-templom-napsutes

Mert tetszik vagy sem, (minden) egyháznak vannak szabályai, melyeket lehet szeretni vagy nem szeretni, sőt, vitatkozni is róluk, helyenként biztosan maradiak is, de nyilvánvalóan értéket is közvetítenek, a maguk sajátos módján. Aki teljes körűen tagja akar lenni, minden bizonnyal el kell fogadnia ezeket. Természetesen ettől még vannak képmutató hívők, aberrált papok, mint ahogy minden közösségben vannak rossz emberek. Sajnos a melegeknek talán nehezebb csatlakozniuk egyéb, zárt közösségekhez (talán ezért is igyekeznek sajátokat létrehozni). Viszont kár fölöslegesen a hangulatot kelteni, általánosítani, személyes sérelmeket megtorolni az egyházakon, hiszen minden hibájuk ellenére meghatározó közösségszervező erőnek számítanak, az átlagosnál semmivel sem kevesebb tisztességes emberrel a soraikban. Bírálni lehet, de talán nem így kéne, sunyin és csúsztatva, kihasználva a témát.

Abban is biztos vagyok, hogy Németh ugyanezeket a válaszokat kapta volna a paptól, ha nyíltan odamegy hozzá, és diktafonnal a kezében, egyenesen meginterjúvolja, ám úgy nyilván kevésbé lett volna érdekes, mint szentségtöréssel elérni ugyanezt, filmjével inkább azt a látszatot keltve, hogy a gyónás valami sötét, perverz, homofób aktus. Németh sajnos a lehető legrosszabb módját választotta a coming outnak, és az Új Szó cikkírója ebben segítő kezet nyújtott neki. A vélt vagy valós kirekesztés ellen viszont aligha szentségsértéssel és csúsztatással kell küzdeni.

(A szerző nincs megkeresztelve, nem részesült vallásos nevelésben. Semmiképp sem ateista. Néha elmegy templomba.)