Meleg vagyok, vallotta be szexuális irányultságát egy fiú édesanyjának Amerikában. Az anya erre azt mondta: “Rendben van. Köszönöm, hogy elmondtad nekem. Ne félj, nem foglak ezért kevésbé szeretni. Ez a te döntésed, elfogadlak téged úgy, ahogy vagy”. Néhány perccel később pedig az anya így folytatta: “Mivel megbíztál bennem és nyíltan elmondtad, amit érzel, én is elmondok valamit, bizonyos ideig én is egy nővel éltem párkapcsolatban”. A történet az Youtube videomegosztó portálon terjedt, mivel a másságát az édesanyja előtt felvállaló tinédzser az egész jelenetet videóra vette és felrakta az internetre. Megütközünk-e a történeten? Valószínűleg igen, különben nem lett volna ez hír az egyik legismertebb bulvárportálon. Sokkal fontosabb azonban, hogy miért ütközünk meg. Egyszerűen azért, mert társadalmunkban egyáltalán nem elfogadott, hogy toleránsan viselkedjünk egy kisebbséggel szemben, sőt gyakran intoleránsak, ne adj’ isten homofóbok vagyunk.
A népszavazási kezdeményezés
A közelmúltban népszavazási kezdeményezést indított a Szövetség a Családért nevű szervezet. A szövetség a népszavazáson arról kérdezné az embereket, hogy egyetértenek-e azzal, hogy házasságnak csak egy férfi és egy nő kapcsolatát lehessen-e nevezni, illetve, hogy a homoszexuális vagy egyéb kapcsolatok ne legyenek egyenrangúak a házassággal.
A szövetség még további kérdésekben is döntést vár az emberektől. Így a népszavazás során megkérdeznék, hogy a homoszexuális pároknak legyen-e joga gyermeket adoptálni, illetve hogy bizonyos érzékeny, kulturális, vagy etikai kérdésekben, mint a szexualitás, vagy az eutanázia, legyen-e beleszólása a szülőknek az oktatásba. Miután a szövetség összeszedte a szükséges mennyiségű aláírást, a sajtóban arról lehetett olvasni, hogy a köztársasági elnök, Andrej Kiska nem írta ki a népszavazást, hanem az alkotmánybírósághoz utalta az ügyet. A bíróság pedig azt vizsgálja, nem sértenek-e alapjogokat a kérdések. Hiszen ezekről, mint például az emberi jogokról, nem lehet népszavazást tartani.
De ha lehetne…
A történetnek itt nincs vége. És nem csak azért, mert a bíróság még nem döntött, hanem azért is, mert készült egy előzetes közvélemény-kutatás arról, hogy mi lenne a népszavazás eredménye. A kérdéssel, amely szerint a házasságnak csakis férfi és nő kötelékét hívhatjuk-e, az emberek 89 százaléka értett egyet. Azzal, hogy meleg pároknak vagy csoportoknak ne engedélyezzék az örökbefogadást vagy a gyermeknevelést, a megkérdezettek 79,4 százaléka értett egyet. A válaszadók több mint háromnegyede úgy látja, hogy más együttélési formákra nem kell kiterjeszteni azokat a jogokat és kötelességeket, amelyeket a családtörvény jelenleg csakis a hagyományos házasságok és a házastársak számára biztosít. Ez például az öröklést, gyermekelhelyezést érintő kérdésekben lehet fontos. Azzal, hogy a közoktatásban a gyerekek, ha a szülő nem akarja, ne találkozzanak a szexuális neveléssel, vagy az eutanáziát érintő kérdésekkel, a megkérdezettek 68,2 százaléka értett egyet.
Miről szavazhatnánk még?
Azt, hogy a másságtól való félelem, mennyire sajátja a társadalmunknak, jól mutatja például a romákkal kapcsolatos gyakori attitűd. Valószínűleg, ha azt kérdeznénk meg Szlovákia polgáraitól, hogy elkülönítenék-e az országban élő romákat egy magas fallal körülvett területre, akkor ugyancsak az igenek magas arányú eredményét kapnánk. Láttuk is, hogy egyes városokban falakat emelnek a roma és a nem roma közösségek közé. Ha a hipotetikus kérdésünkre sokan válaszolnának igennel, akkor a gondolatmenetet tovább is vihetjük. Hiszen falakhoz őrök is tartoznak, esetleg szögesdrót, és akár felírhatnának a kapu fölé egy Diefenbach idézetet is: „Arbeit macht frei”. Látható, hogy a társadalom néhány problémára félelemtől, vagy gyűlölettől vezérelve reagál. Az alapjogok (a fal esetében a személyes szabadság joga) pont arra valók, hogy ne érhesse a kisebbségeket vagy egyéneket hátrány olyan dolog miatt, amiről nem tehetnek, vagy amiatt, hogy egy adott közösséghez tartoznak. Ha a romákra vonatkozó kérdést túlságosan életszerűtlennek tartjuk, akkor emlékezzünk vissza egy néhány évvel ezelőtti felmérésre. A pozsonyi Nyitott Társadalom Alapítvány kutatása azt mutatta meg, hogy a 15 éves szlovákiai fiatalok a magyarokat tekintik a legellenszenvesebbnek. A diákok több mint 60 százaléka elvárná, hogy a magyarok csak szlovákul beszéljenek nyilvános helyen. Vajon, ha erről egy népszavazást írnak ki, annak milyen eredménye lenne? Ha a mi, tehát a szlovákiai magyarok jogai sérülnek, máris érzékenyebbek vagyunk. Hiszen az, hogy valaki szabadon használhassa az anyanyelvét, ugyancsak alapjog. Elképzelhetetlennek tartjuk, hogy egy népszavazással ezt megtiltsák. Pedig ha kiírnának ilyen referendumot, könnyen lehet, hogy sokan tiltanák be a magyar szót. Még jó, hogy nem lehet alapjogot sértő népszavazást tartani. Vagy mégis?
Magyargyűlölet, rasszizmus, homofóbia – mind egykutya
Alapvetően érvényes az, hogy ha a többséget kérdezzük a kisebbség jogairól, akkor lehet, hogy a többség a kisebbség jogait korlátozná. Ennek oka a félelem, az előítélet. Előfordulhat azonban az is, hogy az állam fordul a kisebbségei ellen. Ha egy ország nem tart tiszteletben egy alapjogot (mint például az anyanyelvhez való jog), elképzelhető, hogy olyan törvényeket hoz, amelyek sértik az adott alapjogot. Olyan országban élünk, ahol az ilyen megtörténhet, lásd államnyelvtörvény. Amit azonban tudatosítani kell, hogy a romák szegregációja, az államnyelvtörvény és bizony a melegek jogainak sérülése esetében is pontosan ugyanarról van szó. Méghozzá arról, hogy egy alapjog sérül. Ha az egyiket megsértjük, miért ne sérthetnénk meg egy másikat is. Ha a melegeknek nem engedélyezik az örökbefogadást, akkor a következő lépésben a magyar nyelvet is be lehet tiltani. Persze a Szövetség a Családért képviselői azt állítják, hogy nem sérül alapjog. Míg a kérdések körül megy a jogászkodás, gondoljunk bele józan ésszel a problémába! Vizsgáljuk meg, hogy van-e köze az államnak ahhoz, hogy ki kivel fekszik le. Úgy gondolom, alapvetően nincs. Annak pedig, hogy valaki ágyba bújik egy fiúval, vagy egy lánnyal (akár jogi) következményei is lehetnek, mondjuk gyermeket nemzenek. De ha már a történet elején kizárjuk az államot, és nem engedjük beleszólni az emberek privátszférájába, akkor a magánélet különböző helyzeteinél meg miért engednénk vissza? Így szinte érthetetlen, hogy a magánéleti helyzetek különböző változatait milyen jogon különböztetné meg az állam. Miért részesítene előnyben egyes formákat, és miért szankcionálna másokat?
Belegondoljunk-e konkrétan?
Persze a melegek jogait korlátozó népszavazás ellen lehet egészen máshogy is érvelni. Ha megvizsgálunk néhány életszerű esetet, akkor látszik, hogy egy ilyen szabályozás komoly problémákat rejt magában. Ezekkel érvelni azonban szükségtelen, ha elfogadjuk, hogy emberi jogot sértene egy ilyen szabályozás.
Ha azonban konkrétan mégis szemügyre vesszük, hogy a Szövetség a Családért mozgalom szerint miért tiltanák meg például a meleg párok számára az örökbefogadást, azt találjuk, hogy szerintük egy gyermeknek szüksége van anyára és apára. Joggal kérdezhetnénk, hogy mi van a csonka, vagy mozaikcsaládokkal. De ha sikerülne is elérni egy ilyen tiltást, mi értelme lenne? Különbözik-e minőségileg a meleg pár által nevelt örökbefogadott gyermek és a saját gyermek helyzete? Gondolom, nyilvánvaló, hogy nem. Akkor a melegektől megvonják majd a saját gyermekük nevelésének jogát is? És akkor felmerül a kérdés, hogy ki a meleg, illetve ki állapíthatja meg, hogy valaki homoszexuális-e vagy nem. Lesz-e vajon egy Dr. J. Mengele aki a melegeket jobbra, a heterókat balra küldi? Másrészt a melegek gyermekvállalásának kérdésénél gondoljunk bele egy leszbikus pár helyzetébe! Ha szeretnének, akár két gyermeket is vállalhatnak egyszerre. Megtilthatja nekik valaki? Szeretném hangsúlyozni, hogy az utóbbi háromhoz hasonló, konkrét eseteket elemző érvekre semmi szükség, ha tiszteletben tarjuk az alapjogokat.
Az aktuálpolitika sem mellékes
A konkrét politikai helyzetbe való beágyazottság sem mellékes. A Szövetség a Családért mozgalmat kapcsolatba hozták különböző pártokkal, köztük a KDH-val, akinek kétség kívül jól jön, ha a népszavazás kérdésével kicsit meg tudja izzasztani politikai vetélytársait. Az sem elhanyagolható, hogy a Szlovák Nemzeti Párt támogatja a kezdeményezést. Propagálta azt, aláírásokat gyűjtött. Andrej Danko, az SNS elnöke egyenesen a kettős állampolgárságról szóló törvényhez hasonlította. Az SNS vezetőjének gondolatmenete szerint, ahogy nem lehetett egy kisebbségnek különleges jogokat adni (kettős állampolgársághoz való jog), úgy most sem szabad egy kisebbségnek engedni. Megint csak gondoljuk végig, hogy a kettős állampolgárság kérdése miként érint minket, pontosabban alapjogainkat! Az már csak ráadás, hogy a Szövetség a Családért mozgalom szóvivője, Anton Chromík úgy érvelt a melegek örökbefogadási joga ellen, hogy orvosi kérdésként állította be az ügyet. Szerinte pontosan arról van szó, mint mikor a melegek által adományozott vér, nagyobb kockázatot jelent a HIV fertőzés szempontjából, mint a heteroszexuálisok vére. Egyébként ez meg egyszerűen nem igaz. Ez az utóbbi érvelés nem más, mint adott esetben egy szexuális kisebbség durva megbélyegzése. Furcsa, hogy a rasszizmus egyre kevesebb polgárjogot kap a demokratikusan gondolkodó társadalomban az ilyen kijelentések és mozgalmak esetében meg nem kongatják a vészharangokat.
Czímer Gábor
