csalad1

Az Alkotmánybíróság a napokban döntött: négyből három népszavazási kérdés rendben van. Az államfő várhatóan hamarosan kiírja a népszavazást. Az önkormányzati választások után tehát indulhat a kultúrkampfos kampány. Szép karácsonyunk lesz!

A teljesség igénye nélkül összeállítottam egy kérdezz-feleleket, mielőtt elindul a referendum előtti „népsavazás”. Milyen érvek várhatók a liberális oldalról, s mennyire állják meg a helyüket?

 

Homofób kezdeményezés homofób kérdésekkel. Ez eddig világos, nem?

Ez az érv nem csak kommentárokban, nem ritkán híroldalakon is megjelenik (pedig a híreknek menteseknek kellene lennie a kommentatív elemektől). Liberális oldalon sokszor alapvetésnek számít, pedig hamis állítás.

Az, hogy valaki ellenzi a házasság radikális átdefiniálását, nem jelenti azt, hogy homofób. Tisztázzuk először a homofób szó jelentését, mert újabban ez egy univerzális billoggá vált, amit bárkire rá lehet sütni. Homofób az, aki fél, idegenkedik a melegektől. Nem az, aki kitart a házasság évezredes definíciója mellett.

Jegyezzük meg: ha a népszavazási kezdeményezés homofób, akkor heterofób is: ugyanis azt nyomatékosítaná az alkotmányban, hogy a házasság egy férfi és egy nő kapcsolata. És azok, akik édeshármasban szeretnék leélni életüket? És szeretik egymást? És önszántukból tennék ezt? Például egy férfi és két nő heteroszexuális kapcsolatban? Őket is keményen „diszkriminálná” a kezdeményezés. Van értelme itt még homofóbiáról meg heterofóbiáról beszélni?

 

Ha nem is homofóbok, de azért szélsőségesek azok, akik elmennének szavazni és igennek voksolnának, ugye?

Nem. Egy következő kedvenc összemosási taktika, hogy egyesek igyekeznek a „homofób” jobboldalt szélsőséges, kotlebai csürheként beállítani. Azok, akik az ilyen jellegű konzervatív kezdeményezések mögött állnak, nem egykori HZDS-, és jelenkori Smer- vagy SNS-szavazók, hanem a jobboldali pártok (a KDH, az SDKÚ, vagy újabban a Nova, a Sieť szimpatizánsai – a magyarok pedig az MKP vagy a Híd) szavazói.

Ha megnézzük az önálló Szlovákia kurta történelmét, amikor éppen nem Mečiar vagy Fico kormányzott, akkor konzervatív jobboldaliak és a politikai középen álló liberálisok együtt irányították és reformálták az országot (a vezető pártok és politikusok pedig általában ez előbbi táborból kerültek ki, de ez most mellékes). Kár lenne ideológiai okok miatt éket verni az emberek közé. Ha 2016 után lesz a Smer-kormánynak jobboldali alternatívája, akkor ezeknek az embereknek együtt kell ezt megvalósítaniuk.

Apropó: ugye senki sem gondolja komolyan, hogy ebben az országban az emberek (beleértve a magyarokat is) 70–80 százaléka szélsőséges, fasiszta, neonáci? A népszavazási kérdésekre átlagosan ennyien válaszolnának igennel.

csalad2

400 ezer aláírás gyűlt össze, referendum kiírásához legalább 350 ezer kell

 

Oké, de akkor is tény, hogy nem modern, 19. századi gondolkodás ez, nem?

Egyáltalán nem biztos. Liberális oldalon bevett argumentációs alapstratégiának számít – nem utolsó sorban a saját tábor vélt erkölcsi fölényét önigazolandó –, hogy a radikális társadalom-átalakítási kísérleteket a modern–nem modern viszonyrendszer alapján közelítik meg. Ami alapvetően hibás. A társadalmi és erkölcsi kérdések ugyanis nem természettudományi diszciplínák, itt nagyon problémás mindenáron valamiféle evolúciót keresni. Ha csak az elmúlt száz évet nézzük, számtalan olyan társadalmi-morális elképzelés volt, ami a maga korában progresszívnek tűnt, ám zsákutcának bizonyult. Végtére: az átkosban magukat a kommunisták is haladóként írták le a „reakciós”, polgári, burzsoá és hívő emberekkel szemben, a történelem viszont igazolta, hogy egy otromba vadhajtásról volt szó.

Ha toleranciáról beszélünk – és ezt a liberális oldalon nagyon helyesen sokszor hangsúlyozzák –, illene is ehhez tartanunk magunkat: akceptálni, hogy nem mindenkinek van hasonló világlátása és értékrendszere, s ha valaki például a házasságról vagy a gyermeknevelésről mást gondol, az nem feltétlenül azért van, mert maradi lenne.

 

Lehet, hogy nem homofób, még az is lehet, hogy nem mucsai, de azért az kijelenthető, hogy felesleges kezdeményezés? Senki sem akar itt semmit sem megváltoztatni, ezek ok nélkül rontanak a melegekre.

Ez az érv több mint önellentmondásos. Hogyan állíthatja valaki egyszerre azt, hogy felesleges a népszavazási kezdeményezés (merthogy a jelenlegi jogi helyzetet senki sem akarja megváltoztatni), valamint, hogy diszkriminatív? Vagy az egyik érvényes, vagy a másik. A kezdeményezés ugyanis semmi újat sem hozna „melegfronton”, csak a jelenlegi törvényes állapotot rögzítené alkotmányos szinten.

Ha valaki szerint ez súlyosan diszkriminatív, akkor logikus, hogy szerinte a jelenlegi helyzet is az. Ha pedig valaki demokratának tartja magát, akkor a szerinte diszkriminatív állapot eltüntetésén kell ügyködnie. Ha tehát ellenzi a jelenlegi állapotot és annak megváltoztatását tartaná kívánnivalónak (pl. az ún. melegházasságok bevezetését), akkor nem mondhatja egyben azt, hogy a népszavazás felesleges, merthogy a jelen állapotot senki sem akarja megváltoztatni.

Franciaországban tavaly pro és kontra tüntettek az emberek a házasság definíciójának átírásakor

 

Nincs jobb dolguk, mint ilyen kérdésekkel foglalkozni? Nézzünk körbe: mindent felzabál a korrupció, megoldatlan a romakérdés, tré az egészségügy és sorolhatnánk, ők meg ilyen dolgokban „utaznak”?

Vigyázat az ilyen kérdésekkel, mert visszanyalhat a fagyi! Hogyan reagálna egy liberális véleményformáló arra, ha valaki a Pride kapcsán azt mondaná: „minek megy ki az a párszáz ember emiatt vonulni, nincsenek fontosabb dolgok az országban, pl. az oktatásügy vagy az egészségügy helyzete? Vonuljanak a munkanélküliség vagy a korrupció ellen, ne ilyen felesleges dolgok miatt!” Ugye, hogy nem tetszene! Jogosan: mindenki azért vonul és azt kezdeményez, amit fontosnak tart. A többiek pedig akceptálják ezt – ezt hívják ugyebár toleranciának.

Nincs jobb dolguk? Ez az érv két szempontból is problémás. Egyrészt eleve rossz az ügyek „súlyozása”. Mi fontos? Kinek mi. Megvan az a jelenet, amikor a markízás Zlatica „Cslovecsina” Puškárová azt kérdezi a magyar politikustól tévés vitaműsorában (hidastól vagy MKP-stól, mindegy), hogy miért van szükség erre vagy arra a magyar tervezetre, amikor fontosabb dolgok is vannak az országban, mint pl. az oktatásügy vagy az egészségügy helyzete? Ugye, hogy rossz megközelítés! Valakinek a kétnyelvűsítés fontosabb, mint a kórházi parkolás, másnak pedig az állatok jogai a szíve csücske. Van felesleges és kevésbé felesleges ügy?

Másrészt ez a megközelítés eleve azt feltételezi, hogy aki egy konzervatív családjogi akción nyomul, annak az összes többi társadalmi probléma nem fontos. Ami nem igaz: ezeket az embereket ugyanúgy bosszantja a korrupció és egy sor más probléma, amely miatt egy jóravaló liberális is kikel magából, csak éppenséggel ebben a kulturális-etikai témakörben nem értenek egyet. Nem azon kellene tehát ügyködni, hogy halálos ellenfelek legyenek, hanem azon, hogy lehetőleg csak ezekben az ügyekben ne értsenek egyet, ám közben kultiváltan tudjanak véleményt cserélni, és tudomásul venni a másik nézetét!

Apropó: ha a kezdeményezőknek sikerült pár hónap alatt 400 ezer aláírást összegyűjteniük – ez a választókorú lakosság tíz százaléka –, akkor a társadalom jelentős része számára ez feltehetően fontos téma.

 

Fontos, nem fontos, akkor is legalább 5 millió euróba fog kerülni a szavazás.

Na, ne hogy már egy liberális demokrata ilyen populista érvekkel jöjjön elő! A népszavazás a demokratikus véleménynyilvánítás egyik legfundamentálisabb eszköze. Ilyen alapon azt is mondhatnánk: ne legyenek választások, Fico uralkodjon élete végéig, mert sokba kerül ez a sok hülye szavazás.

Ettől persze még legitim taktika, ha a liberális értelmiségiek azt tanácsolják majd a saját oldalukon állóknak, hogy ne vegyenek részt a szavazáson, hiszen ez is egy véleménynyilvánítási lehetőség. A rendkívül magas népszavazási érvényességi küszöb (50% +1 voks) és a kérdésekre adott nemek felmérésekben mért nagyon alacsony aránya miatt ugyanis ez az egyetlen esélyük arra, hogy sikertelenné tegyék a referendumot. Jogi értelemben sikertelenné, mert az még kiszámíthatatlan, hogy politikai értelemben mennyire lesz sikeres, esetleg milyen folyamatokat indíthat be.

 

A kérdésekből és válaszokból még nem fogytunk ki, legközelebb jön egy újabb pakk. Ötletek kommentekben is jöhetnek!