Piramis

Borsmenta, levendula, fűszerpaprika, almafa, füge, kivi…. Nem, nem egy toszkánai ligetben járunk, hanem Pozsony belvárosában, a közszolgálati rádió, a „piramis” épületének teraszán. A focipálya méretű, húsz évig lezárt, kihasználatlan területen most egy városi közösségi kert működik. Az első a maga nemében a belvárosban. A kert egyik megálmodója a királyhelmeci származású Ivanega Boglárka. Vele beszélgettem. Kertekről, közösségekről, környezettudatosságról, aktivizmusról.

 Lássuk csak… mi minden terem a rádió teraszán?

Mivel már a vénasszonyok nyara is rég elmúlt, most már nem sok minden. A közösségi kertet az idén hoztuk létre, ez tehát az első szezonunk. Elsősorban fűszernövényeket és paprikát termesztettünk az elmúlt szezonban. Van pár gyümölcsfánk: almafa, barack, körte, de meglepően jól tartja magát például a kivi is. Van egy egzotikus fánk is, a diospyros kaki. Főleg olyan növényeket akarunk termeszteni, amelyeket a közösség tagjai hasznosítani tudnak.

Piramis

Hogyan jut valakinek eszébe egy közösségi kertet létrehozni Pozsony belvárosában?

A mi kertünk az első a városban, amely igazán a központban van, ráadásul egy építészeti szempontból nagyon érdekes épület eddig kihasználatlan teraszán, ami szintén nem mindennapi dolog. Pozsonyban egyébként meglepően sok közösségi kert van.

De miért pont a rádió épülete?

Ez egy hosszú történet. A múlt nyáron született az ötlet, egy konferencián, melynek témája a Pozsonyban lévő kihasználatlan terek voltak. Összejött itt pár kedves ember, a későbbi kollégáim, és a tetőkről kezdtünk el beszélgetni. A tető egy érdekes dolog. Minden háznak megvan a sajátja, de általában láthatatlanok, mert magasan vannak. Ezáltal ezek a hatalmas terek egyáltalán nincsenek kihasználva.

A kihasználatlan terek tekintetében a pozsonyi rádió épülete valóban egy mintapélda.

Pontosan. A rádió terasza húsz évig kihasználatlanul állt és zárva volt a nyilvánosság előtt. Jelenleg mi is csak a terasz egy részét használjuk. De ez is több mint kétezer négyzetméter.

A rádiósoknak mennyire tetszett az ötlet?

Meglepett minket, hogy mennyire könnyen ment velük minden. De nem ez volt az első épület, ahol próbálkoztunk. Az első kiszemelt „áldozat” a belvárosi Tesco volt, annak a tetején akartunk kertészkedni. Egy alternatív kis kert a nagy multi tetején, ez volt az eredeti gondolat. Hónapokig főztük őket. Először úgy nézett ki, hogy belemennek, aztán hirtelen meghátráltak. Később arra gondoltunk, hogy a Régi Vásárcsarnok tetején hozzuk létre a kertet, de hamar kiderült, hogy a 19. századi tetőszerkezet nem arra volt tervezve, hogy több tonnányi földet rá lehessen pakolni. Aztán jött a rádió. Kollégáim megszólították a Radio FM igazgatóját, Maroš Hečko-t, aki nagyon segítőkesz volt. Neki köszönhetően egy hónap múlva mar az RTVS vezetőségével tárgyaltunk a kertről. Lényegében innen fogva már minden könnyen ment.

Ki mindenki kertészkedhet nálatok a közösségi kertben?

Az a terv, hogy jövő márciustól, amikor beindul az új kertészszezon, bárki. A kertet úgy kell elképzelni, hogy a növények nagyméretű ládákba vannak ültetve. Jövőre tehát bárki bérelhet egy szimbolikus összeg fejében ládát és termesztheti benne saját növényeit.

Hosszú időt töltöttél az Egyesült Államokban. Mivel foglalkoztál ott?

Humán ökológiát tanultam négy éven keresztül a Maine-i College of the Atlantic-on. A humán ökológia egy nagyon széleskörű tudományág, amely az ember és a természet kapcsolatát vizsgálja többfajta perspektívából. Voltak osztálytársaim, akik klímapolitikával foglalkoztak, mások botanikával, én pedig mezőgazdaságra specializálódtam. Amerikában az első két év után magam választottam a tantervet, remek volt, hogy azt tanulhattam, ami igazán érdekelt. Diplomamunkámat a szlovákiai mezőgazdaságban az elmúlt 25 évben bekövetkezett változásokról írtam. A munkát Amerikában kezdtem írni. Tavaly pedig három hónapot itthon voltam, ezt az időt anyaggyűjtéssel és interjúkészítéssel töltöttem. A Pozsony környéki ökológiai mezőgazdasági tevékenységekre összpontosítottam. Ekkor kezdődött el Pozsonyban a városi kertészkedes divatja.

Bogi3

Mi motivál téged? Szórakozás ez számodra? Vagy inkább szeretnél tenni valami konkrétat egy jobb, élhetőbb városért?

Mindkettő. Ha nem élvezném, természetesen nem csinálnám. A csoportunkban nagyon soféle ember van. Van egy építészünk, aki a közösségi terek kihasználásával, kreatív terek létrehozásával foglalkozik, van egy kertészünk, van egy non-profit menedzsmenttel foglalkozó kollégánk, én vagyok a humán ökológus- botanikus.  Szóval ez egy olyan projekt, amelyben mindenki megtalálja a saját feladatát.

Mégis, mi az a cél, ami összefog benneteket?

A projekt fő célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a kihasználatlan közterekre. Meg szeretnénk mutatni, hogy mindenkinek megvan a lehetősége, hogy hozzájáruljon a közterek formálásához. Szeretnénk mélyebb értelmet is adni a projektnek. Az ökológia fontosságát akarjuk hangsúlyozni és ráirányítani a figyelmet arra, ami kiveszett a városi életstílusból: a természettel való kapcsolatra. A városi ember gyakran nem tudatosítja, milyen komplex folyamatok állnak az olyan mindennapi dolgok mögött, mint például az élelmiszer.

Ezt hogy érted?

Mondok egy példát: ha ranézel erre az asztalra, nem jut eszedbe, hogy az asztal úgy kezdte, mint egy fa, hogy ez a ruha, ami rajtam van, növényi eredetű, vagy hogy ez a bor szőlőből készült. Megfeledkeztünk az alapokról. Egyfajta szeretetet kéne kultiválni az alapok iránt.

Megvan az igény erre? Mi kell ahhoz, hogy az aktív közösségek motiválni tudják a többieket?

Itt, Pozsonyban az aktivisták gyakran hiperaktívak, ezzel nincs gond. Aztán van egy réteg, amely fogékony a téma iránt. Ők a főiskolások és az aktivisták szűkebb-tágabb baráti köre. De ezen felül nagyon nehéz ezt a fajta gondolkodást átvinni a mindennapi életbe. Mi is, mint minden egyes polgári társulás azon vagyunk, hogy minél többen szerezzenek tudomást a tevékenységünkről. Próbálunk együttműködni a városi önkormányzattal, a napokban indult el például a  „Pozsony készül a klímaváltozásra” (Bratislava sa pripravuje na zmenu klímy) elnevezésű projekt, amelyen belül kilenc városi parkban lesznek új fák kiültetve. Szóval sok minden történik, csak továbbra is nehéz megszólítani az embereket.

Miért?

Azért mert az emberek nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy aktívan is hozzá lehet állni a dolgokhoz, meg nem is akarnak hozzászokni. Még mindig nem hiszik, hogy maguk is tehetnek valamit környezetükért.

És mi kellene ahhoz, hogy hozzászokjanak?

Nem kéne félni beszélgetni. Kérdezzük meg azt, aki aktív, és csinál valamit, hogy miért csinálja. És fordítva is: azok akik csinálnak valamit, kérdezzék meg a passzívakat, hogy: Hé, ti miért nem csináljátok? Többet kellene írni az aktív emberekről, a medializáció sokat segít. Ha változtatni szeretnétek valamin, miért nem tesztek érte valamit saját erőtökből? Paradigmaváltásra van szükség. Sokan a mai napig nem hisznek abban, hogy a klímaváltozás létező dolog. Úgy gondolják, hogy az, ahogy a környezetünkkel bánunk, természetes, hiszen az ember a természet fölött áll.

Paprika

A piramis alatti közösségi kert téli álma sem lesz teljesen zavartalan. Mesélnél arról, hogy mivel készültök a téli szezonra?

December első hetében téli vásárt szervezünk a rádió teraszán. Ez a megszokottól kicsit eltérő karácsonyi vásár lesz, ahol lesznek koncertek, beszélgetések, alkotóműhelyek, hagyományőrző ökovásár, no meg természetesen forraltbor is. Jelenleg gőzerővel dolgozunk a program véglegesítésén. Mindenkit szeretettel várunk!

A tél után viszont újra itt a nyár. Mit szólnál ahhoz, ha jövőre a Gombaszögi Nyári Táborban egy „Zöld Sátor” ponyvája alatt fogalmaznánk meg néhány magasröptű gondolatot egy környezettudatosabb értékrendről?

Nagyon szívesen részt vennék egy ilyen projektben!

Fotók: Michal Lukáč, Facebook/Pod pyramídou