onkval

Az önkormányzati választások diszkrét bája, hogy szinte lehetetlen általános következtetéseket levonni belőlük, hiszen ami érvényes az egyik településen, a szomszéd városban éppen fordítva igaz. Ezért tévedés egyik vagy másik párt sikeréről beszélni a szlovákiai választások kapcsán: az ország legerősebbjét úgy hívják, hogy független.

Persze ez sem feltétlenül igaz, nem minden független, ami annak látszik. Ezt már korábban is megtapasztalhattuk, az idei önkormányzati választások pedig tobzódtak az ilyen jelenetekben, és ez folytatódni fog a továbbiakban is. Alighanem órák, legfeljebb napok kérdése, milyen sebességgel öleli újra keblére a párt az egykori kollégái által árulónak kikiáltott Stubendek Lászlót, Komárom, azaz “Felvidék fővárosának” újdonsült polgármesterét, miután a vele szemben induló Híd-MKP összefogás hatalmas pofára esést könyvelhetett el. Czíria Attiláékon még az sem segített, hogy egészen hihetetlen módon maga Orbán Viktor is üdvözölte a Híd-MKP összefogást, holott idáig  tudomást sem vett a Híd létezéséről a magyar miniszterelnök.

stubi

A komáromiak láthatólag nem kértek olyan emberek kétes szövetségéből, akik korábban egy kanál vízben is megfojtották volna egymást. Az „összefogás” messziről bűzlött a gyanús háttéralkuktól – Czíria polgármesterjelölt ezt gyakorlatilag bevallotta – elhasznált és cikkcakkos jellemektől, és maga a polgármesterjelölt sem volt sokkal vonzóbb, mint Herman van Rompuy egy átvirrasztott éjszakai EP-ülést követően, miután Nigel Farage kioktatta. Ugyan Stubendekről sem lehetne megmintázni a nagyvezír archetípusát, de tökös beleállása a helyzetbe, viszonylagos elfogadottsága és a paktummentesség látszata lehetővé tette, hogy

ő legyen Komárom Ivo Nesrovnalja.

Nesrovnal szinte a semmiből előbukkanva – de előtte tevékeny várospolitikusként – kimondottan pártonkívüliségére építve lett Pozsony főpolgármestere: a választóknak alighanem elegük lett a pártokból, és abból, hogy ők mondák meg, mi a jó nekik. Mert hogy jön ahhoz egy Kňažko, hogy búcsúkarrier gyanánt főpolgármester legyen? Ugyanígy a kalapból lett előhúzva Czíria, aki még annyit sem tud, mint Kňažko: se politikai, se színészi múltja, úgy egy évtizeddel ezelőtt felállított társaival pár oda nem illő szobrot Komárom közepén, ennyi. Egy kimondott paktumember, a legkisebb rossz, aki ezt még be is vallotta. „Stubi” viszont jópár szlovák szavazatot is besöpörhetett, az eddigi komáromi polgármester, Anton Marek totális alkalmatlansága nyilvánvaló volt mindenki számára, a szlovák szavazók pedig alighanem szívesebben választották a karmestert, mint a „magyar összeborulás” jelöltjét (ha ezzel előre kalkuláltak Stubendek stratégái, le a kalappal). Melynek tagja volt például a helyi MKP-elnök Petheő, aki be sem jutott a képviselőtestületbe, a választók inkább hazaküldték zsűrizni őt a csemadokos Ki mit tud-ba.

Dunaszerdahelyen részben éppen fordított volt a helyzet: egy stabil polgármester és frakciója kínálta a nyugalom szigetét, szemben a választások előtt nem sokkal felrobbantott Híd izgága szilánkjaival. Ennél sokatmondóbb különbség nem is lehetne a két emblematikus város között – Komárom polgári sokszínűségével (a képviselők kétharmada független) szemben Dunaszerdahelyen pártmonolitok működnek, és az MKP – illetve a Pázmány-vonal – rendre, immár két évtizede behúzza a várost, amely tagadhatatlanul és rendületlenül fejlődik. Ennek ellenére a mostani választások okozhattak volna itt is meglepetést,

ha a Híd nem követ el különös harakirit:

a független jelöltként induló, kiebrudalt ex-hidas Dakó Sándor szavazataival Csicsai maga mögé utasíthatta volna a győzelmét most kitörő örömmel ünneplő Hájos polgármestert. Csakhogy a funkciókban tobzódó Nagy József valamiért éppen a választások előtt próbált meg leszámolni pártbeli riválisaival, és lehagyta őket a Híd-listáról, akik függetlenként mégiscsak bejutottak. Sok örömük nem lesz benne, hiszen a botrány nyertese az MKP, amely stabil többséget szerezve búcsút mondhat az elmúlt négy év kisebbségi kormányzásának, és a Híddal való folyamatos egyezségkényszernek. Az eset meglehetősen különös, a Híd mintha nem is nagyon akart volna nyerni, ekkora politikai baklövés szinte már a szándékosság gyanúját veti fel. Érdekes az is, hogy a korábban a mindenkori MKP-polgármestert és városházát rendszeresen és vehemensen támadó, Híd-közeli Paraméter felhagyott Hájosék szapulásával: aki talál bíráló Paraméter- vagy Barak cikket az elmúlt hónapokból, küldje el! Fene tudja, összefüggésben áll-e mindez azzal a ténnyel, hogy a mostani városvezetés látványosan együttműködik Világi Oszkárral, aki korábban a város vezetésére is pályázott, és alighanem Pázmány megbuktatásában is szerepet játszott. Most viszont Hájosékkal együttműködve megkapta vágyott játékszerét, a DAC-ot, és a csahos kutyák máris elhallgattak.

oravec

Működött viszont az összefogás, egyúttal nem kértek a monolitból a párkányiak, ahol a negyed százada uralkodó, a jelek szerint nem túl transzparens, önkényes városvezetési gyakorlatot folytató Ján Oravec megszégyenítő vereséget szenvedett egy Szabótól. Igaz, ez utóbbi mögött felsorakozott a Híd, az MKP sőt a Smer is – Oravecből láthatólag mindenkinek elege volt, és itt véletlenül összecsengett a pártok és a nép akarata. Lehet, hogy jóviláglesz kis-Esztergomban? Ugyancsak elzavarták a vérbe az MKP talán egyetlen sikeres vállalkozóját, Néveri Sándort a nagymegyeriek,

és helyette visszahívták börtönviselt polgármesterüket,

újabb bizonyítékaként annak, hogy a pártfityegő önmagában nem jelent semmit a helyi választásokon. Kicsi, de nagy bukás is egyben, hogy Érsek Regiojet Árpád, a Híd minden koszorúzáson részt vevő parlamenti képviselője arra sem volt képes, hogy egyéniben bejusson Somorja képviselő-testületébe. Keletebbre tekintve pedig nagyon vegyes a kép, hol pártember, hol független nyert párttámogatással, de idén mintha sikerült volna elkerülni a legutóbb szinte tömeges méreteket öltő jelenséget, miszerint a magyar polgármesterjelöltek egymást kiütve, szlovák vezetőt juttassanak hatalomra.

Jó néhány példa mutatja azt is, hogy a transzparens civil aktivitás sokkal jobb belépőt kínálhat az önkormányzatba, mint a pártokban betöltött ilyen-olyan posztocskák. Viszonylag sok szavazattal jutott be Komáromban Kovács Dávid, alias Gerzson blogger, de egy ázsiai bicajtúra is többet hozott a konyhára Bujna Zoltán komáromi dervisnek, mint akármilyen pártlogó, a komáromi civil lista 8 képviselőt juttatott a testületbe – éppen annyit, mint a két országos párt közös listája. Hasonló, jellemzően fiatalok által összehozott csoportok másutt is sikeresen működtek, helyenként egészen érdekes kampányfogásokat bemutatva. Ilyen fiatalos lendület jutatta be  Bóna Zoltán Diákhálózat-elnököt is a bátorkeszi testületbe. Mégis elég lesz száz fiatalból egy aktív?

Ha a számokat nézzük, a hagyományokat követve az MKP továbbra is veri a Hidat a régiókban, a kormánypárt Smer pedig annak ellenére, hogy a tisztségek közel egyharmadát megszerezte, néhány nagyobb városban mégiscsak meggyengült, és mindenütt előretörtek a függetlenek. A lényeg végülis annyira nem meglepő, és a sokféle történet ellenére röviden összefogalható: a keresletnek és kínálatnak találkoznia kell. Hiába van igény az összefogásra, hiába van összekapcsolva egy rakat pártlogó, a kampány is fölösleges, ha nincs hozzá megfelelő, hitelesnek tűnő emberanyag. És fordítva.