Nagyon ritkán történik meg, hogy Duray Miklós és Bugár Béla gyakorlatilag egy platformra helyezkedik, de az önkormányzati választások után még ezt is megéltük – mindkét politikus élesen bírálta ugyanis a komáromi összefogást. Azt az MKP-Híd-szövetséget, amely csúfosan megbukott és legalábbis az MKP számára komoly helyi jellegű problémákat okoz majd a jövőben is. Vajon tényleg arról van szó, hogy nincs értelme a két párt politikai együttműködésének? Véleményem szerint nem, sokkal bonyolultabb a történet.

Összefogás – kudarcok és sikerek

A komáromi választásokon viszonylag nagy lemaradással, másodikként futott be Czíria Attila, az Összefogás jelöltje a függetlenként induló, négy évvel korábban még MKP-s jelöltként szereplő Stubendek László mögött, miközben a hidas képviselők közül hatan, az MKP-s jelöltek soraiból pedig mindössze hárman szereztek helyet a képviselőtestületben. Mindkét eredmény kudarcnak számít, hiszen az Összefogás üzenete az volt, hogy csak a pártok feletti együttműködés révén sikerülhet bebiztosítani Komárom jövőjét, felállhat egy működőképes képviselő-testület egy potens, mindenki bizalmát élvező polgármesterrel. Aki kívülről nézi az eseményeket, könnyen levonhatja azt a következtetést, amit Bugár Béla és Duray Miklós is – miszerint az MKP szavazói már annyira utálják a Hidat, hogy lehetetlen dolog összekapcsolni a két márkát.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Amennyiben megnézzük a kis, helyi összefogásokat, az MKP és a Híd koalícióit, találunk viszont sikertörténeteket is. Párkányban a két párt aktív közreműködésével sikerült leváltani Ján Oravecet (hogy az általuk támogatott Eugen Szabó pontosan hol is helyezkedik el a pártok sajátos mátrixában, az már más kérdés). Harminc helyen, kiemelkedő eredményességi mutatóval győzött a Híd-MKP koalíció, ami még akkor is nagy szó, ha a helyi összefogások között gyakran alig van hasonlóság, például az egyik párt csak „bekéredzkedett” az együttműködésbe és nem voltak valós egyeztetések. Miért egyedi Komárom esete? Mondjuk azért, mert nagy médiavisszhangja volt a közös listának, az együttműködést eleve sokan bírálták, valamint Orbán Viktor-kaliberű nagyágyúkat mozgósítottak az Összefogás érdekében. Mégis elbukott, leginkább az MKP-szavazóknak köszönhetően, akik elfordultak a pártjelölttől. A kérdés, hogy miért tették mindezt Komáromban és miért nem került sor erre máshol.

Ez az összefogás nem az az összefogás

Induljunk ki abból, hogy az Összefogásnak (és most már csak a komáromi MKP-Híd listát értem ezalatt) egyetlen alapvető üzenete volt: a két pártnak közösen van esélye igazgatni a várost, a helyi magyarság megbízottjaként. A legitimitását a Híd és az MKP helyi szervezeteinek döntése adta. Már itt problémák adódtak, ugyanis az MKP legalábbis felemásan viszonyult az együttműködéshez, többek között annak köszönhetően, hogy a párt számára jóval kevesebb lehetőséget tartogatott a paktum. Ugyan kaptak volna egy (meglehetősen erőtlen) polgármestert, eközben viszont a helyi fontos pozíciókat a Híd szerezte volna meg a leosztásban. Az a Híd, amelyik négy éve szintén bukott egy választást, de a városban a várakozásokon alul szerepelt a megyei és az EP-választásokon is. Nagyon könnyen lehetett így a megegyezést egy levitézlett politikusi gárda utolsó kísérletének tekinteni arra, hogy az MKP hátán kapaszkodhasson vissza a döntéshozó pozíciókba. A megegyezésbe bele is rokkant a helyi MKP – többen hullámokban kiléptek, majd Stubendek László bejelentette az indulását, ezúttal függetlenként.

Első lecke: az összefogásnak csak akkor van értelme, ha mindkét fél számára tartogat lehetőségeket

Az összefogás gondolata a közösségben a parlamenti választások kapcsán tűnik fel a leggyakrabban. Eszerint az MKP-nak és a Hídnak közös listát kellene indítania. A parlamenti választások és az önkormányzati választások között van azonban egy komoly különbség: míg az előbbin nem indulhatnak függetlenek, helyi szinten az támaszt konkurenciát a hoppon maradók közül, aki csak akar. Így történhetett meg, hogy egy egyszerű pártszövetség nem volt képes kiküszöbölni a magyar közösségen belüli, számára megsemmisítőnek bizonyuló versenyt.

kom3

Második lecke: nincs tökéletes szlovákiai magyar összefogás, mindig vannak különutasok. Kivéve a parlamenti választásokat, ahol jóval kevesebb (ideális esetben nulla)

Lépjünk túl az első két tanulságon: Komáromban adódott egy helyzet: az Összefogás eleve olyan helyzetből indult, hogy a (tehetetlen) szlovák jelölt mellett magyar konkurenciája is adódott. Ilyen esetben egy dologra kell kínosan odafigyelni – méghozzá a kommunikációra. Ezen a fronton az Összefogás mindent elrontott, amit elronthatott. Zsarolással próbálta meg falhoz állítani a szavazókat, mikor arra célozgatott, hogy a polgármesternek és az (akkor még MKP-Híd-többségűnek vélt) képviselőtestületnek jóban kell lennie egymással. Folyamatosan, személyeskedésbe menően támadta és ezzel elvi síkon is kizárta a magyar közösségből az ellenjelöltet. És ami a legfájóbb, hogy egyetlen dologról nem esett szó, amiről pedig a legtöbb választó hallani akart volna: a programról, azaz arról, voltaképpen miért is jó a városnak Czíria Attila polgármestersége és az MKP-Híd többsége a képviselőtestületben. Konkrétan mit hozhat ez az együttműködés? Két dolgot sikerült felmutatni: Orbán Viktort és a második komáromi híd régi grafikáit (a híd úgy tűnik Komárom négyes metrója, mindig a választások előtt kapnak lendületet az előkészületek).

Harmadik lecke: nem árt, ha van látható program is

Negyedik lecke: ha már egyszer Összefogás van, ne arról szóljon a kommunikáció, kivel nincs összefogás

Összességében tehát a komáromi összefogás nem azért bukott el, mert az MKP-Híd paktumot semmilyen körülmények között nem veszi be a választók gyomra, hanem mert az ötlet mögé nem társult se megvalósítás, se teljesítmény. A választó ugyanis nem ostoba, nem vesz be mindent a gyomra magyarázat nélkül. Egy olyan összefogás, amelyben mindenki megtalálja a számítását, nem alakul ki vele párhuzamos verseny, programalapú és hiteles, valamint pozitív üzenetei vannak, lehet sikeres, amelyik viszont mindegyik szabályt megszegi, eleve bukásra van ítélve. Igazából a szlovákiai magyar társadalom konfliktuskerülő része is egy sikeres összefogásra vágyna. Az már más kérdés, mennyire vágta el az együttműködés lehetőségét a látványos komáromi kudarc, mennyire van kőbe vésve, hogy az MKP és a Híd külön utakon folytatja és még csak tárgyalni sem fognak az esetleges együttműködésről a kudarcra hivatkozva. A történet folytatása kivételesen tényleg csak a tágabb politikai elitünkön múlik.