12006386_1129327953762089_44271998484921101_n

12027505_1129327950428756_4112198673227809957_n
Kedd délután az ipolynyéki focipályán egy kicsit többen voltak, mint a nagykürtösi járásbeli község teljes lakossága. A Szlovák Kupa harmadik fordulójában az Ipolynyék ugyanis a Slovant fogadta, az ország legismertebb (és talán a legjobban utált) focicsapatát. A nagy érdeklődésre való tekintettel a szervezők végül kétezer jegyet hoztak a forgalomba, ennyien is nézhették végig a meccset.

Egyáltalán miként kerültek ide a fővárosiak? Az 1920-as alapítású ipolynyéki klub a IV. Liga déli csoportjában játszik, két győzelem kellett ahhoz, hogy összesorsolják egy első vonalbeli focicsapattal – ami történetesen a Slovan lett. A községi foci egyébként 2011-ben majdnem megszűnt, de a helyi sportfanatikusok és az önkormányzat (a két csoport között létezik némi átfedés) talpra állították a klubot. A székek például a lebontott Fradi-stadionból érkeztek. Kedden pedig a Slovan érkezése egy újabb szintlépést jelentett a futballéletben.

Mikor megérkezünk a pályára, látszik, hogy valóban nagy a tömeg. Három ejtőernyős vitorlázik le a fűre, mi pedig taktikusan állóhelyet foglalunk két egymásra helyezett raklapon a második állósorban, ami, mint később kiderül, a Curva Sud helyi megfelelője. Itt csoportosul az a tíz fanatikus, akik magyar válogatott mezben végig lankadatlanul szurkolnak. A csoport legélénkebb tagja egy sörhasú magyarországi drukker, aki állítása szerint százötven kilométert autózott a meccs kedvéért, ő adja a szükséges hangerőt, néha pedig megkérdezi a kollégáit, hogy kell szlovákul mondani a szakkifejezéseket. Tőlük alig pár méterre fél tucatnyi szlovák fiatal szembesül azzal, hogy itt is élnek magyarok, ők meg a magyar rigmusokra kíváncsiak. Van például egy ilyen:

„Élesebb legyen a késnél

Harcosabb a szenvedésnél

Mert az egész világ tudja,

Hogy az Ipolynyék a legjobb-jobb-jobb!”

A közönség ugyanakkor csendesebb, mint kéne, ez egyrészt betudható annak, hogy az ipolynyékiek a harmadik percben gólt kapnak, másrészt pedig a nagy Manchester United is szembesült már azzal a problémával, hogy a sok, csapathoz nem kötődő drukker nem teremt elég jó hangulatot az Old Traffordon. Semmi gond, a következő Slovan-meccsre majd valaki hoz megafont, a szurkolóskodást is tanulni kell.

Miként került a legismertebb (és legkevésbé szeretett) szlovák focicsapat egy nagykürtösi járásbeli községbe? Ott voltunk a kupameccsen!

Posted by Közbeszéd on Wednesday, September 16, 2015

A meccs ipolynyéki hőse Dobos Roman, azaz Paci, a cserekapus (civilben, mikor nem kapuskodik, ablakokat cserél). Paci reggel, mikor felkelt, még aligha sejtette, hogy a pályára kerül, miután Geregai Jani a nyolcadik percben elsöprő lendülettel letarolja a kiugró Slovan-csatárt és piros lapot kap. De ha már ott van a pályán, akkor bemutat pár bravúros védést. A néző pedig megtanulja értékelni a gyertyákat, a jó passzokat, azt, ha a csapat átmegy a félpályán, és természetesen a bírónak se kellett volna belenyúlnia a meccsbe.

A mérkőzés egyébként 0:8-ra végződött, de a gólokban is kiszámlázott három osztálynyi különbség a két csapat között tényleg csak mellékes. Ipolynyéken sütött a nap, a pálya tele volt emberekkel, a focit meg szeretni kell. Legközelebb ugyanitt.