„Megint egy pár, a naiv választók hátán felmászó pénzéhes, karrierista és magamutogató fiatal, akik a politikából akarják magukat megszedni. Ráadásul ún. „civileknek“ hirdetik magukat egy pártlistán! Micsoda álszentek!“ – gondolhatja mindezt az átlagos szlovákiai magyar szavazó az MKP listáján induló Fiatal Függetlenekről. Tévesen.

A bizalom talán a legnehezebben pótolható elem az emberi kapcsolatokban. Akiben egyszer csalódtunk, nehezen kap második vagy még több esélyt. Ha mégis, akkor sem tekintünk rá oly szemmel, mint korábban. Ez egy az egyben érvényes a politikai rendszerre is. A rendszerváltástól a 2000-es évekig, mi szlovákiai magyarok, mondhatni töretlenül bíztunk a sajátjainkban. Hiszen a kis közösségünk többsége „ismeri őket“, sokak szerint „más úgyse csinálná jobban rajtuk kívül“. Ennek is köszönhető, hogy folyamatosan elsablonosodó tartalommal kampányolt a politikai érdekképviseletünk. A meghirdetett terveiket rendre alulmúlták az általuk elért eredmények. Ezzel együtt pedig az ismert negatív események sorozata évek óta meredeken csökkenő pályára állította a szlovákiai magyar pártpolitikába vetett bizalmunkat. Bár az elmúlt pár évben személyi és az ideológiai felhozatal bővült, a tartalom és eredményesség továbbra sem javult, sőt.

Épp e trend megfordítására és innovációra van szükség! Erre azonban a hierarchizált és berögzült mintákkal bíró pártjaink eddig nem voltak képesek. Ezzel szemben a civil szféra színes és sokoldalú jellege folyamatos megújulásra kényszeríti a szervezeteket, miközben anyagi lehetőségeik a pártokhoz képest behatároltak. A félreértések elkerülése végett: e szektor nem helyettesítheti a pártpolitika szerepét, ám frissítő hatással bírhat annak tevékenységre. Főleg az eltérő tapasztalatok, mozgástér és alkalmazott eszközök miatt. Ennek hatására az elmúlt években olyasféle témák kerültek a köztudatba (kétnyelvűség, közösségi fesztiválok, kulturális támogatások rendszere, stb.), amelyek azelőtt korántsem kaptak megfelelő figyelmet. Mindez pedig egy ifjabb generációnak köszönhető, akiket a Fiatal Függetlenek képviselnek.

A pártpolitika és a hozzá közel álló szimpatizánsok azonban nem lehetőséget, hanem ellenfelet látnak a civil szektorból érkezőkben. Emiatt előszeretettel használják őket céltáblaként, mondván: „aki „civilkedik”, ne politizáljon!” E felfogás tőlünk nyugatabbra már évtizedek óta meghaladott, sőt a politikán kívüli szektorból érkezők komoly serkentő hatással bírnak: többek között a pártok ideológiai rendszerére és tevékenységére is. Ha pedig ez sem lenne elég, álljon itt hazai példaként az a rendezvény, amely nélkül a szlovákiai magyar kultúra és közélet minimum szegényebb lenne! Amelyben újszerűen és hatékonyan tud érvényesülni a civil-politikai átfedés: a Gombaszögi Nyári Tábor. Az egy téves felfogás, ha a politikai érdekképviseletet célállomásnak tekintjük (ahogy eddig volt jellemző): az ugyanis egy kapocs a közösség és annak sikeres érvényesüléséhez szükséges célok elérése között. Gombaszög ezt az összeköttetést szimbolizálja: szlovákiai magyarok ezrei számára jelent inspirációt és találkozási pontot. Kulturális, tudományos és politikai dimenzióban egyaránt, a vélemény- és értékkülönbségek ellenére.

Minden változás nehéz, főleg ha nem ismerjük fel annak idejét és igényét: márpedig az elmúlt években ennek lehettünk a szemtanúi. A szlovákiai magyar közösségi problémákat és az ezeket övező közömbösséget a rendszerváltás utáni, mai 40-es és 50-es generáció, nem tudta megoldani. E korosztály ráadásul annyiban könnyebb helyzetben volt, hogy számára kedvezően alakíthatta (és alakította) a közéleti kereteket. Azonban a mostani kihívásokra nem lehet 20-30 évvel korábbi felfogásokkal és megoldásokkal reagálni, sőt mondhatni 19-re kell lapot húzni. Mindemellett pedig meg kell tartani, be kell engedni azt a réteget, akik szakmailag képzettek és önként kívánnak a közügyek terén tevékenykedni. Akár Fiatal Függetlenként, akár más néven.

Hangácsi István