Kevés esemény érte el szlovák-magyar vonalon a nyilvánosság ingerküszöbét az utóbbi pár hónapban, de Szávay István jobbikos képviselő dunaszerdahelyi irodanyitása határozottan ebbe a kategóriába tartozik. A szlovák közvélemény felháborodott a lépésen, szlovák és magyar oldalról záporozni kezdtek az elítélő és elhatárolódó nyilatkozatok, könnyen elképzelhető, hogy a történetnek lesz még folytatása, miközben az érintett szerint egy teljesen legitim lépésről van szó. Mit keres a Jobbik valójában Szlovákiában és mi lehet a párt célja a hasonló, figyelemfelkeltő akciókkal? Rövid összefoglaló következik, benne a Jobbik-MKP (v)iszony, a magyarországi körülmények és a várható szlovák reakciók boncolgatásával.
Pallér Péter(Jobbik Felvidék) és Szávay István a dunaszerdahelyi iroda megnyitóján fotó: Jobbik
Egy iroda sorsa
Alapjában véve azzal, hogy valaki nyit egy irodát, hogy kapcsolatokat tartson fenn egy ország állampolgáraival (vagy a szavazóival, ki hogy nevezi), egy olyan lépés, amit legalábbis problémás megakadályozni és jogilag is teljesen rendben van. Ha valaki irodát akar nyitni, akkor nyisson, ha kapcsolatot akar tartani, azt ugyanúgy teheti személyesen, mint tenné egyébként telefonon, vagy az interneten. Az, hogy Szlovákiában még a mérsékelt politikusok is menetelő revizionista hordákat vizionálnak egy hasonló lépés ürügyén, majd elkezdődik a nácizás és fasisztázás, előre borítékolható reakció – és a Jobbik minden bizonnyal számolt is vele (bár civil vonalon nagy a tompaság, hiszen a nyáron még a Hatvannégy Vármegye Mozgalom két bősi kotlebázós kirándulása sem ütötte át a szlovák sajtó ingerküszöbét). Mire lesz jó az iroda a valóságban? Létezni fog, néha valaki elnéz oda és a sajtónak-nyilvánosságnak szóló fotókat készít, egyszóval úgy működik majd, mint a legtöbb képviselői iroda. A Jobbik demonstrálja jelenlétét a Felvidéken, ennek ürügyén pedig konfliktusba tud keveredni azzal, akivel csak akar. Tökéletes PR-eszköz és tulajdonképpen logikus húzás a Jobbik részéről.
Az MKP nem a barátjuk
Az irodanyitás kapcsán a Jobbik gyakorlatilag minden szlovákiai és magyarországi politikai szereplővel konfliktusba keveredett. Köztük az MKP-val is, ami elítélte a lépést (és kivívta ezzel az irodanyitó képviselő facebookos haragját), s ennek kapcsán érdemes pár mondatot szentelni annak, miként is alakul a kapcsolat a két párt között – főleg annak a fényében, hogy az MKP folyamatosan a radikalizmus vádja miatt kénytelen magyarázkodni. A szereplők közti viszony működhet akár korrektül is a helyi tagság és néhány ifjú politikus között, az MKP felsővezetésével viszont kimondottan ellenségesek Szávayék. A Jobbik szemében az MKP ugyanúgy a régi és megalkuvú elit képviselője, ahhoz meg végképp nem fűződik semmi érdekük, hogy bármilyen módon is figyelembe vegye az MKP választások előtti stratégiáját – a mérsékelt középre húzást. Abban az esetben, ha a magyar párt bekerül a szlovák parlamentbe, a Jobbik egyenesen hátrányba kerül, hiszen egy, a törvényhozásban beágyazott MKP-s struktúra nehezen esik szét, horribile dictu meg is erősödhet. Ráadásul a magyar nemzeti doktrína szerint az érdekképviselet színtere nem a szlovák parlament, hanem… nos, valami más. A legtöbb, amit Felvidéken a Jobbik remélhet, pedig egy szétesett, egymással ellenséges csoportosulásokból álló magyar halmaz, aminek a keretén belül szorosabbra lehet vonni a kapcsolatokat a hozzájuk közel álló személyekkel és szervezetekkel. A közeljövőben tehát nem tűzszünetre kell számítani MKP-Jobbik vonalon, hanem az előbbi részről hallgatásra, utóbbi részről pedig fokozatosan felerősödő kritikaáradatra.
Jobbik lakossági fórum Dunaszerdahelyen fotó: Felvidek.ma
Kárpát-medencei keménykedés
Az, hogy a Jobbiknak problémája lehet egy konszenzusos hangnemet megütő párttal, azért ironikus, mert maga a Jobbik is hasonló irányváltásra törekszik Magyarországon. A Fidesszel szemben a Jobbik váltópártnak és az „új” politikai elit leghitelesebb képviselőjének tartja magát, a számok pedig azt igazolják, hogy valós támogatottsággal rendelkeznek. Csakhogy a kitöréshez, az új szavazók megszólításához éppen arra van szükség, hogy a párt mérsékelje hangnemét és elhagyja a zsidó- és cigányellenes kijelentéseket. Ez a folyamat már jelenleg is zajlik a Jobbikon belül, a pártvezetés legnagyobb problémája pedig az lehet, miként fogjon össze egy nagyon széles választói spektrumot – ahol megférnek egymással egyetértésben a radikálisok és nacionalisták, a csalódott rétegek és az átszavazók, s mindegyikük a saját érvrendszere szerint támogatja a Jobbikot. A Kárpát-medencei színtér tökéletes szelepet biztosít a keménykedésre: Szlovákiában (a Jobbik belső jelentése szerint) nincsenek tömegével megszólítható szavazók, sem látható következménye nincs a történteknek a támogatottságra nézve. Viszont pár tökösnek ható, valójában kiszámítható lépéssel lehet kommunikálni a hazai választók felé, hogy a párt sem Pozsony, sem Budapest utasításaira nem hajlandó hallgatni, ha a nemzet érdeke az első. Ez a feladata a Jobbik felvidéki tagozatának is.
Mit hoz a jövő?
A dunaszerdahelyi iroda léte a fentiek fényében többféle módon is kihasználható: ha kell, hírkovácsolásra és annak bizonygatására, hogy a Jobbik nem alkuszik, ha kell, akkor a kapcsolatok építésére. Nem lesz tőle több szélsőséges Szlovákiában, legfeljebb láthatóbbak lesznek azok, akik láttatni akarják magukat. Segíti ez érdemben a helyi magyarság ügyét? Nos, ha valaki munkát fektet bele, még az is lehet, hogy apró-cseprő ügyekben, kisebb támogatásokban és helyi akciók szervezésében igen (a hálózatépítésen túl, aminek a Jobbik kormányszerepben veheti hasznát). Egyébként viszont maga az iroda csak a sajtónak szól és páran jól meg fognak élni belőle: elsősorban a szlovák nacionalisták, másodsorban pedig az imázsát építő Jobbik.