szlovak zaszlo

Ha nem látnám, azt mondanám, ilyen nincs. Egy Facebook-posztolás nem várt viszontagságokkal járhat, mivel a feltételezettnél is nagyobb a sötétség a fejekben.

Péter, történetünk hőse, a Híd ificsapatának vezetője. Képviselőjelölt volt szombatig, amúgy meg dolgozgat a pártban. És éli az életét, amihez hozzátartozik, hogy például blogot vezet. Egy saját, privát blogot, ahol mindenfélékről ír: zene, sport, politika.

Most, a turbulens választások utáni időszakban gondol egyet, és ír néhány mondatot a hazai eseményekről (az írást most nem minősítjük, mert eltérnénk a tárgytól), majd bejegyzést posztolja a FacebookonOdatéved az egyik haverja és az első kommentben jól lehordja, hiszen ha Szlovákiában politizál, akkor írjon már szlovákul („pofátlan és arrogáns, hogy magyarul írogat”) – ebben az esetben érvényes, hogy „na szlovenszku po szlovenszki”. Erre mit tesz hősünk? Elmondja az illetőnek, hogy semmi köze hozzá, milyen nyelven ír az internetre? Nem. Esetleg kultiváltan elmagyarázza, hogy a privát blogjában most (most!) épp magyarul publikált? Ezt sem. Magyarázkodni kezd, hogy már készül a szlovák fordítás, bocs, csak addig is kirakta a bejegyzést magyarul, mert kíváncsi a reakciókra.

Ezen a ponton bekapcsolódik a vitába a neves alkotmányjogász és emberi jogi szakértő, egyben friss Híd-képviselő Peter Kresák, aki… helyreteszi a hősünkbe taposó kommentelőt? Nem! Szimplán megdorgálja Pétert, mert nem írta meg szlovákul (is?) saját privát blogján a bejegyzést. (közben megpróbálják óvatosan figyelmeztetni Kresák urat, hogy amit mond, talán nincs összhangban a Polgári Vízióval, de a docens úr meggyőződése, hogy teljesen tisztában van azzal a dokumentummal, ami elvileg a népek közti egyetértés egyik alapja). Hősünk alighanem összezavarodott, nem tudja magát megvédeni akkor sem, mikor a beszélgetésbe bekapcsolódik egy másik ismerőse, aki felvilágosítja, hogy egyrészt szlovákul kell kommunikálnia, másrészt a Hídnak a szlovák politikusok szolgáltatják a hozzáadott értéket, akik ha lelécelnek, akkor ők maguk egy regionális tucatpárt, a konkurencia szintjére zuhannak, ahol csak holmi hülye magyarok politizálnak.

Csatlakozik még egy magyar hidas futottak még kategóriájú képviselőjelölt, aki szintén nem figyelmezteti a szlovák arcokat (lehet, hogy nem is érzi, miért kínos, amit mondanak?), de elmagyarázza hősünknek, hogy „hiába, már politikus lettél”, irkálj csak szépen szlovákul. “Hovoril som ti, aspon dvojjazyčne” – zárja elmélkedését egy másik barát. Egynyelvűen, természetesen. A poszt szerzője pedig – fő a békesség – egy angol monológgal próbál rendet rakni a bábeli zűrzavarban.

Ilyen nincs, mondanám, ha nem látnám, de mégis van…
(a kép alatt még egy magyarázatfoszlány)

 

FB

Ahogy ennek a kommentárnak a végén leírtam, sajnos az utóbbi pár évben a szlovák–magyar kapcsolatokban tapasztalható nyugodt légkör elfedett pár fontos problémát. Legfőképpen azt, hogy a szlovákok, még az értelmesebb fajtája sem érti a magyarok problémáinak lényegét. Mert egyszerűen úgy gondolják, hogy itt nincsenek kisebbségi vagy nemzetiségi problémák. Azok csak azért voltak, „mert Slota és Duray”. Ők elhúztak, no problem. Valóban?

A fenti kommunikáció is azt érzékelteti, hogy a szlovák társadalom egy jelentős része mentálisan még mindig ugyanott tart, mint a 90-es években. Azzal a különbséggel, hogy már nincs nyílt színi magyargyűlölet, csak szimplán rácsodálkoznak arra, hogy itt ezeknek a magyaroknak mindig valami problémájuk akad és folyton „találgatnak” meg „furcsán” viselkednek (adott esetben magyarul írnak blogot). Pedig amúgy olyan jó nekik, a déli kisvárosban Józsi bácsi és a szomszéd tyeta Janka is jól megértik egymást, csak azok a csúnya politikusok ne uszítanának egymás ellen…

(Technikai megjegyzés a képhez: a nem közszereplő hozzászólók vezetéknevét és fényképét kisatíroztam, mégha nyilvános posztról is volt szó.)