Napjainkban egyre népszerűbbek a speciális zenei fesztiválok, egzotikusnál-egzotikusabb környezetben. A Midnight Sun Festival például a sarkköri Værøy szigetén kerül megrendezésre évről évre július elején – és ezúttal akadt egy felvidéki fellépője is. Egy olyan zenész, aki egyre ismertebb külföldön és Szlovákiában is, saját magunk viszont nem igazán ismerjük: Tokár Gábor. Mind a Ficture nevű szólóprojektjével, mind pedig zenekarával, a Gonsofusszal zenélt a helyszínen. Vele beszélgettünk a fesztiválkultúráról, valamint a zenészek helyzetéről Szlovákiában és a magyarok körében.

Miként juthat ki valaki egy ilyen különleges fesztiválra?

A koncertek leszervezése többnyire úgy működik, hogy egy ismerős ismerőse megkeres, vagy eleve tudnak a szervezők a zenekarról. A norvég koncert egy véletlenszerű találkozásnak köszönhető. Sasha Mamaev, a Gonsofus másik tagja találkozott egy orosz származású, amerikában élő promóter-DJ-vel, DJ Spinach-csal Budapesten, majd a Margitszigeten véletlenszerűen hozzájuk csapódott két arc, akikről később kiderült, fesztiválszervezők Norvégiában. A promóter megemlítette Sasha zenekarát, a Gonsofust, valamint az én egyszemélyes projektemet, a Ficturet, s kiderült, hogy illenek a fesztiválra. Így mindkét zenekarral kijutottunk.

Mit kell tudni a norvég fesztiválról?

Egy tipikus fesztiválcsoportba tartozik, többnyire pszichedelikus zenét játszanak. Kicsit hasonló, mint az Ozora és a hasonló találkozók. Van egy nagyszínpad, egy úgynevezett chill stage és még néhány kisebb fellépőhely, a közönség is jellegzetes, főként hippikből áll. Messze van: Bécsbe autóval vitt el egy ismerősünk, ahonnan Oslóba majd Bodóba repültünk Norvégia északi részére. Innen közlekedik komp is, de a fellépőket egy hatszemélyes, imbolygó motorcsónakkal, mentőmellényben vitték át a szigetre.

2016-07-04 17.37.08

Maga a fesztivál és a környezete miként nézett ki?

A szigeten van egy falu, bár annak nevezni is erős túlzás. A norvég kultúrában a halászatnak nagy szerepe van, a halászok pedig nem laknak egész évben a helyi házakban. Hivatalosan 248-an élnek a szigeten. Az ajtókat nem zárják, a bűnözés ismeretlen fogalom arrafelé. A fesztivál helyszíne UNESCO-védelem alatt áll és korlátozzák a résztvevők számát, kicsit többen voltak kétezernél.

És lement a nap?

Nem, a legsötétebb időszakban is olyan világos volt, mint felénk a nyári estéken nyolc és kilenc óra körül. Másrészt pedig az év másik időszakában teljesen sötét van.

Mi történik a fesztiválon, mikor nincsenek koncertek?

Alapvetően huszonnégy órában szól a zene a nagyobb színpadokon, zeneközpontú az egész. Erős fókusszal a természetközeliségre és az alternatív dolgokra, mint az állatvédelem, vagy a jóga, volt, hogy egyik-másik résztvevő a hidegben póló nélkül ölelgette a földet. A természet is szokatlan, egyik oldalon a végtelen tenger, a másikon egy nagy hegy. A sziget neve norvégul változó időjárást jelent, és sokszor félóránként változik is, hol óriási a meleg, hol zuhog az eső.

2016-07-04 13.27.03

Merre mentetek a fesztivál után?

Hazajöttünk és egy nap szünet után a Pohodára mentünk, ahol egy looping workshopot tartottunk. Mi ugyanis élőben játszunk és a ritmusokat kombináljuk, egy koncert alatt több, mint tíz hangszert kezelük ketten, hangmintákat játszunk fel és alakítjuk számokká, énekkel, akusztikus dobbal. Egy mixerre tíz fejhallgatót kötöttünk rá, ebbe lehetett belehallgatni. Két szlovákiai koncertet követően indultunk turnézi Lengyelországba, Litvániába és Németországba. Ez viszonylag klasszikus útvonalunk, azzal a különbséggel, hogy most nagyobb fókuszba került Litvána, ahol ismertebbek vagyunk, negyedszer turnézunk arrafelé a Gonsofusszal. Szerepeltünk már reggeli showműsorban a nemzeti tévében, felléptünk pár kisebb-nagyobb fesztiválon meg az összes nagyobb város klubjaiban.

Mi az oka annak, hogy külföldön ismernek titeket, otthon meg nem?

Nem tudom minek tudható be, de azért egyre ismertebb lesz a zenekar Szlovákiában is, elsősorban a Gonsofus, a Ficture nyilván kevésbé. Az utóbbi egyszemélyes projektemmel is kialakult egy stabil szett, korábban inkább zenéket írtam, most már egyre több a fellépés. A Gonsofusnak sok a koncertje, szeptemberben kilenc fellépésünk van. A többsége hétvégén, ahogy a nagy szlovákiai zenekarok is akkor játszanak. Például mikor az AMO-val turnéztam, ami professzionálisabb volt promóterekkel, médiaháttérrel, a Sony-hoz hasonló szponzorokkal, akkor is többnyire hétvégente játszottunk.

Ami érdekes, hogy a Gonsofusról egy laikus nehezen állapítja meg, hogy szlovákiai zenekar. “Hivatalosan” RU-HU, azaz orosz-magyar megjelölés alatt játszotok, miért?

Igen, ez egy állandó dilemma, néha még RU-HU-SK módon is jelöljük magunkat. Ennek megvan az oka számomra és Sasha számára is, ami közös, hogy nemzetiségi alapról van szó. Nem tudnám azt állítani, hogy szlovák vagyok, ha külföldieknek kell elmondanom, honnan származok, Csehszlovákiát mondom egy rövid kis történelmi kitekintéssel körítve. Nem kérdés, hogy magyarként tüntetem fel magam. Sasha pedig Moszkvában született, a nemzetisége és anyanyelve orosz, Amerikában, Spanyolországban és Kenyában is lakott, angolul is anyanyelvi szinten beszél.

Nem okoz mindez félreértéseket?

Persze, van belőle félreértés. Sashánál megjegyzik, milyen szépen megtanultál szlovákul, engem pedig automatikusan szlováknak tartanak, a szlovákokkal nem egyszerű megértetni, hogy magyar vagyok. Nem nagyon gondolnak bele a különbségekbe. Nyilván akadnak vicces szituációk is, mikor egy koncert után egy szlovák lány megkérdezte, mióta lakok Szlovákiában, azt mondtam, 1993 óta, azaz huszonhárom éve. Azt válaszolta, az jó, az egész hosszú idő.

2016-07-04 18.03.09 HDR-1

Miként jellemeznéd a szlovákiai zenei életet?

Nekem úgy tűnik, a zenészek túlságosan is hagyják magukat befolyásolni, ami azért alapvetően nem rossz dolog, hiszen mindenki inspirálódik. Két-három éve volt Robert Glasper nemzetközi áttörése, egy fekete zongorista, aki a klasszikus jazzt és a modern hip-hopot vegyíti, a koncertjei után az összes szlovák zenész ilyet akart játszani. Pár évvel korábban egy svájci dobos, Jojo Mayer mutatta meg a jazzbe épített drum’n’basses ritmusait, ugyanez történt. Úgy érzem, a helyi zenészeknek nem az a céljuk, hogy egyedi zenét hozzanak össze, hanem az, hogy a lehető legjobban eljátsszák, amit ismernek. Bár a tehetséggel nincsen gond.

És a szlovákiai magyar zenei színtérről mit gondolsz?

Számomra nagyon rosssz nézni, mennyire elszigetelt az egész. A szlovákok minimálisan kíváncsiak rájuk, nem tudok olyan szlovákiai magyar zenekarról, akinek akár Magyarország felé is sikerült volna az áttörés. Ez nem feltétlenül csak a körülményeknek tudható be, gyakori, hogy az emberek a lehetőségeket sem keresik. Tőlünk sok szlovák zenekar érdeklődik, miként lehet, hogy külföldre járunk? A megoldás, hogy utána kell menni a dolgoknak, fel kell építeni az imázst és értéket képviselő, eladható dolgot kell teremteni. Ha jó számok vannak, az nem elég, egy olyan csomagot kell kínálni, ami felkelti a klubtulajdonosok érdeklődését és ezt sok zenekar nem teszi meg. Kell videó a youtube-on, hanghordozó, ez energiabefektetéssel jár. Persze az is igaz, hogy nem ugyanolyanok a lehetőségek a szlovák-magyar-lengyel tömb zenészeinek a külföldi, nyugat-európai közegben, ezt a Ficture legújabb anyagának terjesztése közben is tapasztalom.

Ezen a szinten már meg lehet élni a zenéből?

Egyre jobban és jobban, persze attól függ, miként alakítjuk ki a dolgokat. Gazdasági szempontból a legutóbbi turné sikerült a legjobban. Három hetet voltunk úton, három üres napunk volt, a legtöbbször a koncert-alvás-pakolás-következő koncert mintáját követtük. Ha logikusan tervezzük meg az útvonalat, akkor lehet belőle keresni, persze nyilván nem fogok Porschét venni az összegből. Szlovákiában is egyre inkább felértékelődik a Gonsofus, egyre több pénzt tudunk elkérni. És egy fontos szempont, hogy merjük elkérni a pénzt, ne menjünk ingyen játszani!

Milyen tanácsot tudnál adni a saját példádból kiindulva a kezdő zenészeknek?

Alapvető dolog, hogy gyakorolni kell. Sokat. Fontos továbbá a zenei alázat, nagyon érdekes, hogy míg a hirtelen sikert elérő zenészeknél ez háttérbe szorul, a híres zenészek meglepően szerény emberek. Ezt nagyon csodálom. És fontos még tudatosítani, hogy ne legyenek egy év alatt világmegváltó elvárásaink – kinek hosszabb, kinek rövidebb ideig tart mindez.