hole-862959_1920

Nem egy megnyugtató állapot, amikor valakinek a történések után kell futni, miközben minimális befolyással rendelkezik a körülötte zajló eseményekre. Pláne nem a politikában. Az MKP már hat éve van pontosan ebben a helyzetben. Úgy tűnik az elmúlt hónapok eseményei pedig még inkább fokozták a pártra nehezedő elvárásokat. Hogyan léphet túl az MKP saját árnyékán?

A XXI. századi politikacsinálás és társadalomkép leglényegesebb része már korántsem a nagy izmusokból és azok csatájából következik. E folyamat tőlünk nyugatabbra már évtizedek óta sokkal nyilvánvalóbb, de az elmúlt években a hazai térben is kezdjük megtapasztaljuk: egyre kevésbé érvényesül a jobb-bal és a közösség-egyén szembenállása. Ezeket felülírják a pártok hálózati versengése, amelyek politikai, gazdasági és kulturális (belföldi és külföldi) térben próbálják kapcsolataikkal befolyás alá vonni a választókat. Ezek a kapcsolatok korántsem a párttagságra vonatkoznak, hanem olyan szervezetekre és csoportokra, amelyek laza szimpátiával és érdekekkel kötődnek az adott párthoz, így a párt ezek által informális módon tudja gyakorolja a hatalmát. Egy párt tehát akkor lesz hosszútávon sikeres, ha – a stabil gazdasági helyzetén és a biztos választói táborán túl –, képes az üzeneteit a különböző szférákban informálisan szimpátiává alakítani a bizonytalan választóknál. E közvetítő csatornák nagyon különbözőek lehetnek: alkalmi rendezvények, fesztiválok, zenekarok, média felületek, laza csoportosulások, szolgáltatások, stb. Magyarországon jó pár példát lehet találni főleg a Jobbik (Nemzeti Taxi, Nomádétel, Nemzeti 1 TV, Magyar Sziget Fesztivál), vagy a Fidesz (Bálványosi Nyári Szabadegyetem, TV2, Békemenet, CÖF) kapcsán. Mindezt azért is fontos megérteni, mert Menyhárt József pártelnök Pátria Rádióban kifejtett gondolatai alapján az MKP nyitási politikája ezen irányba indulhat el.

Megújulni, de hogyan?

MTI

MTI Fotó: Bodnár Boglárka, forrás: népszava.hu

Az MKP nyár óta regnáló elnöke az említett interjúban meglehetősen óvatos volt a párt aktuális helyzetét és jövőjét illetően – két kivétellel. Egy korábban politikán kívül álló személytől elvárható lenne, hogy a párt tradicionális értékei mellett a nóvumok bemutatására is figyeljen. Sajnos elég gyakran elhangoztak a korábbi vezetések által ismételt mantrák: meg kell erősíteni és újítani az alapszervezeteket, nyitottabbá kell tenni a pártot. Ennek ellenére ez volt az első kivétel, amely kapcsán Menyhárt valami újat is próbált mondani, konkrétan az MKP kapcsolati hálózatának kiterjesztéséről. A 2016-os márciusi parlamenti választásokon mintegy 100-130 ezer szlovákiai magyar szavazó maradhatott otthon főleg a tömb vidéken, amely különösen fájdalmas veszteséget jelentett az MKP számára. A sikeres bejutás és bennmaradás pedig a szűk törzs szavazókon túl keresendő a már említett laza kötődések kiépítésével. Menyhárt kifejezetten kiemelte a gömöri eredményeket, azaz a régióban a párttal rokonszenvező cserkész, motoros és más közösségi csoportok sikeres működését. Mindezen jó példákat pedig a többi szlovákiai magyarok lakta térségben is ki akarja terjeszteni. Ennek fényében pedig már nem is olyan ördögtől való a Magyar Érdekképviseleti és Egyeztető Tanács megalakítása. Ugyan még nagyon keveset tudni e fórum keretrendszeréről, ám annyi bizonyos, hogy Menyhárt nyilatkozata alapján csak az nem csatlakozhat, aki nem akar. Ez lenne az a tér, ahol a párthovatartozástól függetlenül a szlovákiai magyarságért közösen és együtt tudnának tevékenykedni a civilek, a megyei és a parlamenti képviselők egyaránt. Ha az új MKP-s vezetés tényleg nyitottabbá akarja tenni a pártot a párttagságon túl, e fórum kezdésnek kiváló alap lehet – ha sikerül megfelelő tartalommal és személyekkel megtölteni. Az viszont megannyi kérdést vet fel, hogy képes lesz-e ez a konstelláció felülírni a személyi ellentéteket, és mennyire lesznek „egyenlők” a csatlakozni akarók.

Szlovákiai magyar kiegyezés…

A Pátriás nyilatkozat másik érdekessége a Híd felé tett üzenetek, amelyek korántsem voltak oly támadó hangulatúak, mint a korábbi vezetések idején: Menyhárt az érdemi párbeszéd kialakítását hangsúlyozta minden szervezeti szinten. Főleg a vegyes lakosságú térségeknél látja a két párt közötti kooperáció lehetőségét, és ennek első állomása a 2017-es megyei választások lennének. Amennyiben az új vezetőség célja egy konstruktív együttműködés kiépítése, ahhoz már az elején minimalizálni kell a súrlódási felületeket. Ez alapján olyan témákra és területekre kell fókuszálni, ahol a két párt álláspontja nagyon közeli. Ez leginkább a helyi szinteken érvényesülhet, hiszen itt lennének a legkézzelfoghatóbbak az együttműködés eredményei. Témák terén például a hivatali és a vizuális kétnyelvűség lenne a legalkalmasabb a közvetlen személyfüggő és gyakorlatorientált helyzete miatt. Nem hiába fogalmazott úgy Érsek Árpád miniszter, hogy egy tollvonással megoldható a vasúti kétnyelvűség és ezt erősítette meg Bugár Béla is szeptember 24-én, a Pátriában. Országos szinten és a stratégiai kérdésekben vélhetően sokkal nehezebb lesz megtalálni a közös hangot az MKP-nak és a Hídnak. Ugyan mindkét párt a déli régiók felzárkóztatását kívánja elérni, ám a problémák megközelítése eltérő szempontokból történik, amelyek kifejtése igazából egy külön írást igényelne. Ez pedig megannyi súrlódáshoz vezethet, nem beszélve a Híd kormány koalíciós partnereinek hozzáállásáról, amely egy további bizonytalansági faktort jelent.

Az MKP aktuális kényszerhelyzetét pedig még inkább mutatja az ominózus szeptemberi Szijjártó-féle Új Szó-s interjú. Nem túl gyakran fordult elő a múltban a legnemzetibb és története során főként magyarellenes szlovák pártot a mindenkori magyar külügyminiszter pozitívan kontextusban emlegette volna bármikor is. Ez pedig korántsem lehet véletlen: új vezetőség ide vagy oda, fogytán lehet az Orbán-kormány türelme a parlamenten kívüli MKP esetében (lásd a Szabad Újság bedőlését). Látható és kézzelfogható eredmények kellenek, amelyekre a Híddal való konstruktív együttműködés révén van a legnagyobb esély. A Menyhárt-féle új vezetőség megpróbálja feszegetni az előző elnökségek zárt keretrendszerét: ténylegesen is megnyílni a szlovákiai magyar közösség, valamint közeledni a legnagyobb rivális és egyben egyetlen valamire való hazai partner, a Híd felé. Csakhogy az idő az MKP ellen dolgozik.

Hangácsi István, a szerző a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzője

Az írás az Új Szó október 17-i számában jelent meg.