Ünnepel az ellenzék

A Smer és a koalíció bukott, Kotleba lufi, az MKP újra dózerolta a Hidat. Mik a 2017-es megyei választások legfőbb tanulságai?

Szombaton választottunk. Hogy a részeredmények rengetegében el tudjon igazodni, röviden összefoglaljuk a legfontosabb tényeket és tanulságokat:

  1. Az egyfordulós trükk sem segített. A választás legnagyobb meglepetése a Smer amortizációja. A két kisebbik koalíciós párt, az SNS és a Híd mintha megyei szinten nem is létezne.
  1. Kotlebának nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Simán bukott, nyitrai embere sem tudott labdába rúgni.
  1. A jobboldali ellenzék tartolt. Esélytelennek mondták, erre 8-ból 5 megyében győzött.
  1. Az MKP megerősítette pozícióit, a Híd megyei szinten ismét szénné égett.
  1. Ne higgyünk a megyei választások előtt készített felméréseknek!

És most nézzük mindezt bővebben is.

 

Égett a Smer és a koalíció

Kotleba vagy egy demokrata hős? Ez tűnt a 2017-es megyei választások fő kérdésének, ám végül a besztercebányai hadszíntér epizódszereplővé vált. Erről részben Ján Lunter magabiztos győzelme tehet (elmaradt az izgalom), több mint kétszer annyi voksot gyűjtött be, mint ellenfele. A barna veszély felturbózta a részvételt, a megyében 40%-nyian szavaztak. Kétszer többen, mint a négy évvel ezelőtti országos átlag!

A választás fő sztorija viszont nem Kotleba veresége – amely a széles összefogás miatt egyébként is várható volt –, hanem a koalíciós pártok, főként a Smer leégése. Négy éve nyolcból hat kerületet vittek, csak Pozsonyban és bombameglepetésre Besztercebánya megyében nem ők győztek.

Most csak kettőben lesz smeres megyeelnök, Trencsében Jaroslav Baška és Nyitrán az utolsó megbízatási idejének nekifutó Milan Belica. Pedig nem voltak rossz kilátásaik: úgy tűnt, a fentiek mellett Nagyszombat, Zsolna, Eperjes és Kassa megye smeres vezetésű marad, sőt, az egyfordulós rendszernek köszönhetően Milan Ftáčnik előretörésének köszönhetően Pozsonyt is megszerezhetik.

A jobboldali ellenzék viszont ünnepelhet. Az SaS, az OĽaNO és a KDH (és helyenként pár kisebb párt) közös koalícióban indította jelöltjeit, akik meglepetések sorát okozták. Jozef Viskupič Nagyszombat megyében nagyon elverte az enerváltnak és túlzottan magabiztosnak tűnő Tibor Mikušt, Zsolna megyében szintén hatalmas pofonba szaladt bele a smeres jelölt, Juraj Blanár.

Keleten kisebbek voltak a különbségek, ám mindkettő meglepetés. Eperjes megyében Peter Chudík személyében egy regionális dinoszaurusz lehelte ki politikai lelkét, az eddigi megyeelnök 2001-től, a rendszer bevezetésétől irányította a kerületet. Kassa megyében Kassa főpolgármestere, Richard Raši szenvedett nagyon szoros vereséget.

A szombat után az SaS-nek egy (Pozsony), az OĽaNO-nak kettő (Nagyszombat, Zsolna), a KDH-nak egy (Eperjes) megyeelnöke van. Vagyis Matovičék ebben a versenyben pont olyan erősek, mint a Smer.

A jobboldal győzelme nem csak azért meglepő, mert első látásra erőtlen jelöltjei voltak, regionális struktúráik szinte kiépítetlenek (a leépülő KDH-t kivéve) és a felmérések sem mutatták, hogy esélyük lenne, hanem azért is, mert a megyei választásokat hagyományosan a másik oldal – a nullás évek elején a HZSD, majd később a Smer – szokta megnyerni. Sosem volt egyszerre hivatalban több mint két jobboldali megyeelnök. Most öt lesz, ha a függetlenként induló Luntert is ideszámítjuk, akkor hat.

NÉGY MÍTOSZ A MEGYEI VÁLASZTÁSOKRÓL – másik írásunk a témában itt olvasható. 

Kevés magyar szavazat

A választás ezúttal sem mozgatta meg a magyarlakta vidéket, pedig pont az alacsony részvételű voksolásokon van esély jobban szerepelni. Az MKP szinte mindenhol megőrizte pozícióit, a magyar szempontból leginkább figyelt Nagyszombat megyében pedig KO-t mért ellenfelére.

Az agresszív letámadást választó Híd a Dunaszerdahelyi járásból egy képviselőt sem tudott bejuttatni a megyei közgyűlésbe (2013-ban kettőt), a megyeelnökjelölt Rigó Konrád sem szerzett ehhez elég karikát. A Galántai járásból is csak egy képviselőjük lesz (négy éve kettő). Ebben a régióban négy éve is MKP–Híd meccs volt, akkor az első fordulóban Berényi József és Nagy József fej-fej mellett végzett, előbbi javára pár száz voks döntött. Most Berényi háromszor annyi szavazatot szerzett, mint hidas kihívója. A másik magyar többségű járásban, a komáromiban szintén erőtlen maradt a Híd.

Menyhártéknak összesen 33 megyei képviselőjük lesz, négy éve 39-et választottak meg. A Híd 10 képviselőt mutathat fel, a helyzetet Kassa megye mentette meg Bugárék számára – azon belül is a Tőketerebesi járás –, ott 6 emberük lesz a testületben.

A 2016-os parlamenti választások után sokan temették az MKP-t, a mostani siker erősítheti az új vezetést, egyben esélyt adhat egy újabb restarthoz. Igaz, ez már sokszor elhangzott – a 2013-as megyei, valamint a 2014-es EP- és önkormányzati választások után is, amikor az MKP jobban szerepelt konkurensénél. Vagyis önmagában ez az országos támogatottság növeléséhez nem lesz elég, ám alapnak megfelelő.

A Híd számára az eredmény óriási fiaskó. Négy éve még mondhatták azt, hogy új pártként nincsenek jól kiépült regionális struktúráik, illetve hogy helyben a konkurencia az erősebb, ám nyolc évvel a párt megalapítása után ez kritikán aluli eredménynek számít.

Óvatosan a felmérésekkel!

Nem volt felmérés, ami legalább megközelítőleg helyesen mutatta volna a trendeket. A gond nem is annyira a manipuláció szándékában, hanem a módszertanban keresendő.

A kérdezőbiztosok kimennek az utcákra, megkérdezik a megfelelő számú embert, kb. 60%-uk pedig elmondja, kire szavazna. Aztán ennek a harmada, fele megy el voksolni. Az országos támogatottság mérésénél viszonylag pontos eredményeket lehet kihozni, hiszen a parlamenti választásokon valóban kb. 60%-nyian szoktak szavazni, ám itt nem. Az ügynökségek pedig ezt nem is igazán tudják korrigálni, hiszen ha valaki azt mondja, ő készül szavazni és véleményt kíván mondani, akkor nem tudják kiszűrni, a 60%-nyi emberből ki az, aki valóban voksolni fog és ki nem.