A Ji King, vagyis a Változások könyve az ókori Kína egyik legrégibb szent könyve. Egyszerre jóskönyv és bölcseleti mű: a világban, az emberben és a emberi közösségekben végbemenő változásokat hatvannégy különböző szimbólum, hexagram (vagy jósjel) egymásba alakulásával írja le. Sokan kifejezetten azért szeretik, mert a szöveg hemzseg az archetípusoktól és archetipikus képektől. A hatvannégy hexagram egyikét, a Vándort (旅, Lü) két alapjel alkotja: alul hegy, felül tűz. A hegy (Ken) alul, mozdulatlanul nyugszik, fölötte a tűz (Li) pedig fellángol és máris tovább terjed.

Ez a régi kínai kép jutott eszembe, amikor letelepedtem az idei Gombaszögi Nyári Tábor óriási máglyatüzénél, amelyet a szervezők hagyományosan a tábor utolsó estéjén gyújtanak meg. A szombati nap és az azt követő este a tábor kicsúcsosodása, ilyenkor érkezik a legtöbb látogató, a tábor központi tere hangos a boldog zsivajtól. Ez a kis tér ilyenkor szó szerint is a szlovákiai magyarok találkozóhelyévé terebélyesedik. Kora este a térről indul el a hegyoldal felé a kopjafaállító menet, majd az esti koncert után ott gyullad meg a máglya is.

Ember és tűz között újra megelevenedik az ősi kapcsolat. Noha a tábor más részein már teljes erővel bontakozik ki az esti buli, a máglya körül minden évben szép számmal ücsörögnek a táborozók. Ha az ember kinyitja a fülét, a tűz ropogása mellett tisztán hallhatja a máglyát körbeülő, több tucatnyi ember beszélgetésének egy hangba összeolvadó duruzsolását. Ritkán hallani ilyet. Itt ülünk vidáman, bámulunk a tűzbe, élvezzük a melegét. Az emberből ilyenkor előbuggyan egy szomorkás, elválásszerű, a nagy elindulások előestéire jellemző érzés is. Egy hétnyi közös táborozás után, ami alatt megáll az idő, a sok találkozás, beszélgetés és “oldás”, szellemi, zenei más táplálék, itóka után elválunk, visszatérünk a zajos életbe, hogy aztán jövőre remélhetőleg újra találkozhassunk. A Ji King szerint a hegy és a tűz nem maradhat sokáig együtt. A tűz távolról látszik, mégis gyorsan tovatűnik. A vándor osztályrésze ezért a változás és az állandó elválás.

Ülünk hát a tűz körül, ugyanúgy, ahogy azt hosszú évtizedek alatt a szüleink és nagyszüleink tették az egykori művelődési táborokban. Egy, a tűz mellett letelepedő középkorú hölgy felém fordulva viccesen megjegyzi: „Ha harminc éve sikerült volna itt az első randim, akkor most a fiam lehetnél”. Ki tudja, lehet, hogy az 1928-as, prágai magyar diákok által szervezett első táborban is égett egy ilyen nagy tábortűz?

Vannak fordítók, akik a Ji King Vándorát így írják le: az emberek egy zászló köré gyűlnek, jönnek-mennek, ezért nem elsősorban hozzájuk, hanem a „zászlóhoz”, a szellemi gyökérhez kell hűnek maradnunk. A nyári művelődési táborok régi-új zászlaja ma vígan leng a kopjafák fölött. Ugyanakkor, ahogy Gombaszög újra megtalálta önmagát, és újraelevenítette a művelődési táborok hagyományát, szinte minden évben, már-már menetrendszerűen kirobban egy-egy, általában politikai szinezetű „kauza” is (ha épp nem több). A szekértáborok véleményvezérei és trolljai által felhangosított vita aztán gyorsan végigharapódzik a magyar, de már a szlovák médián is. Volt már itt minden: libsizés, NER-ezés, rászervezés, durci-murci, hasmenésbotrány és még messze nincs vége. Nem meglepő az sem, ha éppen az egyik fél ront neki a tábornak, a másik cinikusan hallgat és nem kel Gombaszög védelmére. Mint a hegyen tovalobbanó tűz, ezek az ügyek is rövid életűek, de a következő évben azért lehet a következő érkezésére számítani. Az efféle mediális fellobanások egyszerre írhatóak a nyári uborkaszezon számlájára, ugyanakkor Gombaszög egyre növekvő jelentőségére is. Az ilyen viták ugyanakkor a táborozók többségét teljesen hidegen hagyják – a tábor mégis többről szól, mint az egyik vagy másik sátorban zajló vagy éppenséggel nem zajló beszélgetés, és meghívott(ak) hiánya vagy jelenléte.

A Ji King a hegy-tűz képjelét megtoldja egy tanáccsal, amely az évről évre fellángoló “gombaszögi kauzákkal” érdekes párhuzamot sejtet:

„Amikor a hegyen felég a fű, az fényesen világít. A tűz azonban nem marad meg egy helyen, hanem új táplálék után nézve állandóan továbbvándorol. Csak egy gyorsan átfutó jelenségről van szó. Ugyanígy kellene, hogy legyen a büntetésekkel és perekkel is [azaz vitás ügyeinkkel – a szerk. megj.]. Ezeknek is gyorsan lezajló, átmeneti jelenségeknek kell lenniük, s nem szabad őket sokáig halogatni.”

Végül, a képjelekhez mindig tartozik egy tömör ítélet is. A Vándoré ennyit mond:

Siker a kicsinységen keresztül. A vándor számára üdvös az állhatatosság.”

A mondat fordítói értelmezéséből aztán mindenki kiolvashatja a magának szóló üzenetet:

Vándorként az embernek óvatosnak és visszafogottnak kell maradnia, ezzel védheti meg magát a rossztól. Azzal érhet el sikert, ha előzékeny és szolgálatkész másokkal szemben. Különösen ügyelnie kell arra, hogy belül szilárd és egyenes maradjon, s csak a jó helyeken táborozzon le és csak jó emberekkel érintkezzen. Ebben az esetben sorsa üdvösen fog alakulni, s háborítatlanul róhatja tovább az útját.”

Gombaszög egy ilyen jó táborozóhely. Viszlát jövőre, talán épp a máglya körül!

 

————————-

Az idézetek forrása: Richard Wilhelm: Ji King, ford. Pressing Lajos, Helikon Kiadó, 2016.