catfight

A közelmúltban két, az MKP-Híd összefogás társadalmi támogatottságát vizsgáló felmérés is megjelent. Az eredmények akkora zavart okoztak az erőben, hogy mind a két hír után sajtóközleményt adott ki valamelyik párt, élesen cáfolva a megállapítások valóságtartalmát. Pedig az eredményekből külön-külön és csomagban vizsgálva is érdekes tanulságok vonhatóak le, mindössze értelmezni kell a számokat. Röviden: megmutatkozott, miért is annyira problémás egy nevezőre hozni a két pártot, de számosíthatjuk a kiúttalanságot is.

Mielőtt belemennék a részletekbe, érdemes három fontos dolgot tisztáznom a sokszor szinte már imperialista áltudománynak tartott, sokat szenvedett felmérésekről.

1., Meggyőződésem, hogy a Focus és a Fórum Intézet se torzította el mesterségesen a számait. A sötét éjszakában privát számítógépén adatokat hamisító Bugár Béla/Menyhárt József/Soros György alakja csak a képzelet szüleménye. A közvélemény-kutatok érdeke, hogy a lehetőségeik függvényében minél pontosabban mérjenek (az már más kérdés, mennyire jön ez össze nekik, de erről majd később).

2., A felméréseknek a leegyszerűsítés árt a legjobban, egy-két tőmondatban ugyanis meglehetősen problémás összefoglalni minden megállapításukat. A köztudatban a Fórum Intézet felmérése az együttműködés szükségességét bizonygatta a magyar közösség körében, a Focus pedig kimutatta, hogy ezen csak veszítenének a pártok, holott a helyzet pár fokkal bonyolultabb.

3, Kimondottan üdvözlendő, hogy léteznek felmérések, ugyanis kell a szakmai dimenzió a politikai vitákba, legyen szó akár az MKP-Híd koalícióról, akár a magyar érdekérvényesítés esélyeiről. Számok nélkül legfeljebb sejtésekről beszélhetnénk, az meg minden, csak nem úgynevezett „stratégia”.

Kutatások és számok

Mielőtt feszegetnénk a felmérések tanulságait, érdemes összegezni a megállapításokat.

Időben először a Forum Intézet anyaga jelent meg, ez a specializált kérdőív egy évente megismételt felmérés kibővített részét képezte, fókuszában a közös érdekképviseletre vonatkozó kérdésekkel. A kutatás szerint az ezer felvidéki magyar megkérdezett 67 százaléka menne el szavazni a parlamenti választásokon – ez gyanúsan magas számnak tűnhet, de tíz százalékos csökkenést jelent az egy évvel korábbi adatokhoz képest. A távolmaradók leggyakoribb indoka, hogy a politikusok nem tartják be az ígéreteiket (89%), a Híd és az MKP között nincs összetartás (84%), valamint a politikusok nem a választók érdekeit képviselik (78%). A magyar pártokra való választási hajlandóság éves viszonylatban nem csökkent, a szlovák pártoké 5 százalékról egy év alatt 14 százalékra nőtt. A szlovákiai magyar politikai képviseletet a válaszolók 88 százalék tartja fontosnak, a megkérdezettek 67 százaléka egypárti, 21 százaléka együttműködő pártokon alapuló kisebbségi pártképviseleti rendszerben gondolkodik. A Fórum Intézet szerint egy esetleges összefogással a 67 százalékos szavazókedv 75 százalékra emelkedne, 57 helyett 70 százalék szavazna a magyar pártokra, beleértve a Híd- és az MKP-szavazókat. A magyar összefogásra nem szavazók 48 százaléka indokolta hozzáállását a számukra elfogadhatatlan politikusok személyével, 25 százalék pedig az elfogadhatatlan pártokkal. Érdekesség, hogy a válaszadók 55 százaléka szerint a körülményektől függetlenül törekedni kell a kormányzati szerepvállalásra, pártok szintjén a három legnagyobb elutasítottsággal Marian Kotleba Mi Szlovákiánk pártja (55%), a Smer SD (45%) és a SNS (43%) bír.

Két héttel a Forum Intézet felmérése után kijöttek a szlovák Focus adatai is, az ügynökség a Híd megrendelésére készítette el a saját kutatását. A felmérés leegyszerűsített alaptétele, hogy a Híd és az MKP közös listájának támogatottsága a célcsoportban valójában kisebb, mint a külön induló pártoké. A Focus számai azt mutatják, hogy az MKP és a Híd külön indulása esetén 27,4 százalékos lenne a magyar választok körében a Híd és 17,4 százalékos az MKP támogatottsága, a közös lista csak 34,5 százalékot szólítana meg a szavazókból és növelné a bizonytalanok, valamint a távolmaradók arányát. A közös listával ezen kutatás szerint a válaszadók 50 százaléka ért egyet és 40 százalék ellenzi, a Híd szavazók körében 67,8, az MKP-szavazók körében pedig 68,5 százalék az egyetértők aránya. Az esetleges listát vezető személy a többség egyöntetű véleménye szerint Bugár Béla lehetne, miközben a lista elriasztaná a Híd-szimpatizánsok 12,6, valamint az MKP-szavazók 8,9 százalékát.

Párhuzamos közösségek – adatok a számokon túl

Az eltérő adatok miatt elsőre azt hihetnénk, hogy a Focus és a Fórum Intézet mérése közül legalább az egyik alapvetően rossz (ahogy a pontos időben se biztos az ember, mihelyst szerez magának két karórát), de a különbség a két felmérés között nem pusztán az adatokban, hanem az eltérő mintacsoportban is rejlik. A Fórum ezres mintája magyar kérdőívekkel találkozott, túlnyomórészt magyar többségű településeken mértek és a kevésbé asszimilálódott közösségek véleményének lekérdezésére alkalmas, míg a Focus 714-es csoportjában egyszerűen magyarnak minősítette a magyarul beszélő, állítása szerint magyar nemzetiségű, esetleg magyar kérdőívet kitöltő személyeket (a szlovák felmérés válaszadóinak kétharmada egyébként szlovákul töltötte ki az ívet, 27,9 százalék nemzetisége pedig saját bevallása szerint is szlovák). Mit jelent ez? Elsősorban azt, hogy a Fórum válaszadói között a tömbben élő magyarok, a Focus által belőtt csoportban pedig az asszimilálódás felé tartó/peremvidéki magyarok voltak többségben. Az első csoportban az MKP választói felülreprezentáltak, a másodikban pedig a Hídnak vannak erősebb pozíciói. A cikkben terjedelmi korlátok miatt nem térünk ki erre, de egyébként nagyon jó és részletes tanulmányok léteznek a két párt választói nemzetiségi eloszlásáról, melyek megerősítik a trendet.

A két kutatás eredményei közti alapvető eltérés szépen jelez több súlyos problémát, ami végigkísérte a magyar érdekérvényesítéssel kapcsolatos méréseket és híreket.

Egyrészt jelzi, mennyire eltérő választói szokásai lehetnek a peremvidékek és a tömbterületek, a szlovák közeg által látható és kevésbé látható magyar közösségeknek. Úgyhogy nagyon nehéz közös nevezőre hozni a két csoportot, de nem lehetetlen.

Másrészt feltehetjük magunknak a kérdést, hogy a Focushoz hasonló magyar mintával dolgozó szlovák ügynökségek vajon szintén felülmérik a Hídat? Ez lehet az oka annak, hogy a párt az utóbbi választási időszakokban jobban szerepel a kutatásokban, mint a valós ereje? És ami még fontosabb, mennyire tudatosítja a Híd, hogy torzított adatokra alapozva alkot magának stratégiát, valószínűleg hónapok, ha nem évek óta?

Harmadrészt ugyanez a kettősség jelentkezik fordított irányban is: a számokból látszik, hogy az MKP kitörési pontjai önálló pártként egyáltalán nem annyira egyértelműek, mint azt az elit egy része látni szeretné. Gyakori panel, hogy új, hiteles arcokkal és programmal a párt önerőből is ki tudja bővíteni a választói körét és nyithat új célcsoportok felé – miközben nehezen áttörhető falak állnak az MKP és a reménybeli új választók között.

Nehéz lesz a megegyezés

A cikk írásának idején az MKP és a Híd tárgyalásokat folytat a választási koalícióról, titokzatos hangulatban és vonakodva. A megegyezés nem tűnik túl valószínűnek és látszik is, mi a legfontosabb akadálya: a Híd teljesen őszintén azt hiheti, hogy egy koalícióval túlságosan sokat ad fel saját erejéből és pozícióiból, miközben az MKP, illetve a széles körű koalíció gondolata csak egy szűkebb közösségben annyira népszerű, mint hihetnénk.

A pártok alapból nem jótékonysági szervezetek és nem viselkednek társadalmilag felelős entitásokként sem, nem is várható el tőlük hogy a koalíciós egyeztetések során feladják az identitásukat és a vélt erőpozíciójukat (pontosabban elvárható lenne egy ilyen válságos időszakban, de nem fog megtörténni). Ami zavaróbb, hogy a nagy egyezkedés/hallgatás közepette mintha senki sem tudatosítaná, hogy az alternatíva a 2020-as választások utáni közvetlen kimúlás, legyen szó akár a Hídról, akár az MKP-ról.

Az önálló indulás kilátástalanságát ugyanis indirekt módon mindkét felmérés megerősíti, önerőből sem az MKP, sem pedig a Híd nem képes arra, hogy átvigye az öt százalékos küszöböt. A Híd még a Focus barátságos környezetben készített felméréseiben is stabilan öt százalék alatti, az utolsó két választás pedig megmutatta, hogy valójában még rosszabbul áll a párt. Az MKP még a tömbmagyarság választási szokásait a teljes közegre levetítve sincs parlamentben és vélhetően nem is lesz.

Elképzelhető, hogy vannak B-tervek. A Híd őszintén bízhat abban, hogy megint óriásplakátokba borítja az országot és egy drága kampánnyal átlöki magát a küszöbön – de egy ilyen forgatókönyv sikerességének az esélye minimális. Azt, hogy az MKP miben bízik, nehezen látni, csak azt tudni, hogy Igor Matovič zuhanásával valószínűleg kiesik egy rögtönzött C-terv.

Egy racionális világban a pártembereknek a megoldáson kéne gondolkodniuk és látva a két felmérést nagyon gyorsan rájönniük, hogy a közös indulás minden döccenője ellenére is reménytelibb opció, mint a borítékolható bukás. Ezt követően nagyon gyorsan elgondolkodni azon, hogy miként tudnának kárt menteni és kiküszöbölni a közös lista gyengeségeit (a közhiedelemmel ellentétben van pár opció: sok külsős résztvevő, a konfliktusos személyiségek lista végére süllyesztése vagy eltávolítása a listáról, közös értékek megfogalmazása a veszekedés és a különbségek felnagyítása helyett már a tárgyalási folyamat során). Ami azonban valószínűbb, hogy pontosan az történik, amit látunk: semmi. A pártok és hátországuk szellemi kiüresedésének gondolata pedig még ijesztőbb is, mint az egyszerű elmúlás. Jelzi, hogy meg is érdemlik a kudarcot.