IMG_20200221_1844232

Tisztelt egybegyűltek, tisztelt emlékezők!

Azért vagyunk itt, hogy adózzunk Martina Kušnírová és Ján Kuciak emlékének. Fiatalok voltak és ártatlanul haltak meg. Nem csaltak, nem loptak, egyszerűen éltek és halálukig becsületesen végezték a munkájukat. Azért kellett meghalniuk, mert egy nagyvállalkozó, aki gazdag volt és ügyeskedéssel jutott vagyonhoz, úgy gondolta, hogy a törvény felett áll, és példát szeretett volna velük statuálni. A gyilkossággal szerette volna kiváltani mások hallgatását – azt, hogy a tisztességes emberek megijedjenek, és ne feszegessék az ő vitás ügyeit. Ez az illető nem pusztán Kuciak halálát kívánta, de hidegvérrel meg is rendelte a gyilkosságot. S mikor mindez kiderült, kis híján megúszta a felelősségrevonást, hiszen magasra jutott és sokat elért, befolyásos barátokat szerzett. A romlott rendszer része volt, egy olyan rendszeré, ami a hozzá hasonló alakokat kinevelte.

Egy normálisan működő államban egy ehhez hasonló elképesztő sztori nem is történhetne meg. Az nem normális, hogy valaki kijátszva a hatóságokat, sokszor akár velük is együttműködve felépít és üzemeltet egy korrupt bűnszövetkezetet. Mégis úgy gondolom, hogy sokan nem is annyira lepődtek meg, mikor túltették magukat a kezdeti sokkon, mert ismerték, miként működik az állam, megvoltak a saját rossz tapasztalataik. Pedig ez sem normális helyzet. Hiszen az állam az emberekért van, értünk és a jólétünkért, ezt pedig gyakran elfelejtjük. A jól működő államban mindennek megvan a maga funkciója és helye. A rendőrségnek védenie kell a polgárokat, nem zaklatni, a bíróságoknak méltányos eljárást nyújtani és nem hatalmaskodni, a hatóságoknak emberként kezelnie minket és szolgáltatni, de sorolhatnám tovább is. Ezek mind a jól működő állam jelei.

Sokan a demokráciát hibáztatják a rosszul működő államért és dühösek. Meg vagyok róla győződve, hogy ők félreértik a demokrácia lényegét. A rendszer ugyanis úgy van beállítva, hogy az aktivitással járunk jól. Aki passzív, nem csinál semmit és hátradől, tesped, csak azt éri el, hogy elrobog mellette a világ és kicsúszik a kezéből az irányítás. Sokan úgy gondolták, hogy érdemes hátradőlni a kilencvenes évek után, mert vége a kommunizmusnak. Esetleg a mečiari rendszer bukása után, mert vége a nacionalizmusnak. Vagy az Európai Unióba való belépés után, mert eljön a nyugat és a gazdagság ígérete. Pedig a valóságban soha nem érdemes hátradőlni. Aktívan tenni kell értünk, magunkért, a szeretteinkért. Felelősen választani kell, résztvenni a közügyek gyakorlásában, figyelni másokra, segíteni magunkon, de a rászorulókon is. Ez az aktív civil társadalom lényege.

A Kuciak-gyilkosság sokkoló. Nem egy olyan elvont esemény, ami messze, soha nem látott tájakon történt Szlovákiában és egy kézlegyintéssel elintézhetjük. Nem mondhatjuk azt, hogy minket ez nem érint. Ahogy jöttek a hírek, úgy derült ki, hogy a gyilkosság szálai Gútára, Komáromba, szülőfalumba Marcelházára vezettek. Fájó tanulság és üzenete is van. Sok problémánk közös az országban. Körül kellett nézni és meglátni magunk között a jót, a rosszat, tenni érte, hogy ne történhessen meg valamilyen méltánytalanság. Mert a rossz sokszor köztünk jár, ott van az utcasarkon, a kis svindlikben, a nagy csalásokban, az apróbb dolgokban ugyanúgy, ahogy a súlyos botrányokban.

Ma emlékezni jöttünk, de holnap tennünk is kell. Ján Kuciak és jegyese emléke előtt nem csak egy gyertya gyújtásával tisztelgünk a legjobban. Leginkább akkor, ha úgy teszünk, mint ő: saját magunk is aktívan teszünk a könyezetünkért és a számunkra fontos dolgokért. Ez volt az ő életművének legfőbb üzenete. Az élet nem áll meg és tovább folytatódik. Mindannyiunk számára vannak fontos témák, mindenki tehet valamit magáért, másokért. Valakinek a gyerekek jövője, a boldogulásuk és az oktatásuk fontos. Másnak a városa, szűkebb vagy tágabb környezete szépítése, megint másnak a sport. Az otthonunk mellett a városunk, a régiónk, az ország is olyan, amilyenné tesszük! Javíthatunk rajta választásokon és azon túl. Ha nem így teszünk, ha kivonjuk magunkat, akkor pedig elveszik tőlünk az országunkat, a városunkat, az ügyeinket. Gyakran olyan emberek, akik gátlástalanok és rosszak. Ne hagyjuk, hogy így legyen!

A beszéd a párkányi megemlékezésen hangzott el.