Egy érdemi beszélgetés halála, ha a téma kisiklik. A legtöbb esetben célzottan terelik el a figyelmet a valóságról egy kitalált témára, fikcióra, de néha teljesen véletlenül, vagy félreinformáltság miatt is vakvágányra futhat egy (politikai) párbeszéd. Az angol nyelvben “red herring“-nek (vörös hering) nevezik az eredeti témát csak felszínesen érintő érveket. A legendák szerint azért, mert a kutyákkal üldözött bűnözők büdös halakat használtak a kopók figyelmének eltereléséhez.
A red herring- féle taktikára épülő érvelések egyik alfaja annyira bájos és gyakori a szlovák politikai életben, hogy érdemes vele kicsit bővebben is foglalkozni. Mindenki találkozott már olyan írással, vagy élőszóban való érveléssel, amelyben a politikus/újságíró egy logikus és könnyen végigkövetkeztethető okfejtéssel a sárga földig lealázza az ellenfelét annak a nézetei miatt. Csakhogy van egy kis gond, az ellenfél ugyanis sosem mondott olyat, amit most éppen kifogásol a másik.
A kis csúsztatás neve szalmabáb-érvelés, angolul Straw Man. A taktika lényege, hogy eltorzítsuk azt, amit a másik mond, majd könnyedén megcáfoljuk az állítást. Az eltorzítás is tervszerű, érdemes egy ellenszenves, külső szemlélők számára is visszataszító állásponttá alakítani az ellenfél nézeteit, de úgy, hogy legyen még egy kis köze az eredetihez. A szalmabábut aztán lehet ütni addig, ameddig csak jólesik.
A technika nagymestere Szlovákiában az SNS, akiknek sikerült annyira összemosniuk az “autonómia” és a “függetlenség” fogalmát, hogy a közéletben teljesen megragadt az önrendelkezés szélsőséges értelmezése. Bármilyen beszélgetőműsorban megfigyelhető, hogy az autonómiakérdés feltűnésekor az SNS képviselői felpörögnek és egymás szinonimájaként használják a két kifejezést.
A jelenség nem csak a kormányoldalhoz kötődik, egy másik visszatérő, népszerű toposz Robert Fico lekommunistázása és a Smer kritikája a kommunizmus kritikájaként eladva (hibás). Hálás téma a KDH katolikus kötődésének aránytalan felnagyítása és bírálása, vagy a HZDS bírálása azon az alapon, miket művelt tíz éve Vladimír Mečiar.
Maradhatunk a szlovákiai magyar társadalmat eltorzító szalmabáb-érveléseknél is. Az egyik hírportál szerint Csáky Pál “Halál rátok, bűnösök” felszólítással illeti a belső ellenzéket, míg Simon Zsolt ellen bármikor és bármivel kapcsolatban felhozható a vád, miszerint “Világi embere”. A szalmabáb-érvelés manapság a reneszánszát éli és egy ideig meghatározó része lesz a politikai párbeszédnek.
A végére maradt a legfontosabb kérdés: hogy lehet védekezni a straw manek ellen? A legrosszabb taktika a figyelmen kívül hagyás, ha ugyanis a gyakorlóbábuval helyettesített szenvedő fél hallgat, akkor elismeri, hogy az övé a hibás álláspont. A beszélgetéseket nézve gyakori, hogy a vérig sértett áldozat az ellenfelére támad vissza egy hasonlóan ordas ferdítéssel. Ezzel ugyan magával rántja a támadót, de a kölcsönös sárdobálás nem túl produktív módja a beszélgetésnek.
Egy jó megoldás rámutatni a különbségekre az igazi és az elferdített álláspont között és kifejteni, hogy mi a különbség a kettő között. Agresszív, képzett vitázók képesek arra is, hogy a bábugyártót ellentmondásokba sodorják és rámutassanak arra, hogy hazudik (erre a legjobb példa Orbán Viktor és Sváby András csörtéje a TV2-n, az újságíró hosszú hónapokra leírta magát). Mindenható megoldás nincs, végső soron az “áldozat” képességein múlik, miképpen reagál egy ordas szalmabábura.