Közeleg az elnökválasztás, vele együtt pedig egyre nő az esélye annak, hogy Ivan Gašparovič további öt évig hűsöl majd a pozsonyi várban. A HZDS-ből kiszóródott, de a surranópályán váratlanul nagy karriert befutó politikusnak egyetlen igazi ellenfele van, Iveta Radičová. Személy szerint már jó egy hónapja gondolkodok rajta, hogy kit fogok beikszelni a papíron (és hogy van-e értelme elmenni). Nos, úgy tűnik, hogy Radičovát talán nem. Pedig egyértelműen ő a jobb jelölt.

Kezdjük a személyes jellemzéssel: Radičová egy szakértő, egy céltudatos nő és nem mellesleg nemzetközileg elismert szociológus. Egyszóval túlkvalifikált az elnöki székhez. Egy államfő legyen buta, de kedves és mosolyogjon szépeket. Sólyom László megmutatta, hogy lehet ezt másképpen is jól csinálni, de ő inkább az a kivétel, ami erősíti a szabályt. Sólyom egy olyan ideológiát képvisel, ami hiányzik a magyar parlamentben, a reménybeli elnökasszony elvbarátai viszont ott ülnek a padokban.

Magyarkérdés. Radičová nem kimondottan szereti, de nem is rühelli a magyarokat. Nem fog jókedvéből segíteni nekünk, de olyan partizánakciókra sem lehet tőle számítani, mint Gašparovič iskolaügyi vétója és a nemzetiségi eszmefuttatásos agymenései. Előttem van ugyanakkor az a jelenet, amint még az egyetemen azt fejtegeti, hogy a magyar kisebbség idővel teljesen dominánssá válik Dél-Szlovákiában. Prófétai szavak helyett előítéletekkel vegyes inkompetencia. Viszont még mindig a kisebbik rossz.

Stratégiai távlatok. Radičová az ellenzéki pártok kevés hiteles politikusainak egyike. Nem lenne jobb, ha az SDKÚ portája körül próbálna rendet rakni inkább? Egyáltalán, kinek lehet érdeke, hogy egy perspektivikus “erős ember” távozzon a viszonylag jelentéktelen elnöki székbe? Radičová győzelme nem ringatja az ellenzéket abba a téves hitbe, hogy itt minden rendben van, esélyes a Fico-kormány megdöntése? Segíthet egyáltalán egy sikerélmény a gyökereiben beteg jobboldalon? A részsikerek csak lassítják az SDKÚ elkerülhetetlen belső megtisztulását.

További okoskodás és tanácsok helyett álljon itt a “döntés”: az első körben jöhet a nemzet nagypapája, František Mikloško, aki igazából a legmegfelelőbb jelölt lenne az elnöki posztra. Öreg is, elvei is vannak, huncut nagypapás a mosolya és nem mosta ki az agyát a tévé, merthogy nincs neki. (mármint tévéje, esze azért van) Sajnos legújabb pártja, a KD(H)S nem a kompromisszumkészségéről híres és ezért megint teljesen esélytelenül indul.

Nem baj, abból még nem lehet probléma, ha outsiderre szavazunk elsőre. Addig sem dől el a verseny rögtön az első fordulóban. A reménybeni második menetre való felkészülés közbeni sárdobálás majd eldönti, hogyan tovább. Vajon Gašparovič teljes gázzal rástartol a nacionalistákra? Kikhez fordul Radičová a bajban? Megint egy afféle kényszerpályás választás jön, de úgy látszik, Szlovákiában a dolgok már csak így működnek.