Március tizennégy. Március tizenöt. Az első dátum az első Szlovák Köztársaság megalakulásának évfordulója, a második pedig a magyar szabadságharcé. Az első időpont alapból a szlovák nacionalisták számára nyújt alkalmat a menetelgetésre, a második sajnos az utóbbi pár évben jelenti a megemlékezés helyett a balhét a legigazibb hazafiak számára. Ami közös a két napban, hogy a rendőrség kint volt, intézkedett és erről szóltak a hírek. A különbség? A beavatkozások miértje és visszhangjai.
Marián Kotlebát az elnöki palota előtt összecsomagolták a feketeruhások. A Szlovák Testvériség volt vezetőjének a bűne, hogy nyilvánosan is kiejtette a fasiszta Szlovákia hagyományos köszöntését (ami egyébként annyi, hogy “őrségre”) és erős szavakkal -de még szalonképesen- szidta a kormányt. A pár száz szimpatizánst aztán kiszorították a rendőrök, később azonban mégiscsak elvonultak Tiso sírját koszorúzni. Szigorúan beszédek és spontán megnyilvánulások nélkül.
Magyarországhoz nagyobb kaliberű balhé illett, amit előre jelzett Budaházy György kabaréba illő/felháborító videón meghirdetett tizenkét pontja. A forradalmárok napközben a kettős kordonok mögül, biztonságos távolból fújhattak a politikusokra (egyikük sem történelmi összefüggéseken morfondírozott), aztuán pedig este kezdetét vette a hagyományosnak mondható fogócska. Budaházyt és Toroczkait Lászlót kemény órákra bekísérték a rendőrök, később pedig szabadon távozhattak.
Szlovákiában nemzeti és politikai hovatartozástól függetlenül mindenki kicsit megkönnyebbült, amikor kurta-furcsa módon, de mégiscsak szétverték a fasiszta menetet. A jóérzésű állampolgárok azért, mert Kotlebának alapból kijárna pár tockos, a kormánypártok pedig nem nézik jó szemmel azt a fajta soviniszta nacionalizmust, ami nem az ő szellemi műhelyük végterméke.
Magyarországon más történik, ahogy az szokás, akcióba lépnek a jogvédők és mindenki a rendőrség vélt vagy valós hibáin csámcsog az ombudsmanoktól kezdve az erre szakosodott szervezetekig.
Egy szép nyári délután a szlovák rendőr az utcákat járja, egyszer csak szemtanúja lesz egy különösen brutális rablótámadásnak. Persze, az is lehet, hogy brutális rablótámadás helyett két bölcsésznek kinéző fiatal Nagy-Magyarország matricákat ragasztgat az útjelző táblákra. Nos, a szlovák rendőr mindkét esetben ütni fog és tudja, hogy ott áll mögötte, védi őt egy egész szervezet.
Egy másik, hasonlóan napos délután a magyar rendőr indul útnak. Beleszalad a rablótámadásba. Beleszaladhat esetleg egy csapatnyi újnáciba, vagy a sötét bőrű kisebbség néhány tagjába is, akik hangosan provokálják és az anyukáját emlegetik. Vajon mit csinál majd a magyar rendőr? Jobb ez, mint a szlovák módszer?