2007 első fele (sem) az ellenzéki pártok együttműködéséről szólt, elsősorban azért, mert senki sem tudta, pontosan kik is fognak ülni a KDH és az MKP elnöki székében. Igaz, ami igaz, Bugár Béla önkéntelen távozását csak jó viccnek tartotta mindenki, Pavol Hrušovský pedig annyira tökéletesen jellegtelen politikus volt, hogy ideális koalíciós partnerként jött számításba mindenki számára. Június végére aztán egy rövid ideig úgy tűnt, kitisztul a kép: Dzurinda, Hrušovský és Csáky vígan, egymás kezét fogva menetel a jövőbe. Kivéve, ha éppen Koszovó ügyében kell bizonygatni, ki a nagyobb szlovák.

2007. január

* Dzurinda a KDH egységének hiányát bírálja. „Mindent megteszek azért, hogy a párt konszolidálódjon” – jelenti ki. Mária Sabolová válasza tömör: „Az SDKÚ nem állt a KDH Jahnátek elleni bizalmatlansági indítványa mögé, ezek a lépések nem erősítik az ellenzék egységét.” Vladimír Palko ugyanakkor megerősíti pártelnöki ambícióit, a kereszténydemokratákat problémáit pedig Peter Gabura sztárallűrjei tetézik, meg is büntetik a képviselőt.

* A három ellenzéki párt közös jelöltet állít az ombudsmani posztra (Viera Mrázová), egyúttal még január végén közösen el is határolódnak a HZDS „beszervezésének” gondolatától. Esett tehát a múlt nyári Dzurinda-féle mentőötlet.

február

* František Mikloško azzal vádolja meg Gaburát, hogy az SDKÚ nevében bomlassza a kereszténydemokrata pártot.

* Az MKP megerősíti a központi pártszervek hatásköreit, miután a helyhatósági választásokon kiderült, egyeseknek teljesen mindegy, ki a párt hivatalos jelöltje, akár az illető ellenében is jelöltetik magukat. Bastrnák Tibor azért a partizánakciója ellenére marad.

* Bugár Béla a Markíza televízióban kijelenti, hogy már látja az utódját a párt élén, de az illetőnek még szüksége van pár évre. Úgy érzi, hogy ebben a helyzetben valószínűleg Csáky Pállal kell megküzdenie az elnökségért. Kijelenti, ha veszít, nem is okvetlenül az elnökségben, de más módszerekkel akar segíteni a párton. Később aztán lenyilatkozza, hogy győzelme esetén megszüntetné Duray Miklós alelnöki posztját.

* A KDH támogatottsága két hónap alatt a harmadával csökken, igaz, az 1999 és 2000 között mért öt százalékos határtól messze vannak még.

* Az MKP elnöksége állást foglal a korrupciós “időjósos” ügybe keveredett A. Nagy Lászlóval kapcsolatban, koholmánynak minősítik a vádakat. A. Nagy marad az elnökségben.

* Vladimír Palko saját szakállára dolgoz ki egy gazdaságpolitikai koncepciót, de a KDH nevében közli, a párttagok háborognak.

március

* Csáky megváltoztatja az elhatározását és a 2009-es EP-képviselői ambíciói helyett úgy dönt, mégis indul a pártelnöki választásokon. Az elemzők is felhívják a figyelmet arra, hogy a párton belül sok elégedetlenkedő akad az MKP hivatalos politikájával. Március 21-én Csáky bejelenti, hogy ringbe lép, véleménye szerint a pártnak “új módszerekre és újfajta energiára” van szüksége. “A párt erősebben jöhet ki a versenyből” – udvariaskodik Bugár.

* Egy, a KDH szavazói körében végzett felmérés szerint a párt szimpatizánsai szinte azonos mértékben támogatják Daniel Lipšic, Ján Čarnogurský illetve Pavol Hrušovský pártelnökké választását. Palko tábora némileg kisebb, de a szimpatizánsok 17 százaléka benne bízik a leginkább.

* Az összes szlovák párt Koszovó függetlensége ellen foglal állást, az MKP ugyanakkor mellette.

* A KDH kitiltja Gaburát a frakcióülésekről, a képviselő viszont nem akar távozni a pártból.

* Csáky március 28-án előszedi Bugár ellen a Világi-kártyát. Bastrnák Tibort, Andruska Csillát, Gyurovszky Lászlót és Jakab Elemért is a nagyvállalkozóval közeli kapcsolatban álló személyeknek nevezi. Három nappal később 169: 155 arányban az MKP elnökévé választják. Bugár szerint valójában Duray nyert, semmilyen tisztséget nem vállal a pártban. Milan Hort (SDKÚ) szerint az új elnök tartja majd magát a régi koalíciós megegyezésekhez és nem változik a párt irányvonala, František Mikloško (KDH) Duray befolyásának erősödésétől fél.

április

* Vladimír Palko levélben szólítja fel a két ellenzéki szlovák pártot a “szlovákellenes kártyát kijátszó” MKP bojkottálására. Nem hallgatnak rá.

* Elemzők a KDH-ban is elnökváltást valószínűsítenek az MKP-ban zajló változások mintájára – igaz, ideológiai szemléletváltással. Palko meggyőződéses antikommunista és nacionalista elveket hangoztat, Hrušovský meg a kompromisszumok embere.

* Gyurovszky László (MKP) lemond mandátumáról, később a Slovnaftot is irányító MOL-csoport felügyelete alatt álló Tiszai Vegyi Kombinátba távozik.

* Duray Miklós szerint Bugárt a szlovák kommunista titkosszolgálat (Štb) ügynökei bujtották fel arra, hogy a rendszerváltás idején lépjen politikai pályára, végeredményben pedig az ő helyébe. Bugár ezeket a vádakat nyomatékosan cáfolja és rágalomnak nevezi.

május

* A Smer támogatottsága stabilan negyven százalék felett mozog.

* A KDH járási alapszervezetei megnevezik jelöltjeiket a pártelnöki posztokra. Hrušovský illetve Palko is kap jelölést, további érdeklődőből csak kevés van és azok is gyengék (bár Gabura megválasztása remek tréfa lenne, de a pártdelegáltaknak nincs humorérzéke). A KDH központi tanácsa Hrušovský jelölését támogatja, illetve a legszívesebben kigolyózná a reménybeli alelnökök közül Daniel Lipšicet.

június

* A kamerák előtt látványosan kezet fog egymással Simon Zsolt és Duray Miklós. A volt földművelésügyi miniszter korábban perrel fenyegette meg Durayt, mivel az célzásokat tett arra, hogy csalással választotta meg őt járási elnöknek.

* Hrušovský 194:110 arányban legyőzi Palkót a KDH elnökválasztásán, a hozzá közeli politikusok közül egyedül Daniel Lipšic jut be a vezetőségbe alelnökként. Szinte az összes politikai párt kedvezően értékeli a választás végeredményét – elsősorban azért, mert a KDH megőrzi mérsékelt kereszténydemokrata profilját és minden politikai erővel kompatibilis marad. A sértődött Palko alelnöknek sem jelölteti magát és meggyőződése, hogy a kereszténydemokraták mély válságban vannak, elsősorban Dzurinda győzelmének tartja Hrušovský sikerét.