Szolgálati: cserkészbecsszóra lesznek normális bejegyzések is, de tettem magamnak egy fogadalmat, úgyhogy ezt előbb befejezem.
Úgy néz ki, ideje lesz benyújtanom egy doktori kérelmet a Comenius politológia szakára, pár nappal az első bejegyzések keletkezése után sor került egy (bohózatba fulladó) összellenzéki találkozóra. Mindenesetre ha időrendbe haladunk, még mindig 2007-ben vagyunk, ami egyébként is egy fájdalmas időszak volt az ellenzék életében. Az SDKÚ kudarcot kudarcra halmoz, a KDH gyakorlatilag nem létezik, az MKP pedig egyrészt saját “partnereitől” kap pofonokat, másrészt a belső ellenzéktől. Harmadrészt a Beneš-dekrétumok miatt szívatja meg mindenki.
július
* Pavol Hrušovský beharangozza, hogy pártja az SNS szavazatainak megszerzésére törekszik egy “újfajta hazafiasság” hangsúlyozásával, ami nem a magyarellenességre épít.
* Bugár és Simon kijelentik, hogy Duray Miklós az MKP szétverésére törekszik – Duray korábban kijelentette, hogy a rimaszombati járási gyűlés eredményét úgymond megbundázták.
* Kiderül, az SDKÚ-nak 14 millió koronás adóssága van, ezt a párt a legutóbbi választások során halmozta fel.
augusztus
* Csáky Pál bejelenti, hogy az MKP a parlament elé terjeszti a Benesi dekrétumok áldozatainak kárpótlásának ügyét. A KDH és az SDKÚ elhatárolódik. Megkezdődik a magyar párt kiközösítése az ellenzéki “együttműködésből”.
* Az SDKÚ-s Iveta Radičová népszerűsége három hónap alatt hatról tizenöt százalékra ugrik. Az ellenzéki politikusok nem zárják ki, hogy a volt szociális miniszter eséllyel indulhat az elnökválasztásokon is.
* Duray Miklóst a kijelentéseiért nem bünteti meg az MKP, az Új Szóban Hunčík Péter ír cikket egy új lehetséges politikai alternatíva létrejöttéről. Az elemzők megegyeznek abban, hogy csakis Bugár Béla lehet egy új magyar párt központi figurája.
* Vladimír Palko ismét keményen bírálja a KDH elnökségét és arról beszél, a pártvezetők kudarcot vallottak a kormányalakítás ideje alatt. A politikus kritizálja a Magyar Gárdától nem kellően elhatárolódó Fideszt és az MKP-t is. František Mikloško 503 műtárgy visszaszolgáltatását követeli Magyarországtól.
szeptember
* Peter Gaburát végleg kizárja a KDH, a politikus a jövőben nem jelöltetheti magát a párt színeiben. Palko csoportja közben újabb ellentétbe keveredik a hivatalos irányvonallal Pavol Minárik és František Mikloško közreműködésével. “Az ellenzéki találkozók azt a hamis képet mutatják, hogy a pártok a választások után együtt kormányoznának, vagy együtt maradnának ellenzékben. Ez az egység az SDKÚ számára előnyös, mert úgy mutatja őket, mint az ellenzék vezetőit, az MKP pedig a hátát biztosítja a szlovák pártokkal” – véli Palko.
* Pavol Rusko végleg kiszáll az ANO-ból, a második Dzurinda-kormány idején hatalmon levő jobboldali-liberális formáció ezzel gyakorlatilag minden befolyását és erejét elveszti.
* Gyakorlatilag az összes szlovák párt – köztük az SDKÚ és a KDH – megszavazza a Beneš-dekrétumok érinthetetlenségéről szóló törvényt, az MKP egyedüliként a kezdeményezés ellen foglal állást.
október
* František Mikloško frakcióvezetőnek javasolja Vladimír Palkót, a javaslat a párt elnökségének ellenállásába ütközik, nem is fogadják el. A három elégedetlenkedő a párt belső problémáit megoldani hivatott tanácskozásra sem megy el.
* Iveta Radičová nem formálisan az SDKÚ elnökjelöltje. Az MKP saját jelöltet nem állít, de nevet nem mond, a KDH Pavol Hrušovský jelölését fontolgatja.
november
* “Simon Zsolt azon vállalkozók közé tartozik, akik nyereségvágytól léptek a pártba. Rossz híre van az MKP-ban” – jelenti ki Csáky. Bugár Béla ugyanakkor beismeri, többen is azt szeretnék, hogy térjen vissza a párt vezetésébe. Az MKP volt elnöke semmilyen funkciót nem vállalt a párton belül a balul sikerült elnökválasztás óta.
* A KDH csak az SDKÚ-val egyeztet a közös elnökjelöltről, az MKP-t ignorálják a párt “radikalizálódása” miatt. A kereszténydemokraták egyik legfőbb problémája, miként fognak támogatni egy nőt (illetve az abortusz nyilvános támogatóját), és bizonyos ellenszolgáltatásokat várnak cserébe a másik párttól.
december
* Az SDKÚ nyilvános tüntetéseket szervezne a baloldali kormány ellen, a törekvéseket a KDH és az MKP sem támogatja. Kifogásolják, hogy a legnagyobb ellenzéki párt nem egyeztetett velük és egyébként sem látják értelmét a fellépésnek. A párt később finomítja elképzeléseit, polgári találkozókat szervezne. Mikolaj tanügyi tervezetének elfogadása után a változatosság kedvéért az MKP helyez kilátásba polgári tiltakozó akciókat, és a másik két ellenzéki párt határolódik el tőle.
* Dzurinda nekitámad Ficónak a kormányfő állítólagosan kedvező áron szerzett szőlőültetvényei és a telkek átminősítése miatt, enyhén lyukra fut és nevetségessé teszi magát. Sem a KDH, sem az MKP nem nyújt neki erkölcsi támogatást.