A felvidéki magyar nemzeti öntudatnak kevés dolog használna jobban rövid távon, mint az SNS hazafias törvénye. A himnuszt kiröhögjük, a zászlót összefirkálják az iskolások, a címer pedig amúgy is félig magyar. Hosszú távon viszont ugyanolyan hatása lesz, mint a szerencsétlen nyelvtörvénynek.

A rendelkezés értelmében – ha szeretett elnökünk aláírja – az iskolai osztályokban ki kell függeszteni a szlovák zászlót, az állami címert, az alkotmány sokat vitatott preambulumát, valamint a szlovák himnusz szövegét. A tananyagba beépítik a rejtélyesen hangzó “hazafiasságra való nevelést”, az iskolákban hetente egyszer, valamint az önkormányzati és parlamenti ülések elején kötelezően elhangzik a himnusz.

Lehet erősíteni a hazaszeretetet pár paragrafussal? Aligha. Attól, hogy valaki a törvény értelmében meghallgatja a nemzet örökslágerét, csak megutálja – és ezzel tökéletesen tisztában vannak az SNS fejesei is, akik cinikus módon pont a legfőbb nemzeti szimbólumokat alázták meg, hogy bemutassanak a magyaroknak.

Maradjunk az iskoláknál, elvégre egy felnőtt ember röhögés nélkül le tudja tenni a hivatalnoki esküt, istenkém, brit tudósok kimutatása szerint naponta átlagosan negyvenhatszor hazudunk. Plusz egy füllentés karrierenként ide vagy oda nem számít. Arra is kíváncsi lennék, hogy az új módi bevezetése után a derék parlamenti képviselők közül vajon hányan lesznek az ülésteremben a himnusz idején…

Az SNS hazafias törvénye leginkább az iskolákon csapódna le, s azon kívül, hogy a sulirádió felelőseinek valahonnan le kell tölteniük mp3-ban a himnuszt, fellendülhet a zászlógyártó és a képkeretező iparág. Pláne akkor, ha a diákok úgy viselkednek majd, mint az én egykori kisgimis, nemzetérzelmileg alulképzett osztálytársaim, akik többször is vizes szivaccsal rendeztek célbadobó versenyt a tábla fölötti, bekeretezett szlovák címerre.

A fiatalság lelki fejlődését tehát nem kell tehát félteni. Kik szívnak majd a törvénnyel? Természetesen azok, akiknek a vállán valamiféle felelősség nyugszik. Az iskolaigazgatók, tanárok, falusi polgármesterek – ők naponta találkoznak majd azzal a dilemmával, hogy betartsák-e ezt a bohóctörvényt, meg a lehetetlen rendelkezéseit, vagy ne. Egy zsolnai igazgató például megteheti, hogy egyszerűen bemutat a hatóságoknak, és elnézik neki, ha hiányoznak a zászlók. Ő attól még jó szlovák marad. Egy magyarnak viszont az állása is függhet tőle, mert hát ő alapból a nemzet ellensége. Szlovákia, mi így (nem) szeretünk.