Az utóbbi időben rengeteg helyen terjedt el egy link, ami azt hivatott bebizonyítani, hogy a szlovák himnusz egy magyar népdal átirata. Ugyan egy bizonyos színvonal alá nem érdemes süllyedni, de ez az eset kivételt képez. Hadd tudja meg mindenki, mennyire hasznos dolog használni a google.com nevű varázslatos webes eszközt, ráadásul nem lenne jó, ha ez az ökörség egyfajta városi legendaként megmaradna a magyar köztudatban.
A sokat hangoztatott teória arra épül, hogy Bartók Béla 1908-ban lejegyzett egy magyar népdalt “Azt mondják, nem adnak engem galambomnak” névvel (videó erre), és ez egy nagyon vicces dolog, merthogy ez a szlovák himnusz dallama – ergo a szlovákok még a himnuszt is a magyaroktól lopták.
Egy hihetetlenül egyszerű gúglis kereséssel magyarul is elolvasható a szlovák himnusz (meglehetősen romantikus) keletkezési története. Janko Matúška 1844-ben egy, a lőcsei tiltakozó akcióra menet meghallotta a szekéren a “Kopala studienku” nevű népdalt, azonmód írt rá egy szöveget, majd a romantikus lelkületű szlovák hazafiak ezt harsogva bevonultak a városba, egy jót demonstrálni. Így keletkezett a Nad Tatrou sa blýska.
Bartók gyűjtése és a Matúška-féle ösztönös népdalregisztráció között tehát 54 év különbség van a szlovák verzió javára. Ráadásul van itt még egy bökkenő: a Bartók-féle népdal nem népdal, hanem mesterségesen, dallamhoz költött műdal, méghozzá a tradicionális magyar népdaloktól teljesen eltérő szerkezettel. Nálam hozzáértőbb szakemberek ezt a következőképpen indokolták meg a nyolckötetes Magyar Néprajz -gyűjteményben: “kétségtelenül idegen a magyar hagyományban néhány elszigetelt dúr-moll dallam, amely fölfelé terc-szekvenciával építkezik, vagy lefelé szekund-szekvenciával, általában kis hangterjedelemben”.
Eredetileg magyar dal a szlovák himnusz? Semmiképp sem. Tessék terjeszteni, vagy használni a józan eszünket.