Az elején egy személyes vallomás: a Szótlan Szemtanú számára nyolc év komáromi gimislét és a helyi közszereplők felületes ismerete után sokáig megmagyarázhatatlannak tűnt, miért támogathatják egyre többen a városban a színtelen-szagtalan Anton Marekot. A választási kampány hevében az okok egyre nyilvánvalóbbak: a másik két felet nézve egyre inkább az tűnik értéknek, ha valaki egyáltalán nem nyitja ki a száját.
Különösebb bevezető nélkül jöjjön a kampány öt balfogása – olyan fájdalmas lépések egytől-egyig, amelyek egyenként is elgondolkoztatnának mindenkit azon, hogy mennyire normális a pártok helyi vezetése. Megmosolyogtató, illetve nagy adagban már kimondottan fájdalmas bakik, amelynek hatására az ember tehetetlenül csapkodja a fejét a falba. A számozás merőben adminisztratív célokat szolgál, bármilyen sorrendet fel lehetne állítani a szerencsétlennél szerencsétlenebb húzások között.
Vajon mire gondolhatott Bastrnák Tibor csapata, amikor elindított egy teljesen fölösleges és nevetséges aláírásgyűjtést az északi elkerülő út megépítésének támogatására? De komolyan? Bastrnák a város Polgármestere és Parlamenti Képviselője, az a személy, aki elméletileg remek kapcsolatainak köszönhetően nem bújik senki szoknyája mögé, hanem könyörtelenül kilobbizza a városnak azt, ami a városé. Vajon hogy gondolhatja valaki is komolyan azt, hogy egy efféle petíció felgyorsítja az ügyintézést? A kezdeményezők nyugtázzák a millió aláírásva tekintve, hogy tényleg lobbizniuk kell a kormánynál?
2. az öregek visszalépésre szólítják fel Bastrnákot
Friss és ropogós hír: a város több tiszteletreméltó polgára úgy gondolja, a polgármesternek vissza kellene lépnie, hiszen – és itt idézni fogom a felhívást – “közismert, különböző felmérések és esélylatolgatások eredményei alapján, melyek szerint az Ön megválasztásának valószínűsége minimálisra csökkent.” Hol itt a gond? Hát mondjuk ott, hogy ezekből az állítólagos “közismert” felmérésekből a nyilvánosság semmit sem látott. A Szótlan Szemtanú látatlanban is azt gondolja, hogy a Magyar Kétfarkú Kutya Párt komáromi szárnya közismerten több szavazatot gyűjtene be, mint a két gittegylet, mégsem szólítja fel visszalépésre a két polgármesterjelöltet. Vagy inkább ezúton mégis, hogy bezsebelje a médiafigyelmet.
3. a helyi MKP-s csoportosulás, ami a választásokig hidas
A békeidőkben sokáig úgy tűnt, hogy ennél mulatságosabb dolog nem fog történni a november végéig: a város MKP-s vezetésének egy része a balul sikerült közös listaállítási kísérlet után elhagyta a pártot és a Hídnál próbált szerencsét. Tiszta sor – lenne, ha a távozást követően az egyik jelölt nem nyilvánítja ki, hogy az alapszabály értelmében a sikeres választási szereplés felmenti minden következmény alól, és továbbra is az MKP színeiben fog ténykedni. A gondolatfuttatás felveti azt a lehetőséget, hogy Cristiano Ronaldo ismét a Manchester United játékosává válik, mihelyt megnyeri a Bajnokok Ligáját a Real Madriddal.
A számok azok makacs dolgok, és nagyon mélyre lehet esni az erkölcsi piedesztálról. A véletlenül nemrég üzembe helyezett dunaparti még véletlenül sem gyanúsítható meg azzal, hogy elfogulatlan cikkeket ír, ütik a másikat rendesen, de néha pár kimutatás is elég ahhoz, hogy érdekes eredményeket hozzon. Hány jelölt írja szlovákul a nevét a Híd listáján? Tizenegy (beleértve a négy SDKÚ-s összefogót). Ugyanez a szám az echte, színmagyar MKP esetében tizenkettő.
5. mutasd a facebookod, megmondom ki vagy!
Nem botrány, inkább csak nagyszerű jellemrajz végigzongorázni pár képviselőjelölt facebookos profilját, státuszüzeneteit és a hozzájuk tartozó hozzászólásokat – nem is kell ennél nagyobb ellenreklám. A kampány egyébként is teljes gőzzel folyik a virtuális térben, ezért ez a fejezet a hozzászólások között íródik tovább.
És hogy mi a tanulság? Tanulság az nincs. A Szótlan Szemtanú reméli, hogy egy jobb korban majd nem kell hasonló listákat összeállítani, és esetleg racionális szempontok is közrejátszanak majd a választásban. Addig marad egymás céltalan hibáztatása Marek előretörése miatt.