Az alakuló kisebbségi nyelvhasználati törvény körüli vita tipikus, és egyben jól jellemzi, miként kezelik Szlovákiában a kisebbségi érdekeltségű tervezeteket az érintett politikai pártok. A nyilvánosság számára is látható vita jelenleg a nyelvhasználati küszöb csökkentéséről szól – hogy az megmarad a jelenlegi húsz százalékon, tízre csökken, vagy egy kompromisszumos, tizenöt százalékos javaslatban egyeznek ki a pártok.
Konkrét, könnyen kommunikálható szám, amit vérmérséklettől függően tarthat valaki megalkuvásnak, vállalható egyezségnek vagy sikernek. A számháború mögött viszont a törvény egy másik, sokkal fontosabb eleméről folynak az egyeztetések, s ha ebben születik hasonló kompromisszum, az gyakorlatilag értelmetlenné teszi a szabályozást. A kisebbségi nyelvhasználattal kapcsolatos szankciókról van szó, amelyek léte alapjaiban változtathatja meg a szlovákiai viszonyokat – pozitív értelemben.
A kisebbségi nyelvtörvény ebből a szempontból voltaképpen a szlovák nyelvtörvény tükörtervezete. A Marek Maďarič-féle nyelvtörvény a világos szabályok alapján való számonkérhetőséget szerette volna fenntartani a szankciókkal, s Ivan Gašparovič államfő is gyakorlatilag ugyanezt az érvet ismételte meg, amikor megvétózta a jelenlegi kormány módosítását. Ha viszont a kisebbségi nyelvtörvény nem tartalmazna hasonló büntetéseket, furcsa, felemás helyzet állna elő: a kötelező szlovák nyelvhasználatra vonatkozó szabályokat büntethetnék, a kisebbségi nyelveken való kommunikáció mellőzése viszont továbbra sem járna semmilyen érezhető következménnyel, az a hivatalok jóakaratán múlna.
A kisebbségi nyelvhasználatra vonatkozó jelenlegi rendelkezések hatástalanok, lehetőségeket írnak elő, nem kötelességeket fogalmaznak meg a településeknek. A lakosság egyáltalán nincs tisztában azzal, mit tehet meg és mit nem az anyanyelvén, a községi bürokráciától pedig nem lehet azt elvárni, hogy önkéntes felvilágosító munkát végezzen, önerőből és saját elhatározásból tájékoztassa polgárait, biztosítsa számukra a megfelelő segédanyagokat.
A nyelvhasználati küszöb határának csökkentése szép gesztus, de érzékelhető hatása nem lesz – az asszimilációtól a jelenlegi körülmények között aligha lehet megmenteni azokat a településeket, ahol a magyar lakosság aránya ennyire vészesen csökkent. A büntetések bevezetése viszont, ami fokozná a törvény betartásának hatékonyságát, sokat segíthetne a valós, már létező jogaink tudatosításában.
Egy szebb világban sem a szlovák, sem a kisebbségi nyelvtörvény nem tartalmazna büntetéseket, de miután az előbbi esetében a szankciók megmaradtak, kívánatos és hasznos ezt átültetni a másik szabályozásába is.