A hétvége legfontosabb eseménye szlovákiai magyar szempontból az MKP tisztújító kongresszusa volt. Meglepetés nem született: Berényi József elnök maradt, Csáky Pál az elnökségben kötött ki, a testületben lecserélődött a tagok csaknem fele. A párt irányvonala látványosan biztosan nem változik meg, de ha az érdekességekre koncentrálunk, két momentum kiemelésre méltó: Berényi szokatlanul határozott évértékelője és a szakmaiság hangoztatása.
Azt nem tudni, ki és mennyi ideig dolgozott Berényi nyitóbeszédén, de meglehetősen jó munkát végzett: az MKP régi-új elnökének sikerült határozott és kemény vezető színében feltűnni egy fontos pillanatban. Világos és egyszerű üzenetek hangzottak el a szájából, keverte a több éve előszeretettel hangoztatott ellenségkereső sémákat (a sajtó és a rosszakarók támadásai gyengítik a sorokat, csak az MKP hiteles magyar párt) az inkább pozitív tartalmú megnyilvánulásokkal (az OKS dicsérete és tudatos leválasztása a Hídról, egy új stratégia megfogalmazásának szükségszerűsége). Berényi nyilvános megítélése egy beszédtől nem változik meg, de ha tettei legalább egy kicsit összhangban állnak a hétvégén elmondottakkal, akkor kevesebben fogják gyengekezű vezetőnek tartani – ő a kongresszus egyik nyertese.
Az, hogy az ülésen többször is kifejtették, „szakmai alapon politizáló” MKP-ra van szükség, tulajdonképpen nem újdonság: évről évre előkerül a téma, de csak hangzatos nyilatkozatok szintjén. Könnyű azt megígérni, de a megvalósításához tehetséges politikusokra és még tehetségesebb háttéremberekre van szükség. Berényi beszédében ugyanakkor egy konkrét indikátorra is utalt, amellyel az alelnökjelöltek teljesítményét értékelni lehet: ezt a sajtómegjelenések gyakorisága jelzi. Nem a legtökéletesebb mérőmódszer, de ha a jó ötletek megszületését nem is, a szorgalmat legalább díjazza, márpedig az MKP-nak leginkább attól van félnivalója, hogy csak a magyarságot érintő ügyekkel kapcsolatban tud megjelenni a médiában.
A párt jövőbeni szakmaiságát érintő fejlemény, hogy Neszméri Tünde elveszítette a harcot a szociális és családügyi alelnöki posztért, az ő féléves ténykedésére utólag csak egy nagyon elbaltázott szlovák nyelvű sajtótájékoztató miatt fogunk emlékezni, ami az MKP szerencséjére nem kapott komoly nyilvánosságot. Az már enyhe szkepticizmusra adhat okot, hogy más változások nem történtek az alelnöki posztokon, bár Szigeti László és Miklós László is csak komoly verseny után őrizte meg posztját. Előbbi pozíciója egy tehetséges rivális, utóbbi pedig saját tétlensége miatt ingott meg.
Az MKP megújulása így a szakmai vonal kiépítése mellett attól is függ, mennyire sikerül új, közkedvelt húzópolitikusokat felépítenie a pártnak. A hétvégén négy személy kapta meg erre az esélyt: Hájos Zoltán, a Dunaszerdahelyen kétszer is bizonyító polgármester, az ősszel Komáromban felemás sikert hozó kampányt folytató Stubendek László, valamint végleg megújult a keleti vezetés: a fiatal Papp Adrianna mellett Mihók Gábor is a testületbe került. Nekik legfeljebb három évük van arra, hogy az egész szlovákiai magyar közösség megismerje a nevüket, betörjenek a köztudatba, s ezzel megmutassák, van jövője a pártnak.