Egy terrorista, aki vállalja az arcát, anomália, hiszen ténykedésének a lényege, hogy a viszonylagos ismeretlenség és érdektelenség álcáját kihasználva keltsen zűrzavart. Ebből a szempontból Oszama bin Laden az utóbbi tíz évben nem volt klasszikus értelemben vett terrorista – sokkal inkább az Egyesült Államokkal szembeni globális ellenállás ikonja.

Most pedig, a halálával, egész életműve értelmeződik át, miközben a tényleges terrorfenyegetettség mértéke nem csökken. Ami rosszabb, a Nyugatnak találnia kell magának egy új főellenséget. A terroristavezér a World Trade Center elleni merénylet után tudatosan vállalta a nyugati világ elleni harc szimbólumának szerepét, ő lett az al-Kaida és a terrorizmus arca. Az már más kérdés, hogy érdemi tevékenységet gyakorlatilag nem fejtett ki többé, ténykedése a bujkálásra és a harcra buzdító, kétes minőségű videó- és hangfelvételek időnkénti megjelentetésére korlátozódott. Nem túlságosan nagy létszámú szervezete pedig olyan fogalommá vált, amelynek a nevét bármilyen készülő terrorcselekménnyel összefüggésbe lehetett hozni, hogy a közvélemény előtt is éreztessék a készülődő merénylet súlyosságát. A fővezér bujdosásának is megvolt a maga jelentősége: azt mutatta, hogy bin Ladent, a világ legkeresettebb személyét az internet, a mobiltelefonok, és a műholdas keresőrendszerek korában egyszerűen képtelenség elfogni vagy megölni. Tegnap hajnalban pedig az derült ki, hogy a feladat mégsem lehetetlen, legfeljebb tíz évvel tovább tart a kelleténél.

Az Egyesült Államokban ünneplő tömeg eufóriája az Amerika számára veszélyt jelentő terrorizmust egy személyben megformáló illető halálának szól. Valójában pedig annyi történt, hogy a labda visszakerült a terroristák térfelére: az amerikaiak elégtételt kaptak az ikertornyok ledőléséért, s most a radikális iszlamisták érezhetik úgy, hogy valamiért revánsot kell venniük.

A helyzet tehát aligha javul, a kérdés csak az, ki és mikor lép bin Laden helyére a médiában – ugyanis nemcsak a radikális ellenállóknak van szüksége egy hősre, hanem a nyugati világnak is egy ellenségre. Az arctalan terrorizmus elleni küzdelem ugyanis jóval kevésbé kelti fel a sajtó és a közvélemény figyelmét, pedig a terrorveszély nem múlik, egy vezető személyiség látványos likvidálása pedig inkább szítja a feszültségeket, mintsem csillapítja.

Az egyik kézenfekvő helyettes az al-Kaida második számú vezére, Ajman-az-Zavarhi. Köze volt a 2001-es eseményekhez, valamint az 1998-as, amerikai nagykövetségek elleni merényletekhez. A bökkenő csak az, hogy a közvélemény szemében mindezekért egyedül bin Laden a felelős.

A cikk az Új Szó véleményrovatába készült