Önellentmondásba akarjuk keverni a politikai elitet? Hívjuk meg hazánkba a Kínai Népköztársaság prominens képviselőjét! Ven Csia-pao kormányfő hétvégi Magyarországi látogatása okkal és ok nélkül egyaránt indulatokat gerjesztett, de hozott vicces pillanatokat is: azok követeltek gerinces kiállást és az emberi jogok melletti látványos állásfoglalást, akik nyugati viszonylatban egyébként a reálpolitika hívei.
Másrészt a Nyugattal szemben magyaros virtussal előszeretettel fellépő Fidesz látványosan megalázkodott a nagy keleti partner előtt. Nem mintha nem lehetett volna sejteni, milyen jelenségek kísérnek egy efféle látogatást. Két éve, Hu Csin-tao államfő pozsonyi útja a Fico-kormány ténykedésének egyik legsötétebb fejezetét hozta el: a szervezett ellentüntetők mellett megjelentek a szlovákiai rendőröket utasítgató rejtélyes kínai alakok is, a Hodža téren pedig kisebbfajta dulakodás alakult ki a demonstrálók és a karhatalom emberei között.
A magyar kormány szintén visszás eszközökkel, de még csírájában próbálta meg elfojtani, hogy utcai összecsapásokról írjanak az újságok a látogatás kapcsán: így tölthettek el a tibeti bevándorlók állami ukázra egy szép, napos délelőttöt a bevándorlási hivatalban. Angliában, Csia-pao látogatásának következő helyszínén logisztikailag megoldhatatlan feladatot jelent a lehetséges ellentüntetőket elkülöníteni, így utcai demonstrációkra került sor. Németországban a következő hetek folyamán megismétlődhet az angol forgatókönyv. Ven Csia-pao viszont a tüntetések ellenére szépen sorban végigutazza a nyugati országokat, mosolyog és integet a tömegnek, pózol a vezető politikusok társaságában, és ami még fontosabb, az említett országoknak eurómilliárdokat hozó szerződéseket ír alá. A kínai pénz kevésbé transzparens módon, az IMF kölcsöneinél jóval homályosabb, viszont első pillantásra elfogadhatóbb feltételekkel ömlik majd a térségbe, és ez pont elég a másik félnek.
Kínát kritizálni ellenzéki pártként Közép-Európában meglehetősen hálás dolog – következményei nincsenek, hiszen sokszor nincs is kinek megsértődnie az éles kijelentéseken, ellenben az emberi jogok védelmezőjeként lehet tetszelegni. Ezt tette pár éve a Fidesz, és hasonló álláspontot foglalt el a szlovákiai ellenzék is. Annál mulatságosabb, mikor egy ellenzéki pártból kormánypárt lesz, az elvi megfontolások helyét pedig átveszik a gyakorlati szempontok. Így történhetett meg, hogy a Fidesz vezető személyiségei száznyolcvan fokot fordítottak nézeteiken szemtől-szembe Csia-paóval. És a félreértések elkerülése végett ez egy jó dolog, hiszen Magyarország számára kézzelfogható haszonnal járt a kínai vizit. A Dalai Lámával pedig három évig az LMP kommunikál majd.
A cikk az Új Szó véleményrovatába készült
Szerk. megj.: ha a szerző még a megírás előtt olvasta volna ezt, akkor eddig példátlan módon orbános kommentet ír keddre