Végre programok a krasznahorkai táborban! A Szótlan Szemtanúnak sajnos fogalma sincs arról hogy a livestream miként működik, úgyhogy az első, szemmel is látható tapasztalatok szóban: az idei tábor fokozottan szervezett, az erős felhozatal továbbra is erős, a látogatók száma pedig lassan a négyszázhoz konvergál – utóbbi adat komoly előrelépésnek számít, főleg ha belegondolunk, hogy fiatalokról van szó.
Egy levezényelt beszélgetés után persze álmodni sem lehet arról, hogy az ember lekörözi a médiasátor tíz-húsz alkalmazottját a beszámolók terén, de tegyünk egy próbát. Az első napon eljött két Viszonylag Fontos Rendőrtiszt, valamint élő közvetítésben is követhető beszélgetésre került sor a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának Okos Embereivel.
Ami a rendőröket illeti, az eredetileg meghirdetett Jaroslav Spisiak külföldi útja miatt sajnos lemondta a meghívást, helyette Két Szintén Nagyon Fontos rendőri vezető jelezte az érkezését, újabb napok múlva pedig kiderült, helyettük is csak Viszonylag Fontos Rendőrtisztek érkeznek. Komoly feladat.
Sebaj, a tábori kupaktanács kemény kérdésekkel készült, sikerült például olyan erős felvezetéssel nyitni, mint a “Szlovákiában van maffia?” kérdés. A meghívottak elmondták a kötelezőt, nem kommentálták a nem kommentálható értesüléseket, és igazából túl sok újat nem sikerült belőlük kihúzni. Maffia nincs, szervezett bűnözés van, és az egyes csoportok – megnevezésük és ténykedési területük titkos – felosztották egymás között az országot. Kezdő vállalkozók számoljanak azzal, hogy a szórakozóhelyek után védelmi pénzt kell fizetni. A bővebb információk bizalmasak. Lehet, hogy ezek ketten igazából titkosrendőrök voltak (és csak úgy mellékesen üdvözöljük a Szlovák Információs Szolgálat helyszínen tartózkodó alkalmazottait).
A másik kiemelt beszélgetés a szlovákiai magyar közösség problémáinak kérdését feszegette Tóth Károly, a Fórum Intézet vezetője, valamint Fiala János és Horony Ákos jogászok aktív részvételével. A Szótlan Szemtanú moderátorkodott kicsit. Nem ezen a beszélgetésen oldottuk meg a felvidéki magyarság problémáit, de talán maga a témakör is meglehetősen nagy falatnak bizonyult: volt szó a nyelvi jogokról, a matricázós gerillaakciókról, szóba került a szlovákiai szlovákok és a magyarországi magyarokhoz való viszonyulás kérdése. A Kerekasztal jelenti, jól van, létezik, és a nem jó kisebbségi nyelvhasználati törvény elfogadása után is újabb projektekkel jelentkezik majd. A tetten ért matricázók meg könnyű szívvel forduljanak a jogsegélyszolgálathoz. A beszélgetés tanulsága? Meglepően sok fiatal képes végigülni egy jó egy óra hosszúságú beszélgetést, és szemmel láthatóan érdekli őket a téma. Örvendetes fejlemény, hiszen nekik kell majd matricázniuk – vagy vállalkozóként is kiakasztaniuk a kétnyelvű feliratokat.
Fél kilenc van, a notebook közelében a Magashegyi Underground zenél, a sátrak helyett már a szabadban, egy sör mellett politizál a közönség. Jó érzés látni a sok fiatalt.