Minden évben augusztusban köszönt be az igazi uborkaszezon: szünetet tart a parlament, a politikusok elmennek szabadságra, történések híján pedig nincs mivel megtölteni az újságokat. Az idei augusztus némi ösztönzéssel a magyar témákról szólhat, méghozzá kis szerencsével nem a nacionalisták, hanem különféle érintett aktivisták tálalásában.

Egyre több településen jelennek meg ugyanis a kétnyelvű feliratokat követelő matricák, valamint Gubík László személyében megvan az első ember, aki nyíltan vállalja kettős állampolgárságát. A két kezdeményezés között rengeteg különbség akad, egy fontos tényező viszont közös nevezőre hozza őket: akkor lesznek sikeresek, ha érezhető lesz mögöttük a társadalom támogatása.

A matricázók ugyanis a törvény betűjéhez ragaszkodva nem társadalmi missziót teljesítenek, hanem rongálnak. A magukat kettős állampolgárnak vallók pedig teljesen nyíltan, nevüket vállalva sértenek törvényt – és nem szolgál mentségükre, hogy maga a rendelkezés, amely ellen tiltakoznak, abszurd körülmények között és még abszurdabb indíttatásból született.

Mindkét aktivitásra érvényes, hogy a sikerhez minél több szimpatizánst kell megszólítaniuk. A matricázók a többnyelvűséget érintő polgári öntudat növelését tűzték ki célul, együttműködő vállalkozók és a kétnyelvűséget személyesen is szóvá tevő egyszerű vásárlók kellenek ahhoz, hogy eredményes legyen a kampány. Hirtelen elhatározásból bárki, akár a kedves olvasó is a matricázók soraiba állhat, még csak ragasztgatni sem kell: egy jó időben, jó helyen elejtett megjegyzés ugyanúgy megteszi. Egy kis faluban akár egyetlen személy is elég lehet ahhoz, hogy kialakuljon a kritikus tömeg.

Jóval nehezebb megjósolni, hány személy kell ahhoz, hogy érdemi változás álljon be a kettős állampolgárság ügyében. Míg a matricaragasztásra utólag telepedett rá a politika, a kettős állampolgárság elismeréséért nyíltan az MKP szállt síkra. A kezdeményezésre ezért jóval nehezebb ráhúzni a „civil” jelzőt, ami alapesetben képes egyesíteni az elégedetlenkedőket. Ettől még a szándék dicséretes: sokan elgondolkodtak azon, hogy ilyen módon kellene fellépni az egyértelműen magyarellenes motivációból született törvény ellen, de korábban senki nem vállalta nyíltan kettős identitását.

A kettős állampolgárságért folytatott küzdelemben a dominóeffektus érvényesül: előbb egy, majd kettő, később akár több tíz, vagy több száz személy vállalhatja státusát. A szlovák államnak annál kényelmetlenebb, minél több efféle személy jelentkezik – hiszen ez azt bizonyítja, hogy a hirtelen elfogadott, több ponton is homályos törvény nem az állampolgárokért, hanem egyenesen az állampolgárok akarata ellenére született meg. Szlovákiának pedig egyáltalán nincs szüksége arra, hogy koncepciósnak ható perbe keveredjen Európában saját állampolgárainak tucatjai ellen, akik tulajdon létükért harcolnak. Mekkora tehát a kritikus tömeg? Nem tudni. Az biztos, hogy Gubíknak társak nélkül legfeljebb az erkölcsi győzelemre van esélye egy hosszú és elhúzódó eljárás során.

A cikk az Új Szó véleményrovatába készült